Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-13 / 24. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 24. sz. 1914. junius 13. minden korlátozás nélkül érvényesülni engedi a gyülekezet akaratát. Ha a discretionalis jogot nem emeli a zsinat törvénnyé, akkor a kerületi elnökség eljárása kétes esetekben nem lehet ingadozó, hiszen a törvény szava és szándéka világos s annak megtartása kötelesség. A discretionalis jog kihagyása esetén tehát több biztosítéka van a közegyháznak az iránt, hogy az érdemtelen és a nem jelölhető egyének kizáratnak a jelöltek sorából, mint hogyha a discretionális jog törvénybe iktattatik. A kizárásra rászolgáló jelölt ellen megindítandó fegyelmi eljárás pedig teljes biztosítékot nyújt az iránt, hogy a kizárás nem történhetik komoly ok nélkül. Biztosítja az eljáró kerületi elnökséget minden gyanúsítás ellen, de biztosítja a nem jelölhető pályázót is, hogy igazságtalanság nem történhetik vele. Ez az egyetlen tény és érv maga elég arra, hogy a discretionalis jog törvénybeiktatásának az elejtésére bírja a zsinatot. Legalább elégnek kellene lennie! R M A protestantizmus lényege. Irta: Koller István. II. A keresztyénség mivoltának kérdésében két álláspont küzd egymással. Az első a katholicizmusban jut kifejezésre s az u. n. óprolestantizmusban. E felfogás értelmében a keresztyénség bizonyos hitismeretek, dogmák elhivése. Olyan tanoknak a vallomása, amelyek megdönthetetlenek. Az óprotestáns felfogás szerint — egyébként Trölísch heidelbergi theológus használja e kifejezést — e tanok alapja a biblia; a katholicizmus szerint ugyancsak a biblia és az egyházi tanítói hivatal tekintélye. A katholicizmus értelmében erre már azért is szükség van, hogy a tanok szubjektív értelmezésétől az egyház megóvassék. A másik irány a liberalis protestantizmus, amely a keresztyénség lényegét nem a dogmákban látja, hanem az igazi vallásos életben. A katholikus felfogás, amely tehát az egyház tanítói hivatalát állítja fel, kétségkívül első tekintetre, sok csábító vonást rejt magában, hiszen éppen ez a tény volt pl. o. oka annak, hogy többen, így Ruville egyet, tanár is a protestáns felfogástól a katholikusra tért át, bár igaz az is, hogy az ily áttéréseknek nem lehet nagy jelentőséget tulajdonítani, mert a protestánsok ugyancsak dicsekedhetnek hasonló esetekkel. Lássuk már most miben látja a kér. lényegét a kath. vallás, a bölcselők közt Nietzsche s végre a theozófia. Ha a katholikus vallással behatóan megismerkedni akarunk, nagyon ajánlatos egy nevesebb apologetikának áttanulmányozása. Ezek közé elsősorban is Szuszai Antal könyvét számítom a hazai irodalomból, amely kath. szempontból igazán klasszikusan van megírva. Mi csak egynéhány dologra akarunk rámutatni. így a 8. oldalon a kath. hittel ellenkező felfogást felületes hiszékenységre vezeti vissza. Nos erről nincs szó. Azért nem hiszi a liberalis theol. felfogás egyik-másik dogmáját, mert a bibliakritika azt megingatta. Ha a bibliában vän mondái rész, van betoldás, mythos stb. akkor hasonló részek, amelyek esetleg még biztosan mondáinak még nem is bizonyultak be, inkább olyanoknak veendők. Ámde amint nem lehet a hitetlent hiszékenységgel vádolni, éppen úgy nem lehet kevélységgel sem vádolni. Itt meggyőződésről s az igazság kutatásáról van szó s ennek becsületességét el kell fogadni akkor is, ha más eredményre jut valaki, mint mi. A katholikus theologusok továbbá teljesen félre értik Kantot. Kant azt mondja, hogy eszünk csak az érzékeink alá eső természetet ismerheti meg. S ebben igaza van; ámde ő sem következteti a transcendentalis dolgok lehetetlenségét. Hibás következtetés az is, hogy a hitetlenséget a meggyőződés helyett theophobiára (istentől való félelem) vezetik vissza, avagy amidőn a származástant támadják, azzal állanak elő, hogy ez vagy az a tény nincs bebizonyitva. Itt csupán csak arról lehet szó, hogy a lehetőségek közül melyik elmélet mellett dönt a bizonyítékok súlya. S e szempontból kétségkívül a származástan van előnyben. Félreérti ez a theologia azt is, amit a liberális protestantizmus a vallás átéléséről mond. Az átélés fogalma abban rejlik, hogy az igazi hivő minden tettében Isten jóságát tapasztalja s minden munkáját Isten nevében kezdi. S ezért meg is találja lelke nyugalmát. Hibás felfogás az is, hogy a test feltámadására onnan következtetnek, hogy a lélek vágyódik a test után. A kath. egyház még ma is tanítja azt a mythost, hogy az ember örökké boldogságban maradt volna, ha a bűnbeesés nem történik meg. E naiv felfogás ellen az egész természettudomány tanúskodik, amidőn már a paleontologia beteg állati csontvázakat mutat fel s az ősember korántsem volt európai kulturember, aminőnek a paradicsomi képek ábrázolják. Teljesen félreértik a katholikusok Luther szerepét, akiről azt mondják, hogy a jó cselekedetet feleslegeseknek mondotta. Luther fellépése okozta továbbá, hogy a kath. egyház is megreformáltatott s hogy Luther gyakran nem volt válogatós a kifejezésekben, ennek nem ő, hanem a kora az oka. Szerintem teljesen hibás azon állítás, hogy — mint Ruville is mondja — még csak most, mint katholikus képes igazán pártatlanul gondolkodni s hogy a lelkiismereti szabadságot éppen a dogmák engedelmes követésében látja. Még csak Ruville munkájából egy-két szót! Azt írja: „a protes
