Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-16 / 20. szám
1914. május 16. Evangélikus Lap. 20. sz. 5. oldal. tani, kicsi volt. Én nagy teremben közvetlenebbül szoktam beszélni, mint szószéken. Beszéljen csak magából, amit belül érez, gondol — közvetlenül, modern nyelven.“ Előhúzom zsebemből „Elmélkedések az evangéliumról“ c. müvét s megkértem, hogy tegye neve beírásával számomra becsesebbé. „Hosszú ideig, körülbelül 1900. óta gyűjtöttem e könyv anyagát . . . Nem is lehet az evangéliumról mindig megrendelésre írni...“ Aztán beleírta távozásomkor, közel fél órai beszélgetés után: „Béke veled! Prohászka Ottokár. Selmecbánya, 1914. IV. 29.“ Közben, míg beszélt, kezében tartotta könyvemet. Szó esett a kisvárosiasságokról, felekezeti tülekedésekről, mire a főpap megjegyezte: Én Esztergomban nem egyszer zsidókkal, protestánsokkal stb. együtt buzgón im dkoztam.“ Kérdezősködött a selmeci evang. egyházi viszonyokról; elmondtam neki, amit tudtam. A németség kiveszését sajnálta; a németséget Európa elsőrendű elemének mondotta. „Jár-e betegekhez? Ezt kell tenni kérem, cura pastoralis animarum! Bánatot kelteni, evangéliumot az egyeseknek hirdetni és nem egyhazpolitizúlni! A lutheránusoknak az a bajuk, hogy sokat eqyházpolitizálnak ! Én a gyűléseken mélyen hallgatok, ki sem nyitom a számat.“ Érdeklődött az evang. teológiák és a teológiai fakultás iránt. A teol. fakultás csődjének okát néni a minisztériumban, hanem az evang. egyház belső egyenetlenségében, következéskép kérésének erőtelenfcégé- ben látja. A katolicizmussal kapcsolatban (itt hallottam tőle először a katolikus szót, (konferenciáiban egyszer sem használta) besz.lt egy kolozsvári evang. egyetemi tanárról, kinek nevét nem akarta megmondani, ki a katolicizmusból három dolgot irigyelt: 1., hogy az Úr megtestesülésének emlékére napjában háromszor harangoznak, 2., hogy így köszönnek: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus és 3., a gyónást. A másodikra azt feleltem, hogy édes apám, ki evang. lelkész volt, szintén úgy köszönt mindig egy evang. boldogult 48-as honvéd jó barátjának. Mi azért nem köszönünk így, mert ez már le van foglalva; például hoztam fel a jezsuita „ad maiorem Dei gloriam“-ot (Jó példa — neki is!) A harmadikra azt mondtam, hogy a gyónást Luther is meg akarta tartani s mi is megtartjuk, nem ugyan katolikus formájában, hanem, mint Jakab mondja: (Jak. 5, 16) „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért . . .“ „Luther a papizmustól félt“ mondotta a főpap. „Ismeri a Méltóságodról írt cikkeket, miket az evang. lapok hoztak?“ „Csupán D. Szeberényi cikkét ismerem, ki megküldötte nekem. A többiről nincs tudomásom . . . A modernista kérdést vetettem föl, mikor a plébános jelentette, hogy ... A közel félórás beszélgetés után a főpap barátságosan kisért ki az ajtóig, bátorítva, hogy ne féljek máskor bevinni képét aláírás végett, mint múltkor tettem Fehérváron ... „A viszontlátásra ! Látogasson meg Fehérváron! Pax tecum!“ Hazamenet azon gondolkoztam, hogy nincs sem görög, sem zsidó, hanem ti egyek vagytok az Úr Jézus Krisztusban . . . Hndreffv János. At Mill II. és III. részinek módosítasz táróiban mm zsinati íMsü ülése. II Mennél tovább halad a bizottság az előadói javaslat tárgyalásában, pedig lassan halad, mert öt ülésben a 268. §-böl csak 180, §-t intézett el, annál inkább kitűnik, hogy ez a javaslat nem alkalmas törvényalkotásnak, mert felölel mindent ami nem törvénybe, hanem szabályrendeletbe való. Ezt látjuk különösen a lelkész és tanitóválasztás szabályozásánál, hol még az a curiosum is felmerül, hogy miután a javaslat a választásnál követendő eljárást a legnagyobb mumtiositás- sal, kiterjeszkedve a jegyzőkönyvi aláírásokra és a pecsétekre szabályozta, az egyetemes gyűlést még különösen kötelezi, hogy a lelkész és a tanító választásra egy éven belül egyetemes érvényű szabályrendeletet alkosson Ugyan mit fognak még bevenni mást abba a szabályrendeletbe? A törvényszerkesztésnek egyik hibája az is, ha ugyan azon rendelkezéseket ismétli, habár azok a rendezendő ügyek több cathegoriájára egyformán alkalmazhatók. A javaslatnak a tanitóválasztásra vonatkozó rendelkezései csaknem szóról-szóra azonosak a lelkészválasztásra vonatkozókkal. Az ismétlések folytán a javaslat 27. szakasszal megszaporodott. Talán elég lenne, ha a zsinat egy szakaszban kimondaná, hogy a tanitóvá- lasztást az egyetemes gyűlés a lelkészválasztásra nézve megállapított elvek szemmel tartásával szabályrendelettel szabályozza. A másik hibája a javaslatnak, hogy az felette intolerans és a jelenlegi egyházi alkotmány liberalis szellemeivel ellentétes retrograd irányt követ. Sajnos, hogy a bizottság sem volt képes magát némely pontban a retrograd irány suggestiója alól emancipálni. A bizottság által a második és harmadik ülésben hozott határozatok közül kiemeljük. Az egyházi közgyűlésnek az egyházmegyei gyűlésre való kiküldetésére nézve is kiterjesztették a jegyzőkönyvi kivonat mellett való kiküldetést. Ez ami specialis képviseleti rendszerünk indokolását találja abban, hogy az egyházunk ügyei iránti érdeklődést akarjuk fokozni azzal, hogy közgyűléseinkre annyi embert küldünk, ahány csak a közgyűlési terembe belefér. Az életben aztan ez a képviseleti rendszer úgy nyilatkozik meg, hogy a kiküldöttek háromnegyed része hallgatóság számba megy, akiknek talán inkább a karzaton volna a helyük. Ez a rendszer oka annak is, hogy egyetemes egyhazunk üllői-uti terme nem képes az összes kiküldötteket befogadni. Az evang. tanároknak és tanítóknak nagyobb számú képviseletét az egyháztanácsban a bizottság nem fogadta el. A javaslatnak azt az indítványát, hogy az egyháztanács fele a legtöbb egyházi adót fizető közgyü-