Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-06 / 23. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 23. sz. 1914. junius 6. Ez volna az egészséges gyermekek általános napirendje — természetesen nem ritkán szokták ez általános programmot egynéhány kellemes s kellemetlen — ahogy jön — epizóddal megtoldani! — de most hadd nézzük, hogy mit csinálnak szegény betegjeink ? Meglehetős hosszú folyosón bekanyarodva egy nagy teremhez jutunk; ez az úgynevezett „sebészeti terem“. Ha ide belépünk s végignézzük azt a sok ártatlan, édes, szenvedő gyermekarcot, mely minden kis ágyacskából erőlködik fölemelkedni, hát úgy önkénytelenül valami különös, fájó érzés, valami nyomott hangulat vesz rajtunk erőt! — Szegény kis ártatlanok! Vájjon mi lesz a ti sorsotok? de azért gondtalan s állandóan jó kedvük s kedélyük elfelejteti az emberrel azt a nagy s komoly kérdést. Nézzünk végig úgy nagyjában rajtuk. Ki az ott a fal mellett abban a sodronyos, ruganyos, kis tiszta fehér ágyacskában? — Egyike a legnagyobb betegeknek : egy öt éves fiúcska, aki azért mindég barátságosan mosolyog; élénk kék szeme s szőke fejecskéje elárulja a germán typust. De milyen borzasztó: a fejétől végig a felső teste, karjai, kezei mind csupa seb, csupa kötés! A szegény gyermek a tuberkulózis áldozata s testének mindég újabb és újabb helyén keres utat magának a veszélyes kór. — Ónkénytelenül is az a kérdés újul föl bennünk: honnan ered mindez? A felelet szomorú : „Az apák vétkeiért bűnhődnek a fiák!“ — S így tovább haladva az egyik ágytól a másikhoz mindég nagyobb s erősebb lesz bennünk az érzés, hogy mily hálásaknak kell lennünk Isten iránt, hogy minket megkímélt, mert nincs nagyobb kincs az egészségnél. Ott egy másik nyújtókötéssel van ellátva, egy harmadiknak egész ballába gipszben! Ez valóságos angyalképü kis gyermek; bátor, nem fél senkitől, aki még a Mikulásnak is kezet mert nyújtani, biztosítva őt, hogy ö mindég a legjobb és legilledelmesebb volt valamennyi közt — amihez ugyan szó fér! — A következőnek szintén gipsz kötés tartja a lábát! Hát ezeknek mi bajuk? Sajnos megint csak a fönti feleletet kell ismételnem: tuberkulotikus valamennyi! És mind sorba egytől-egyig átöröklés útján kapta. S a szegény ártatlanokon teljesedik be a törvény, ettől meg nem szabadulnak, amig csak be nem fejezik azt a rövid, úgyszólván csak órákig tartó életüket. Vannak azonkívül még sok más egyéb betegségben szenvedők is, akik nem szorúlnak éppen sebészeti kezelésre; ilyenek: a szív,- vese stb. bajosok. De mivel a ház nem olyan nagy, hogy ezek számára egy külön betegosztályt rendezhetnének be, úgy kénytelenek ezek a többiekkel együtt egy teremben feküdni; csak igen nagy szükség esetén, ha pl. nagyon nyugtalan a beteg, vagy fertőző betegségben van, akkor kap külön betegszobát. Veszélyben forgó fertőző betegek a „vörös-keresztibe szállíttatnak. Valamint akkor is, ha egyes jobbmódú szülők azt óhajtják, hogy gyermekük külön feküdjék. Úgy nagyjában tájékozást nyertünk volna a bet- heli Gyermekotthonról s annak nemes céljáról. Kedves szülők, ha egészségesek gyermekeitek, gondolkozzatok többet egészségük értékéről! Ne tartsátok azt olyan természetes dolognak, hanem hálatelt szívvel áldjátok az Urat ezért a legnagyobb kincsért; s ha nem úgy volna, akkor se essetek kétségbe, hanem gondoljatok a szegény, nyomorék, lassan elhaló, sokat kínlódó beteg kisdedekre, akik sohasem gyógyúlnak meg, kik tán szánandóbbak a tieteknél. Csak a szomjas tudja megbecsülni az üdítő ital értékét, csak a beteg tudja s az, aki folyton betegek között él, hogy mi az egészség. S az ember különös teremtmény: mindent meg tud szokni, megszokás után közönyös tud lenni — még szerencséjével, egészségével szemben is. Bethel valóben az Isten háza. Nem érdek, nem önzés, nem nemzeti sovinizmus, hanem teljesen és tisztán az evangélium hozta létre, fejlesztette, fejleszti és tartja fönn ma is. Mert az evangélium isteni erő, csak hatni, munkálkodni engedjük. Az evangéliumnak nem a véka alatt, hanem az élet harcában a helye. Ha majd minden szivet átjárt, minden lelket megszentelt, minden embert Bethellé, azaz Isten házává nemesített, akkor leszünk evangélikusok. Bremen. Hajek Herma. KÜLÖNFÉLE. Törvényjavaslat az egyházi háztartásról. A zsinati pénzügyi bizottság junius 9-én délután három órakor gyűlést tart, ezen tárgyalni fogja a lelkészfize- tésrendezési javaslatokat s azt a „második előadói javaslatot" az egyházi háztartásról, melyet Flórián Károly dr. eperjesi jogakadémiai tanár készített a bizottság megbíz sából. Ez a „második előadói javaslat“ lényegében megegyezik a zsinati bizottság eredeti javaslatával. Az egyházi alkotmány pontos, minden félreértést kizáró szövegezése s a szükségessé vált módosítások és változtatások szakaszokba való foglalása az új javaslatban igen sikerültnek mondható. Mivel a lelkész! fizetésről külön rész intézkedik, ebb jí az előadó minden utalást kihagyott. Javaslatában új a pártfogó- sági fö-t vagy középiskolák háztartásának az egyház- községek mintájára való rendezése. Erről eddig se törvény, se javaslat nem rendelkezett. Ezeknél az aprólékos dolgoknál sokkal fontosabb az egyházi adózás új alapokra való fektetése, miért is ezeket a §§-okat bővebben ismertetjük. Az új javaslat szerint kétféle egyházi adó lesz: személyi adó és pótadó. A zsinati bizottság által tervezett „osztályadó“ nem kisért többé. A személyi adó minimuma 1 kor., maximuma 200 korona. Ezen a kereten belül minden egyházközség maga állapítja meg az alkalmazni kívánt adótételek
