Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-11 / 15. szám
8. oldal. 1914. április 11. Evangélikus Lap. 15. sz. A lesti papválasztás. A Jesti makacskodó egyházba, a mely vonakodik rendes lelkészét, jelöltjei közül megválasztani, a nógrádi főesperes és másodfelügyelő Rákóczy István, március 30-án vezették be, a Dr. Baltik Frigyes püspök által kinevezett Ho.zjár Ede, szügyi segédlelkészt, helyettes lelkészül. Az egyház ezen intézkedést megnyugvással fogadta, ami azt a reményt nyújtja, hogy nem követi félrevezető izgatóit, magába száll s megválasztja lelkészét. Vallásos ünnepély. A tordasi és gyúrói ág. h. ev. egyházközségeknek 1914. április 5-én Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár, ^Dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. akad. igazgató és Raffay Sándor budapesti evang. lelkész, theol. tanár közreműködésével sikerült vallásos ünnepélyt tartottak. Lelkészjelölés. A lajoskomáromi evang. egyház- község az egyházfőhatósági engedéllyel megtartott próbaszónoklatok meghallgatása után lelkészjelölő gyűlésén első helyen Sparas Elek némethidegknti lelkészt jelölte, második helyen Endreffy János Selmecbányái esp. s. lelkészt. Mivel csak kettő volt jelölhető Büki Jenő helyettes lelkész jelölése (harmadik helyen) elesett. Az egyházközség két jelöltjét a püspök két jelöltje fogja kiegészíteni. A választó gyűlés folyo hó 26-ik napján lesz. A németség Sparast, a magyarság End- reffyt pártolja. Utólag értesültünk, hogy Endreffy a jelölésről emondott, mert Berlinbe készül tanulmányait tovább folytatni. Az igiói diakonissza nőegyesiilet 1914. évi közgyűlésében elhatározta, hogy az egyesületi és a gyülekezeti élet nagyobbmérvű fellendítésére vallásos, illetőleg gyülekezeti estélyek rendezésével fog kísérletet tenni. Az első ilynemű kísérletet március 28-ikán tette meg, még pedig fényes sikerrel. A főgimnázium dísztermét zsúfolásig töltötték meg a gyülekezet tagjai. Várakozásukban nem is csalatkoztak, mert az estély műsorának minden egyes pontjában nemcsak gyönyör- ködtetőleg, hanem valóban felemelőleg és építőleg hatott minden egyes résztvevőre. Az igiói áll. tanítóképző intézet ev. prot. ifjúsága a 100. zsoltárt adta elő kipróbált mesterének Marton Károly úrnak vezetése és discrét harmonium kísérete mellett, már ezzel is vallásosan hangolva a sziveket. Majd dr Wa.ser Gyula lelkész tartotta meg a gyülekezeti estélyek célját ecsetelő szép megnyitó beszédjét, melyben a diakonissza nőegyesületnek is adózott elismeréssel, kiemelve, hogy tagjai mint valódi Mária lelkületű nők arra vállalkoztak, hogy megváltójuknak a szeretet nárdus kenetével szolgálatot tegyenek. Azután Philipp Edit úrhölgy rezegtette meg a híveket Gerok Károly „Krankenwacht“ c. költeményének jól átgondolt és melegen átérzett s azért a szivekhez is szóló kitűnő előadásával. Az estély középpontja Kintzler Árpádné úrnő előadása volt „a nő helyzetéről a különböző vallások világításában“. A tartalmilag és alakilag remek előadás, mely a nő helyzetét a legkezdetiegesebb viszonyokból kiindulva a kereszténység eszményi felfogásáig a mü- velődéstörténelem fonalán haladva, megkapóan ecsetelte, kimutatva azt, hogy a nő értékelése mennyire függött össze az illető népek vallásos felfogásával s a mely a nőne ', mint a család papnőjének apotheozi- sében csúcsosodott ki: mindvégig feszült figyelmet és lelkesedést váltott ki a hallgatók szivéből. A gyönyörű előadást a jelenlevők gyülekezeti hálaéneke rekesztette be. Ha a szép kezdet méltó folytatást nyer, a diakonissza egyesület az estélyek rendezése által mindenesetre csak ébresztő és buzdító hatást fog gyakorolni a gyülekezet vallásos életére. Az Amerikába szakadt evangélikusok lelki gondozása és a magyarhoni evang. egyházzal való összeköttetésük megteremtésére irányuló akciónak megvan az óhajtott sikere. Raffay Sándor amerikai útját mindenfelé rokonszenvvel fogadták az „új hazában“. A „Szabadság“ 1914. évi január 28. számában rámutatott annak a lépésnek nagy fontosságára, hogy a magyarhoni egyház, — habár kissé megkésve is — gondoskodni kíván az Amerikában élő evangélikusokról is s annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy úgy a lelkészek, mint az egyházközségek megértik a kiküldetés roppant jelentőségét egyházi, kulturális és hazafias szempontból való nagy fontosságát s szi esen fogadják a magyarhoni egyház akcióját. Egy amerikai barátunk volt szives e sorokat megtoldani azzal, hogy Raffay Sándor kiküldetése sikerrel járt, amennyiben az összes magyar egyházak lelkészeikkel együtt hajlandók az alakulandó és a hazai egyetemes egyházhoz, illetőleg a bányai egyházkerülethez csatolandó esperes- séghez csatlakozni. A tót egyházak egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek s természetesen nyelvi kérdést csináltak a dologból. A tót lelkészek közül esetleg későbben többen is fognak csatlakozni, egyelőre azonban csak ketten vallottak szint: a clevelandi Bódy és Dianiska Albert, ki Mahanoy City-ben lelkész. A „General Council“ vezető férfiai, nevezetesen Dr. Schmauch (elnök), a philadelphiai theologiai fakultás s a „Hav Miszion Board“ nagyon szívesen fogadták a közeledést s készek a hazai egyetemes egyházzal karöltve a Magyarországból kivándorolt evangélikus lelkigondozását a kezökbe venni. Most már csak rajtunk múlik az „óhazában“, hogy ezt az ügyet nyélbe üssük s a kivándorolt evangélikusokkal többet törődjünk. Konfirmandus lapjainkról a „Lelkészegyesület“ 14. száma ezt írja: „Ilyenekül az Evang. Lap bibliai képeke. ajánl s pár igazi művészi kivitelű képet be is küldött a szerkesztőségünkbe. A szép képek keretbe foglalva mindenesetre mindenkor kedves emléket képeznek, melyek azután megfelelő felírásokkal látandók el. Magunk részéről a protestáns művészet ily úton való emelését megfelelőnek s kívánatosnak tartjuk,, azért az ajánlatba hozott képekkel való próbavételt ajánljuk.“ Pázmány Péter szobra. Az őfelsége által 1897-ben adományozott tiz szobor között volt Pázmány Péter szobra is. Tizenhét esztendei halogatás után most felállítják Pázmány Péter szobrát Budapesten a Kigyótéren, a Klotild- palota előtt. Május elsejére az uj szobor állni fog.