Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-02 / 18. szám

1914. május 2 Evangélikus Lap. 18. sz. 7. oldal. hitoktatóinak az tovább is. amit az evangélikusoktól megvontak ? Az evangélikus hitoktatók mozgalmat in­dítottak a miniszter intézkedése ellen. Lelkészválasztás. A sajógömöri ev. egyház meg ürült lelkészi állására huszonketten pályáztak. Ezek közül ketten a választás előtt visszavonták pályázatu­kat. Vendégszónoklatra a pályázók közül öten hivattak meg. Ezek meghallgatása után a választó közgyűlés ápril. hó 26-án tartatott meg: Szcnl-lvdnyi Árpád egy­házi és egyházkerületi felügyelő és Tcrray Gyula gö- möri főesperes, udvari tanácsos társelnöklete mellett. Megválasztatott: Egyed Aladár rozsnyói segédlelkész egyhangúlag. A veszprémi ágost. hitv. ev. egyházközség 1914. évi április hó 26-án d u. 4 órakor igen láto­gatott és kitünően sikerült vallásos ünnepélyt tartott, a következő műsorral: I. Közének. 2. Ima: Hofbauer Pál ny. ev. esperes lelkész. 3. Megnyitó beszéd: Baldauf Gusztáv püspöki titkár. 4. Régi egyházi ének: Káldy Gy. Vegyeskar. 5. A keresztyén egyház és a művé­szetek: Felolvasta: Nagy Sándor polgári iskolai tanár. 6. Miatyánk: Kapi Gy. Soloének. Waszindák Mili. 7. A szivárvány: Várady Antaltól. Szavalja: Hoffmann Rezső felső keresk. tanuló 8. Wieux temps Adagió Religioso: Hegedűn es harmoniumon előadják: Cor­nelius János és Ritter Lőrinc. 9. Az öreg zsoltáros: Lampérth Gézától. Szavalja Kamarell Pál. 10. Szent érzelem tölti keblem: Mozart Vegyeskar. 11. Záró Ima: Horváth Dezső ev. leik. 12. Közének. Az ünnepély végeztével, az építendő orgona alapja gyarapítására, gyűjtés eszközöltetett, mely az alapot közel 00 koro­nával gyarapította. K0LFÖI D. Traub a theologiai doktora. A zürichi új egyetemi épület felavatásának p.z emlékére a theologiai fakultás azzal a feltűnést keltő tényével lepte meg a világot, hogy 7raub Gottfried volt dortmundi lelkészt, Jatho védőjét, kit a porosz egyház főtanácsa fegyelmi utón elmozdított állásától, a theologiai tudományok doktorává promoveálta. Ezt a díszes kitüntetést azzal indokolván, hogy Traub „a keresztyénség múltjának és jelenének buzgó tanulmányozója, ki különös meg­értéssel foglalkozik a keresztyénség és a modern kor egymáshoz való viszonyának a problémáival s ezen­felül az evangéliumi szabadság bátor védelmezője is. Az áttérési mozgalom Ausztriában. A bécsi cs. és kir. evang. főtanács közlése szerint 1913 ban összesen 4720 egyén tért át az evang. egyházba, még pedig 4083 az ág. hitv., 637 egyén pedig a helvét hitv. evang. egyházba. Ezek a végleges számok. Legtöbb áttérő volt a bécsi superintendenda területén (1923) •a legkevesebb Galíciában (1). Ezzel szemben az evang. egyházak veszteségei elenyészően csekélyek. 1898. óta nem kevesebb mint 75,222 egyén hagyta ott Ausztri­ában a róm. kaih. egyházat s lett evangélikussá. A kilépési mozgalom következtében a Berlin városi synodalis kerület területén 12,705 kilépés tör­tént. 2875 házas férfi, 2875 férjes nő, 4978 más férfi 1977 más nő volt a kilépők között. A kilépők között volt 4676 egyházi adóval megrótt, kiknek kilépése kö­vetkeztében az egyházat 33951 20 M. adóveszteség érte. (Az egész egyházi adó: 4,900.000 M.) — A ber­lini viszonyokra nézve jellemző a templomlátogatók csekély száma. Estomihi vasárnapján 98 berlini tem­plomban 34170 volt a hivek száma, ami az evangéli­kusok 3'5 százaléka. A Komité Konfessionslos ugyan­akkor szintén megszámolta a templomban levőket, azonban ő csak 26813-nak olvasta őket. Egy chinai történet. Hiung-Si-Ling chinai mi- nisterelnök beszélte nemrég. — D. Wilhelm misszioná­rius közlése szerint ezt a történetet: „A lázadás kitö­rése után a Yangtseetől délre Wutschangban nagy har­cok voltak. Sok halott és még több sebesült hevert a harc színhelyén. A japánból hazatért diákok vöröske­reszt-egyletet alapítottak, hogy a harctérre menjenek és segítsenek a sebesülteken. Engem is meghívtak az alakuló gyűlésre, melyen hatvankilenc fiatalember vál­lalkozott a nehéz feladatra. A hardérről egymás után jöttek a táviratok s ezek mind azt jelentették, hogy borzalmas mészárlások folynak s hogy a harcolók nagy része a csatatéren maradt. A hirek nagy meg­döbbenést keltettek s mikor indulásra került a sor, a 69 vöröskeresztes közül alig harmincán keltek útra. A csatatérre erve épen huszonkilencre apadt a szám. Ezen nagyon elcsodálkoztam és vizsgálat tárgyává té­tettem a dolgot. Ez a vizsgálat fontos eredménnyel járt, amennyiben kiderült, hogy mind a huszonkilenc megmaradott keresztyén volt. Hogyha azt akarjuk, hogy megmaradjunk, akkor az ilyen embereket nem nélkülöz­hetjük.“ IRODALOM. Obscurus emberek levelei. A vihar nem ront egyszerre elő. Egypár szélrohamot küld rendesen ma­ga előtt, amely felkavarja a port, a piszkot, papírda­rabokat, faleveleket hurcol magával és játszva, zúgva rohan tovább, hogy a vihart minél előbb mindenfelé hiriil vigye. A reformációt is megelőzte egy pár ilyen szélroham. Pfefferkorn, Hochstraten és Reuchlin nevéhez fű­ződik az a nevezetes per, mely az „Epistolae obscu­rum virorum*’ c. világhírű szatírának a hátterét szol­gáltatja és a létrejöttéhez a lökést megadta. Pfeffer­korn a renegát zsidó érdemeket akar szerezni s kiesz­közöl egy császári rendeletet, mely a keresztyének ellen irányuló és a zsidó „törvénnyel“ ellenkező zsidó könyvek megsemmisítésére irányul. A cél azonban az

Next

/
Thumbnails
Contents