Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-27 / 39. szám
1913. szeptember 27. 7. oldal Evangélikus Lap. 39 sz. dalmak! Két nap elég! Imádkoznak-e étkezés előtt? A kereszteléseknél nagy-e a luxus? Mi magunk nehezítjük meg az életünket. Nagyobb, városiasán fejlődő helyeken az egyesületek elszaporodása se marad említés nélkül. „Csak azoknak az egyesületeknek van létjogosultságuk, melyek a szász-evangélikus érdekek szolgálatában állanak, akkor sincs soha önálló céljuk, hanem csak eszközök a cél elérésére.“ A Raiffeisen-egyesületek, a takarékbetétek nagysága stb. — mind olyan dolog, ami szóba kerül s aminek meg van a maga vallásos és erkölcsi jelentőségén kívül az egyházi fontossága is és minden megjegyzésen végigcseng a praedicatio alaphangja: Aki első akar lenni közietek, az legyen mindenkinek a szolgája. Minden szónak egy a célja: a „Landeskirche“, ennek szolgáljon mindenki, ezért kell áldozatokat hozni, ez a legnépszerűbb fogalom. „Gondoljatok arra a nemzetségre, amely ezt a templomvárat építette. Micsoda alkotás ez! Milyen derekas munkáról tesz bizonyságot!“ Azonban a külső forma egyedül nem elegendő. Úgy kell lennie, mint a „Glockengiesser von Breslau“-ról mondja a vers: „Er goss auch Lieb und Glauben mit in die Form hinein . . Utoljára áldást mond a püspök az asztal mellett állva s egy befejező ének elhangzása után szép rendben kitakarodik a nép a templomból. Elöl a fiatalság, legutoljára az egyházfiak és a pres- byterek, akik ilyen ünnepek alkalmával a papot a lakásáig is VffíisérftL : Délután a népiskolát vizsgálja meg a püspök. Ez is teljesen az egyház kezében van. Inkább megfizetik az emberek az állami iskolák fentarlása mellett, amit nekik is épen úgy viselniök kell, mint bárki másnak, a felekezeti iskolák fenntartására szükséges járulékokat s hordják a kétszeres terhet, minthogy elfogadják az állam pénzét s ennek fejében szabadságuknak akár egy parányát feláldozzák. A tanítóknak bármennyi kívánságuk legyen is, végül mégis csak az egyház védőszárnyai alatt érezhetik magukat magyar „szakfelügyelet“ ellen • biztonságban. A németbirodalmi szakfelügyelet követelésének itt egyáltalán nincs semmi értelme, mert a papok maguk is a legkiválóbb szakemberek. Az iskola munkáját az egyháznak a német-evangelikus szellem miatt kell a legéberebb figyelemmel kisérnie és fokoznia ; az államilag követelt hat iskolai év helyett az egyház nyolcat követel s ezt a saját initiativájából hozzátoldott 19 éves korig tarló továbbképző iskolával toldotta meg. Mit jelent ez, az legjobban megfigyelhető az éneklésben, melyben a németség rejtett szellemi erői legjobban kifejezésre jutnak. A népiskolában hallani lehet, milyen durva hangjuk van ezeknek a gyerekeknek, az énekkarok finom, lágy és pontos énekéből pedig azt láthatjuk, hogy a rendszeres és az egész ifjúkorra kiterjedő iskolázás és traditio milyen változtatást képes előidézni. Volt módunk ezt is látni, mert az iskolából jövet előbb a templomtéren a hársfák alatt két egyházfi felügyelete mellett ott táncolt a fiatalság az egyházi zenekar zenéjére — mert ez a püspöki látogatáshoz ép úgy hozzátartozik, mint a papbeiktatáshoz, azután az egész gyülekezet kíséretében megnéztük a temetőt, ahol a püspök megint dialektusban beszélt az időről és az örökkévalóságról. Végül a vacsorától fel kellett állnunk s ablakhoz mennünk, amely előtt az egész egyház apraja- nagyja lampionokkal és fáklyákkal elvonult, hogy a nagytéren a legszebb népdalokat vegyes karban elénekelje. Az ének tiszta, kifejező, minden szó érthető volt, ami a hosszú tanulás jele. Milyen szívhez szóló volt itt minden dal. Mily gyönyörűen kifejezésre jutott a német nép lelke bennök! Hol hallani ezt még Németország falvaiban. Ez nemes nép, nemes fiatalság, nemes fegyelem a szó legigazabb értelmében !“ A „Dorfkirche“-ből közli: Sz. L. KÜLFÖLD. A németországi Protestantenverein ötvenéves fennállásának az emlékére Berlinben okt. 14—16-ig naggyülést rendeznek, mely alkalommal Kirms berlini lelkész prédikál és Emde bremeni lelkész tartja az ünnepi beszédet Több előadást is tartanak. D. P. W. Schmidt, baseli tanár „a szabad protestantismus szent- irási, hitvallás! és á német Idealismusban gyökerező alapja“ c. alatt fog felolvasást tartani, Radecke kőin' lelkész pedig arról, hogy kié a jövő, Rómáé-e, vagy Wittenbergé? Oroszországból. Az odesszai vallástanitó kon gressus határozatiig kimondotta a Protestantenblatt közlése szerint, hogy: „Az írás és az olvasás tudása szaporítja a gonosztevők és a visszaeső bűnösök számát.“ Hogy a tudás gonoszra hajlamosítja az embert, az sajnos, nem egyedül az orosz vallástanitók véleménye, azért ne csapjuk össze időnek előtte megbotránkozásunk jeléül a kezünket Elég, ha azt konstatáljuk, hogy ime, ezt már az oroszok is tudják . . . Mert hányán vannak, akik erre mifelénk is tudatlannak és engedelmesnek szeretnék a „népet“ . . . A pápai bibliai congregatio a pápai hivatalos lap közlése szerint „eldöntötte“, hogy az „Apostolok cselekedeteiről Írott könyv“ a maga egészében Lukácstól, a Timotheushoz Írott levelek és a Titushoz Írott levél pedig Pál apostoltól származnak. Ez a „döntés“ szépen kiegészíti az ugyanezen bizottság egy régibb döntését, melyről lapunk ez évi 4. száma hozott rA katholikus biblia-tudomány“ c. alatt részletes közlést. Boldog katholikusok! nekik nem kutatniok kell, hanem tudniok s hinniük, mint az egyház elébök ír.
