Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-06 / 23. szám

1914. juniiis 6.

Evangélikus Lap. 23. sz.

3. oldal.

Nem akaratán mult, hanem gyönge sédért, annak a bizonyos evang. öntudatnak megtanulásán. Milyen hálás tudna most lenni, ha annak idején egy horogja lett volna, amibe belekapaszkodhatott, volna egy' oszlopba, amely őt támogatta volna, egy törvény, amelyre hivatkozhatott volna.

Igen — s erre hívom fel a netán aggódók figyelmét — ezt a horgot kell a gyöngének kezébe adni, hogy szivének izgatag hajóját hozzá köthesse, fegyvert kell adni a kezébe, mellyel a vegyes házasság kötésnél felmerülő harcot könnyen s biztos sikerrel megvívhassa, veszélyeztetett protestáns álláspontját megvédhesse — törvényt kell hozni, amely ne csak lehetővé tegye, de biztosítsa, hogy „belső“ embereink minden gyermeke evangélikusnak neveltessék. Ezt követeli a zsinattól nem csak az egyház jól felfogott érdeke, de alkalmazottainak veszélyben forgó lelki békéje is.

Még pedig az egész vonalon!

Mert ha botrányos lenne, ha egy tanító vegyes házasságban él, illetőleg leánygyermekeit más vallásban neveli, még kevésbé lenne megbocsátható, ha egy közép-, vagy pláne felső iskolai tanár lenne olyan közömbös egyháza iránt, hogy feledve hálát tartozó hűséget, nemzedékében maga is idegenné válnék egyházához.

Aki egyházáról s magáról, evangélikus vallásáról ennyire megfeledkezik, az tagja ugyan igen, de méltó s fizetett alkalmaz* ttja egyhazunknak nem leket!*

I arkas Oejrn

A protestantizmus lényege.

Irta: Koller István.

I.

A következő dolgozatban a p.otestantizmus lényegét akarjuk kifejteni. Hogy ezt tehessük, szükséges, hogy elsősorban tisztába jöjjünk a vallás, majd a keresz- tyénség lényegével s miután ezt megtaláltuk, keresnünk kell, hogy a protestantizmusban ez mikép jut kifejezésre; tisztába kell jönnünk azzal, vájjon a kér. hit és a protestantizmus dogtra-e vagy elv? továbbá

* Nyivánvaló, ho*»y ez a cikk lapunk többször hangsúlyozott álláspontjával nem egyezik. Mi maradunk amelett, hogy az egyház ne szóljon bele sem fizetett, se nem fizetett alkalmazott,n- nak a házasságába, mert az önkónt értetődőnek tartjuk, hogy az aki igazán, meggyőződésből evangélikus, — törvény nélkül sem megythele meggyőződése és egyháza ellenére való kompromisszumokba. Ma azonban a zsinat mégis törvénnyel „rendezné“ ezt a kérdést, akkor „se hús, se hal“-, örvényeket ne hozzon. Azért kötelességünknek tartottuk ennek a felszólalásnak a közlését.

(Szcrk.)

a haladó protestantizmus, amely a tudomány által meghatározott igazságokat fenntartás nélkül öleli fel, a keresztény elnevezést megérdemli-e még? S éppen ezért a protestantizmus keretében levő theologiai irányokra is kell egy pillantást vetnünk.

Azt szokás mondani, hogy vallása mindenkinek van. Ennek a felfogásnak azonban csak akkor van értelme, ha azt mondjuk, hogy mindenkinek van nézete az előttünk letoljó dolgokról. E tény már mutatja, hogy a vallás fogalmában ismereti tehát világnézeti elemek is foglaltatnak. A vallás igazi, értékes lényege azonban nem ez, hanem benső eleme, amely nem követeli az ismeretet, bizonyos tanok elfogadását vagy elvetését, hanem követel érzést, cselekvést. A vallás egyéni lelki folyamat. Világnézetünk átérzése s cselekvéseinknek ahhoz való igazodása. Nem ráoktrojálás, belenevelés szüli az igazi vallást, de saját tépelődésiink eredménye. Az Istent lelki küzdelmeinkben kell megtalálni, akkor lehetünk igazán vallásosak.

A vallás lényegéhez még egy más elemet is lehet csatolni s ez a miszticizmus. Minden vallásban titokzatos elem is található. S hogy az embernek a titokzatosság iránt ősidőktől fogva van hajlama az érthető, mert az emberi agy mindig kutatta e kérdéseket: honnan vagyunk, hová megyünk, miért vagyunk? Az ősember pedig mindenbe lelket sz retett beltvinni. S ebben a tényben rejlik egyúttal a vallások eredete is. Az ősember élettelen tárgyakat élettel, lélekkel, tehát hozzánk hasonlóiul ruházta fel. Ez az u. n. animizmus, sőt bizonyos tekintetben monizmus, a mindenség s a köztünk lévő filogenetikai rokonság sejtelme. E törekvés nug a mai emberben is megvan s igy a vallást talán csak Nietzsche Übermensche szüntethetné meg, akinek már semmiféle támaszra nincs szüksége. Az aninizmus, amely tehát hozzánk hasonlóval ruházza fel az élettelen természetet, öntudatlanul is nagy igazságot rejt magában. Tény ugyanis az, hogy a bennünket körülvevő emberek, tárgyak s közöttünk ellenszeuv rokonszenv fejlődik ki hogy ennek az alapja az egyéniségek s dolgok közötti hasonlóságvagy ellentétesség. Innen van az, hogy oly gyakran az igazság kutatásában és megtalálásában is inkább az érzés dönt s jobb utón jár. mint az ész. Bergsonnak a hires francia filozófusnak éppen ezért teljesen igaza van abban, hogy az igazságot inkább megérezzük. Hiszen vannak igazságok, melyeket eszünk képtelen felfogni, avagy a nyelv kifejezni. Mellékesen mondjuk, hogy némely modern Írónál e tény szüli a sok különös szó összetételt, igy Nietzschenél avagy a modern dekadens költőknél. Bennük ugyanis minden iránt megvan a lelkesedés, fogékonyság s azért oly ellentétesek, határozatlanok az érzelemben, kifejezésben ami a titokzatosságot szüli. „Der tief denkt weiss immer dass er Unrecht tut, so mag tun und machen was er will.“ A nagy irók pesszimisztikus világnézetének ez a gyö