Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-17 / 3. szám
1914. január 17, Evangélikus Lap. 3. sz. 3. oldal. ház kívánatos egységére való tekintettel fel nem adható, igy tehát csak a kerti éti fórum elejtéséről lehet szó. A kerület évenként csak egyszer tarthat rendes gyűlést, az ügyek elintézésére tehát egy évig várni kell, — az egyetemes egyházi tanács a mi javaslatunk szerint (1. Evang. Lap múlt évi 46., 47., 48. számát) évenként hatszor ülne össze s ebben a tanácsban, a melyben külömben az egész egyházunk szine- java lesz beválasztva sokkal alaposabban és sok üres szóbeszéd nélkül lesznek elintézve az ügyek. Ez a mi javaslatunk azonban annyira célszerű és előnye a mostani rendszerrel szemben annyira szembeötlő, hogy épen ezért egyelőre nem' lesz megvalósítható. A hatáskör megállapítása. Ha már a négy közigazgatási fórumnak háromra való redukálása nem lesz keresztülvihető, legalább úgy lehetne segíteni némileg a közigazgatás hiányain, ha úgy állapítanák meg az egyes fórumok hatáskörét, hogy ne legyen minden ügy a legfelsőbb fórum elé vihető. Első sorban ki kellene választani azokat az ügyeket, a melyek consenciózus természetüknél fogva bíróság által döntendők el Ezeket ne is legyen szabad a közgyűlések elé vinni, a hol egy az ügyet nem ismerő és egyes szónokokat, vagy az alsó fokon érdekeltek hozzászólása által befolyásolt látszólagos többség dönt vitás kérdések felett. Ezeket az ügyeket mind a törvénykezési útra kell terelni. Azután meg kell állapítani azokat a közigazgatási ügyeket, a melyekben csak egy fokú felebbezésnek van helye és azokat, a melyekben két egyenlő határozat ellen nincs további felebbezésnek helye. A felülvizsgálatot a nem felebbezhető ügyekben törvénysértés esetében meg kell engedni. A felülvizsgálat azonban bármely forum határozata ellen adatik be, kizárólag az egyetemes egyháztanács által birá'andó felül. Nagyon impraktikus és csak zavart okoz az a végtelen kazuisztika, a melyet zsinati törvényünk és utána a javaslat a hatáskörök megállapításánál kifejt. Tisztelet, becsület annak a fejtörésnek és szorgalomnak, amellyel az esetek ez a garmadája a törvénybe beállittatott, de miután végre az esetek hosszú sorát mégis csak az a kijen- tés zárja be, hogy a gyűlés általában határoz és intézkedik a fórumot érdeklő minden ügyben, mely más hatóság hatáskörébe nem tartozik, nem e felesleges az a kazuisztika, a mely mellett aztán utolsó generá'is szabályt, mely mindent fed — mégis ki kell jelentenie? Határozottan elvetendő a kerületenként való szavazás intézménye. Az egyetemes gyűlés az egész egyház legfőbb közigazgatási orgánuma, képviselve van ebben az egész evangélikus egyház. Nincs tehát semmi szükség arra, hogy az egész egyházat érdeklő ügyben és a legfelsőbb forum a döntést magától el és alárendelt fórumok elé utasítsa. Ez egyenes alárendelése az egyház legfőbb fórumának parti- kularisztikus érdekeket képviselő alsóbb fórumok határozatának. A nagygerezsdi egyesség megbuktatásánál láttuk, mennyire helytelen az egyetemes egyházat érdeklő kérdéseke», am e I y e k eldöntéséért a moralis felelőség az egyetemes gyűlést terheli a kerületek köny- nyen k mondott döntésére bízni. Szteh!o Kornél. A stóladij eltörléséről. A le*':észi fizetésrendezés ügyének egy hatalmas oszlopa, buzgó küzdő harcosa dőlt ki a boldogult Veres József halálával. Az ó markáns egyénisége azt hiszem még sokáig fog előttünk lebegni s akik ismerték, még sokáig fogják hallani az ö lelkes szavait. Vajha zsinati atyáink törvényalkotó munkásságuk közepette hallanák Veres Józsefnek szavát, amelyeket a lelkészi fizetésrendezés érdekében mondott s megoldanák e kérdést úgy, hogy minden érdek megtalálja a maga igazságos és természetes kielégítését. Én e kérdés egy részletére akarom ráterelni a közfigyelmet: a stóladij kérdésére. Azt hiszem, hogy a fizetésrende- zéssel kapcsolatban a stólát az egész vonalon el kellene törölni. Én úgy találom, hogy a huszadik századba sehogy sem illik már bele a lelkész fizetésének az a módja, amely előbbi századodéban szükséges és igy tehát helyes is lehetett. A stólát azonban ma el kellene törülni, mert sok tekintetben sérti a lelkészi állás méltóságát és nem egyszer súlyos összeütközést hoz létre az egyház elvei és azok gyakorlati alkalmazása között. Legkirivóbban meglátszik ez temetési szertartásaink sokféleségén. Van ugyanis: egyszerű temetés imádsággal, búcsúztatóval, kis kísérettel, teljes kísérettel a sirhoz, fényes segédlettel stb. Sőt tudok eseteket arra is, amikor a lelkész a kórházban elhalt szegény hivőért irodájában végezte el a temetési szertartást, úgynevezett távmiatyánk formájában. Ez a gyakorlat éles ellentmondásban van egyházunk tanításával, amely szerint mi mindnyájan egyenlők vagyunk az Isten előtt s az egyháznak egyformán kell gondoskodnia híveink lelki életéről, jelen esetben pedig hívei lelki vigasztalásáról. A lelkészi állás függetlensége és méltósága sokat vészit azon tény által, hogy a lelkész fizetését esetről- esetre a hivek kezéből veszi. Ez sok esetben oda vezet, hogy a hivek egyike-másika úgy tekinti lelkészét,
