Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-16 / 20. szám
1914. május 16. Evangélikus Lap. 20. sz. 3. oldal. a congregációsok mégis érezték a veszélyt s elsőnek siettek a botrányos tiltakozásra, mégis úgy érezzük mi is, hogy a hitoktatás elleni küzdelme a tanítóságnak általános, vagyis általuk az uj materiális vildgnézlet veszi fel küzdelmét a tanügy terén is a keresztyén világ- nézlettel. Ezt igazolja az a törekvésük, mely az erkölcsös nevelésnek helyt ad ugyan még az iskolában, de nem magának a vallásnak, a hitoktatásnak. S ha ez így van, ha világnézletek ütközőpontja a tanítóság s ha ez a tanítóság már kezd helyet adni magában és mint látható nagy előszeretettel a materiális világnézetnek, igy az egyháznak sem erőszakkal, sem meggyőzéssel, sem felvilágosítással nem lehet már az ellen- actiót megindítani. Állami hatalommal még ideig-óráig őrködni lehet a meglevő állapotok felett, ám a tanítóság— a kijózanodás reakciójáig, mely szintén elfog jönni — elveszett a vc/lás. a hitoktatás ügye. Az e tekintetben megmételyezett közszellem borzasztó erővel halad előre s ha vannak is még érintetlen részek, csak idő kérdése, hogy azokat is által hassa ez a pusztító közszellem. Az egyháznak tehát e jelek hatása alatt cselekedni keH. Merészen de óriási erővel, mert a szellemek és világnézletek harcában a tétovázó biztosan elbukott. A hitoktatást az egész elemi iskolai vonalon ki kell venni a tanítóság kezéből s azt a lelkészi karra kell bízni. Most ennek módozatáról e cikk keretében nem elmélkedhetünk, csak azokra a fontosabb cselekedetekre kell rámutatnunk, melyekkel az egyháznak meg kell védenie a maga ügyét. Az összes elemi iskolák heti 2 óra hitoktatását 3-ra kell felemelni. Az utasításban megállapított heti 1 órának 30 koronával való dotálását egyházközségi kiegészítéssel 50 koronára kell nagyobbitani. Az igy anyagilag is jobban jutalmazott lelkészi kar teljes odaadással megkezdheti a hitoktatás nagy feladatát, melyet már régen kellett volna e karnak körébe utalni. Eddigi vallásoktatásunk lanyhaságából eredt úgy is az az óriási közömbösség, mely akkora rést ütött egyházunkon a reverzális adásokkal. A világias felületességgel előadott bibliai történetek, melyekben inkább a történetre, mint az abban foglalt örök igazságokra fektetett a fősúly — szülték a bibliának teljes elhanyagolását, a hit s erkölcstan száraz beemlékeztetése szülte a vallás iránti rideg kíméletlenséget. Mindig csodálkoztunk egyházunk erőtelen hatásának okai felett, melyeket oly éber szemekkel kémleltünk, holott ott voltak azok elrejtve a lelketlen elemi hitoktatás módjában, mely csak évek eltelte után hozta azokat napvilágra. A gyermekieteket kiszolgáltattuk a sivár hitoktatásnak és aztán keres'ük okait a felnőttek közömbösségének. De ha a lelkészi kar lélekszerinti hitoktatása az egész vonalon érvényre lép, akkor nem félhetünk a tanítóság materializmusától, nem az eddig annyira rettegett államosítástól sem. Ha a mi kezeinkbe lesznek a gyermekek — jobb helyen nem lehetnek. S ha a tanítóság meg akarta fosztani a vallástól, a hitoktatástól az iskolát, mi fosszuk meg a tanítóságot a hitoktatástól — s meglátjuk — a tanítványokkal verjük meg a mestert. A tanítóság most örömmel veti magát az új világnézlet karjaiba, mert azt hiszi, hogy ezzel megdöngeti az egyházat, lerontja a papi uralmat, felszabadítja és függetleníti a tanítói tekintélyt s mindez nekünk nagyon fog fájni. Nos hát véssük mi is magunkat nagy örömmel reá az iskolára, a lelkészi hitoktatással, döngessük meg az anyagias gondolkozást, bővítsük a lelki uralmat s meglátjuk ez a tanítóságnak még jobban fog fájni. Ebben a nemes versenyben e téren is győzni fog, mert győzni kell: a lelki igazság. Nem szabad kiabálva megijednünk, hanem a budapesti tanítóegyesület határozatára feleljünk : hallgatagon, de cselekedetekkel. Kiss Béla. ........... P rohászka. A katholikus egyház nagy modern püspöke április hó 27—29-ig Selmecbányán tartott konferenciákat. A Nagyboldogasszonyról elnevezett templomba csak névre szóló meghivó-belépőjeggye! lehetett bejutni. Mivel a felekezeti sziikkeblüség sokaktól megtagadta (különösen asszonyoktól) a meghívót, megkérdeztették Pro- hászkától még az állomáson, vájjon más vallásuak is hallgathatják-e beszédeit, mire a püspök hangosan, hogy mások is hallhassák, igy felelt: „Az evangélium mindenkinek egyformán hirdettetik." A selmeci feleke- zetieskedőknek ilyen csalódásokban Prohászka ittléte alatt bőven volt részük! így van az mindenfelé, hogy Zsolt egyik Esti levelének sorait idézzem „ha az embereknek felekezetűk van, de vallásuk nincs." A fele- kezetieskedés távolról sem egyenlő a vallással! Hogy mi a vallás, azt megmondotta Prohászka első konferenciáján : „A vallás nem katekizmus, nem dogmatika . . . hát az is persze, de nem a vallás. Ezek csak eligazításokat adnak. A vallás az, hogy nekem közöm van Istenhez . .. stb." Azoknak, akik ismerték Prohászka Dominus Je- sus-át, Magasságok felé, de különösen Elmélkedések az evangéliumról c. müveit, konferenciáiban nem mondott sok újat. Nem is lépett kidolgozott beszédekkel a szószékre :* előttünk szülte, alkotta meg a szónok-művész • Ugyanez tlint föl bpesti konferenciái egy ismertetőjének is a Budapesti Hírlap 1913 ntárc. 23-ik számában megjelent tárca cikkében melynek címe: „A szeretet mint világelv,“ ezeket mondja Prohaszka lelkes ismert; tője : „Meg kellett ereznünk a beszéd hatásán s a szónok hevületén, hogy müve nem az arzenáljában eleve megmunkált csatahajó, melyet íme most vizekre bocsát, a nyugodt szertartások sima programmja szerint. — hanem itt készíti, ácsolja, kovácsolja, önti és vitorlázza föl azt, mindannyiunk szeme láttára. Láttuk rajta, mert elömlött egész lényén s úgy világított le róla: a hatalmas agy és idegmunkát,amit végez — a logika és ítélet, az emlékezet és képzelet akciókba léptét, a röptének adott lendület finom számításait, ötletes rögtönzéséit. S kisugárzottak belőle a források is, amikből inspirációit meríti: a végig gondolt eszmekörök, „az átér/ett vallásos meggyőződések, a metafizikai és szociológiái elmélyedések fémbányái és kincses tárnái.“
