Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-15 / 11. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 11. sz. 1913. március 15. íme, ebből a levélből az alapok és alapítványok katho- likus felekezeti jellegét kiolvasni csak elfogultsággal lehet. Igaz, hogy I Ferenc reactionárius kormánya alatt kieszközölték az országgyűlés tudta nélkül, hogy ez alapok a kafholikusokat illessék s mint ilyenek alapítványi alapoknak s ne közalapoknak neveztessenek. De az alapító levél sehol sem szól „fundi fundationales^-ről, hanem csak „fundi studiorum publici, f. st. hungarici, f. scholalarum generales“ stb. Nagy súlyt helyez az előadó az 1790/1. XXIII. t.-c. 12. §-ára, melyben a felekezetek alapítványairól lóvén szó, ez áll: „A kath. alapítványok a kathoiikusok, az ev. alapítványok az evangélikusokat illessék." Helyes ! Hisz a magán alapítványok érinthetetlenek, mert Deák Ferenc szerint is az állam ezekhez nem járult. De a magán- és országos alapítványok között különbség van. Ez utóbbiak nem is alapítványok, hanem alapok, nem fundatiók, hanem fundusok. Tehát külön kell választani a közalapokból a katholikus alapítványokat. Az el- bitorlást sem az elévülés, sem a nemzetközi jog nem szentesítheti. S végül a harmadik kérdés ez : „Kit illet a rendelkezés- és kezelési jog, az egyházat-e vagy az államot ? Az 1548. XII. t. c. azt mondja: «... a kezelők a királyi felségnek számot adjanak“. Az 1550. XIX. t. c. az 1715. LXXIV. t. c., az 1723. LXX. t. c. a koronát említik felügyelőnek, ki aztán e felügyeletet előbb az udvari kancellária majd a helytartó tanács kebelében alakított vegyes egyházi és világi bizottság által gyakorolta. II. Lipót alatt már a karok és rendek beleegyezése is szükséges volt. Vagyis a felügyeletbe befolyt az országgyűlés is. Az 1848. III. t. c. 37. § szerint az ország- gyűlés köteles volt az alapítvány számadásait az alsó- házba beterjeszteni. A mostani minisztérium tehát a felügyeletről le nem mondhat. A kathol. autonómia ezt a rendelkezést is meg akarja szüntetni. Tehát vigyázzunk! Mert itt egy katholikus jellegű és célzatú államcsíny készül!! Hogyan osztassák fel a 83007 korona államsegély ? A lapokból értesültünk, hogy a kormány az 1913-ik év első felére a lelkészi fizetések javítására és ezzel rokoncélra az egyház autonóm hatáskörében való felhasználás alapján 83.007 K államsegélyt utalványozott egy. felügyelőnk kezeihez. Az egyetemes bizottságban vita támadt, hogyan osztassák fel e pénz ? Én is sokat gondolkoztam afelett, kinek adassák ezen államsegély? Mert hiszen pénzre mindenkinek, kongruás és nem- kongruás, kisebb és nagyobb javadalmazásu lelkészeknek is szükségük van. Úgy gondoltam, hogy talán nemkongruás, talán az öt évi szolgálattal nem bíró, kezdő, többnyire szegény, talán gyermekeiket házonkivül iskoláztató lelkészeknek, talán rokoncélra: az egy. nyugdíj intézetnek adassák, tekintettel arra, hogy a lelkészi fizetés kezdődő emelkedése természetszerűleg maga után fogja vonni a nyugdíjigény emelkedését. Mert hiszen nem képzelhető, hogy a nem kongruás lelkészek kapott korpótlékával ne emelkedjék 2400 koronára felvett nyugdíj- igényük is. Végre arra az eredményre jutottam, hogy oda kell adni, ahol legnagyobb a szükség, úgy kell felosztani az államsegélyt, ahogy a legigazságosabb és ami a lelkészi kar, a prot. közös bizottság, az egy. egyház, a 150 lelkész és érdemes egyetemes ügyészünk, e b. lap szerkesztőjének álláspontjával, törekvéseivel és követeléseivel megegyez. Maga az egy. egyház is megállapította, hogy elsősorban a lelkészi alapfizetést kell kiegészíteni 2400 K-ra s az után jöjjön a korpótlék is. A zsinati albizottság is nem a korpótlék behozatalát, hanem elsősorban az alapfizetés kiegészítését javasolja. Tehát itt az alkalom. Az egy. egyház, ha már döntenie kell e kérdésben, legyen következetes. A 83.007 K államsegéllyel kezdje meg az alapfizetés kiegészítését 2400 K-ra, tekintet nélkül arra, kapott-e valaki korpótlékot vagy nem? Az összeg tulajdonképpen még nem is korpótlék, hanem — mint Baltik Frigyes püspökünk mondotta az államsegélyt kapott lelkészekhez intézett értesítésében — csak korpótlékot pótló államsegély. Ez az én indítványom. Igaz, hogy ezen külön államsegély a f. évi második felére szólóval együtt csak 166.014 K-át tenne ki, holott 2400 K-ig 391.497 K kellene, tehát a 160.014 K csak a felét fedezné a szükségletnek. De hát egyelőre, úgy a kongruás, mint a kisebb javadalmazásu nemkongruás lelkészek alapfizetése, egészíttessék ki 2000 K-ra. így a kezdő, öt évi szolgálattal nem bíró kongruás és nemkongruás kisebb javadalmazásu lelkészek is azon a helyzetbe jutnak, hogy kapnak némi államsegélyt. Égbekiálltó igazságtalanság, hogy ezen szegény lelkész testvéreink, akik között vannak már családos emberek is, ily drágaságban és drága iskoláztatás mellett semmiféle segélyben nem részesülnek. Én nagyon csodálom, hogy bírják a helyzetet. Szinte természetesnek tartanám, ha otthagynák helyeiket és visszamennének kápláni állásukra, hiszen sok városi káplán fizetése sokkal nagyobb, mint egy rendes családos lelkészé. Éppen most olvastam a budapesti német egyház hirdetését kápláni állásra, amely különfélékből 3000 K-ig terjedő kápláni fizetést és hozzá bútorozott lakást igér. A 83.007 K tehát az alapfizetésnek 2400 K-ig terjedő kiegészítésére adassék. A nagyobb javadalmazásu lelkésztestvéreket pedig szeretettel kérjük, ne ellenezzék ezt a felosztást, engedjék meg, hogy az államsegély oda adassék, ahol arra legnagyobb szükség van (Alighanem desiderium maxime pium ! Szerk.) Támogassák és erősítsék a kongruás vagy nemkongruás és kezdő szegény lelkészeket, mint testvérek, ezzel erősítik a gyenge ,
