Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-11 / 15. szám
4 oldal. Evangélikus Lap. 15. sz. 1914. április 11. szenvedett bűneinkért és nekünk mégis tovább kell folytatnunk a fizetséget, mert senki sem fizet meg helyettünk“. Az Istent egész életén át kereste. Először környezete rajongó pietizmusa hatott rá, mely állandóan csodákat várt és mikor be nem közetkeztek, : z ellenkező végletbe sodródik, oda dobja magát a mindenható tudomány keblébe. De ép a tudomány viszi a fizikai miszticizmus ösvényeibe. Az okkultizmus és spiritizmus hive lesz és ennek módszereivel érzéki manifesztációra akarja kényszeríteni az Istent, illetőleg a szellemeket. Borzasztó krizist élt át, amelybe csakhogy bele nem őrült. Egész belső élete elveszti tengelyét és ekkor merült fel előtte mint „ultima ratió“ : a katholicizmus, a maga csalhatatlan tantekintélyével, amint az a pápában megtestesül. Ez is éppen nem példátlan dolog. A gondolkodás forradalmárai, a fennálló intézmények kérlelhetetlen kritikusai nem egyszer a kolostorban értek véget. A harcban belefáradt, a véresre marcangolt lelkek biztos talajra vágyódnak, hol a küzdelmek véget érnek és ezt feltalálni vélik a katholikus egyházban a maga évezredes tradíciójával, rituáléjával, megdönthetetleneknek hitt dogmáival. Ezzel szemben a protestantizmus senkit sem menthet fel a lelki tusákíól, az Isten birtokáért folytatott küzdelemtől. Jelszava: „küzdj és bízva bízzál“, mert a küzdelemben Jézus Krisztus isteni alakja támogatja az embert. De aki keresztül ment e küzdelmen, annak élete elnyerte a béke, boldogság, szilárdság jellegét. A protestantizmus ugyanis azt hangsúlyozza, hogy csak a személyes meggyőződésen alapuló, a személyes erömegfe- szitéssel kiküzdött hit az igazi vallás, csak az ilyen módon szerzett vallásos hit, vallásos világnézet megy át az illető személyiségnek vérébe és válik életének alkotórészévé. De akiben nincsenek meg az önálló meggyőződés organikus kifejlődhetésének a feltételei, akinek belső világa tengelytelen az elé hiába állítjuk a Jézus Krisztus tiszta evangéliumát, az görcsösen kapaszkodik majd egy külső tekintélyhez, egy megdönthetetlen gondolatrendszerhez és végre is a katholicismus révében fog kikötni. Strindberg háborgó lelke is itt talált félig meddig megnyugvást. Mert teljes megnyugvás itt sem jutott osztályrészéül. A katholicizmusnak az érzékeket megragadó oldala megragadta, de teljesen nem hallgattatta el kételyeit. Képtelen volt mindenestül elfogadni annak tanait és igy skeptikus, „problematikus természet“ maradt a sírig. Centrumtalan világot hagyott ránk, de tanulságosat és tanulságos különösen istenkeresése. Dr. Szelényi Ödön. A Miséi és ii élet érlelése. I. A „szabad gondolat“ és az ezen felépülő „uj erkölcstan“ apostolainak igen nagy gondjuk van arra, hogy a vallás, főképen a keresztyénség alapjait megrendítsék. Legelső támadásukat a katholicizmus ellen intézték. Részint és főképen eleinte azért, mert ebben találták a legtöbb „el- és kivetni vaiót;“ részint, mert benne,- mint a legerősebb hatalmi tényezőben a legveszedelmesebb ellenségüket látták és gyűlölték ; részint, hogy a protestantizmust, legalább egyelőre lekenyerez- zék, s szövetségre vagy semlegességre bírják. Hogy azonban az első ellenségnél nem állanak meg, előrelátható volt. Vannak pályák, a melyeken lehetetlen a félúton megállani; ügyek, melyeket félig elintézni rosz- szabb, mint elintézetlenül hagyni, háborúk, a melyek csakis az egyik ellenfél teljes és végleges letörésével fejeződnek be. Akik a keresztyén vallásban nem akarnak és nem tudnak egyebet látni, mint egy hivatását jól-rosszúí teljesített, de már elvénhedt és így a pusztulásra megérett intézményt, — már pedig ez a legenyhébb és legsze idebb ama vélemények között, melyeket a keresztyénség ellenségei felőle táplálnak — azokra nézve a katholicizmus bukása (ha egyáltalán bekövetkeznék) csak féleredményt jelent. Nekik a keresztyénség megsemmisítésére van szükségük. Szerintük a keresztyénség elő- és b litéletes csökönyös világnézet, maradi, avult sőt élettelen életfilozófia, az optimizmus leplébe burkolt beteges pesszimizmus, a szabad akarat álarcával hitegető- f.talizmus, a szeretet eszméinek maszlagával hódító és mérgező humanizmus: ezek pedig nem egyebek, mInt az emberiség boldogságát és egészségét veszélyeztető és pusztító kóros és káros bacillusok, a melyek ellen a szabad gondolat, új erkölcstan eszméinek szérumát kell az emberiségbe beoltani s ez által védekezni. A keresztyénség ellen küzdeni kell s le kell győzni, legföljebb egyes felekezetekre később kerül a sor, amint nem ehet a test valamennyi betegségét sem egyszerre gyógyítani. E bár lassan terjedő, de azért mindinkább elharapódzó vélemények olvasásakor és hallatára mindenesetre felmerül az a kérdés: hol talált az ellenség a a keresztyénség várában rést, a melyen át beröpítheti mérges nyilait, kaput, melyen belopódzhatott? Mert mindenesetre különös, hogy épen a keresztyénség sorait iparkodnak megbontani, holott, ha az új apostolok eszméiknek üdvözítő voltáról akarják meggyőzni az emberiséget, igen célszerűen megtehetnék a civilizálatlan vad fajok közt, a melyeket egy csapásra vagy igen rövid idő alatt kiragadhatnának a tudatlanság sötétségéből és ezáltal megmutathatnák, mennyivel magasabban állnak és mennyivel hatékonyabbak a világ boldogításában az ő eszméik. Erre azonban nem vállalkoznak, hanem a keresztyénségtől porhanyóvá tett talajon akarnak munkálkodni. Ebben az esetben azonban legyenek tisztelettel és hálával iránta és ne siettessék az ő, szerintük természetszerű, biztosan eljövendő elmúlását.
