Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-08 / 10. szám
1913. március 8. Evangélikus Lap. 10 sz. 7. oldal visszaélésekről is írni, s arról, hogy az ellenreformációban a jezsuitáknak nagy szerepe volt, hogy a moráljuk „jezsuitamorál" volt és ma is az, s hogy a jezsuiták a protestantizmus ellenségei s hogy az eszközök megválo- gatásában nem voltak nagyon válogatósak, amit már a verebek is csiripelnek a fákon s amit minden kétséget kizárólag egy pápa, XIV. Kelemen is megállapított „Dominus ac redemptor noster“ cimfi brevéjében igen alaposan. A „Germánia- és három vidéki csatlósújságja azonban „katholikus hecc és történeti hazugság a vallás- oktatásban“ cím alatt cikkezik a dologról öt hosszú év után s azt Írja hogy: „a lelkiismeretlen hazudozás és szemérmetlen népbujtogatás és lélekmérgezés piszkos hullámai már a protestáns gyermekeket is elárasztják-. A szándék világos. A kultuszminisztériumot ilyen formában akarják terrorizálni s az öntudatos evangélikus tankönyveket így akarják kiküszöböltetni az evangélikus vallásoktatásból is. Poroszországban erre még nem kapható kultuszminiszter, igy biztatja magát forrásunk, mi azonban sajnálattal emlegethetjük még sokáig, hogy mi ezen a téren előljárunk s hogy nálunk még protestáns államtitkárok se zárkóznak el ilyen kívánságok teljesítése elől... KÜLÖNFÉLE. Egyetemes közgyűlés. Prónay Dezső br. egyet, felügyelő és dr. Balti le Frigyes püspök a következő meghivót bocsátották ki: „Az E. A. 155. §-a értelmében, az egyetemes jogügyi és az adóalap tárgyában kiküldött bizottságok együttes ülésén hozott határozatban nyilvánult kívánság figyelembevételével, magyarhoni ág. hith evangélikus egyházunk egyetemes közgyűlését 1913 évi április hú 16-ik napjára, délelőtt 9 órára a pesti ág. Iiitv. evangélikus egyház Deák-téri épületébe tűzzük ki. Az egyetemes közgyűlést megelőző értekezlet 1913 évi április hó 15-ik napján, délután 5 órakor fog megtartatni. Az egyetemes közgyűlésre annak összes, az E. A. 148 §-a értelmében jogosult tagjait, ezennel tisztelettel meghívjuk. Az egyetemes közgyűlés fontosabb tárgyai: Az HgyetniueH felügyelő jelentése Miniszteri leiratok : A lelkészek javadalmazásának javítására, vagy ezzel rokon rélra, 83007 kor. 44 fillérnek utalvanyozá-áról; A zsinat tartása iránt O Felségéhez intézett folyamodványnak pártoló vélemény kíséretében, a miniszterelnökhöz való áttételéről ; A hitközségi alkalmazottak körének szoros elhatárolása tárgyában; A templomtornyoknak igénybevételéről hadgyakorlatok alkalmával; A jogügyi és az adóalap ügyében kiküldött bizottságok jelentése, a múlt évi egyetemes gyűlés 15 számú határozatával elrendelt össteirás tárgyában. A zsinati bizottság jelentése Az ügyrend szerint esetleg előterjesztett indítványok Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy a lelkészfizetési alap bizottság már március hó 14-én d. e. 10 órakor az egyetemes egyház épületében (Vili., Üllőiül 24.) a 83007 K felosztása tárgyában gyűlést tart. A dunáninneni egyházkerületi felügyelő választásához. A kerülethez tartozó 165 egyház közül eddig 106 küldte be szavazatát Ugyancsak beadta szavazatát a kerületben lévő 4 tanintézet is. Az összes szavazatok száma: 346. A szavazatok beadásának azért buzgón és nagyhangon énekelni tudó közönség éneke a palota lakóinak nemtetszésével találkozván, a főhercegnőt annak komoly megfontolására indította, miképpen lehetne Budán is evang. templomot építeni, hol mi nem zavarunk senkit és minket sem zavar semmi. A gondolatot nyomban itt is követé a tett. A főhercegnő ebben is hű tanácsadójához Székács József pesti magyar lelkészhez fordult, ki a főhercegnőnek a következő tanácsot adta: Fenséged 10 000 forintos alapítványt tesz, a budai ev. hívek pedig meg sem érdemelnék, hogy az Isten napja rájuk süssön, ha rövid időn belül össze nem hozzák a második 10 000 forintot, ez elég lesz a pap, a tanító fizetésére, további gyűjtés létrehozza a templomot, az iskola- és paplak- épületet is. „Ez — így folytatá Istennek ezen áldott embere“ — szükséges, nehogy a budaiak egykor azt mondják: „elment a mi főhercegasszonyunk, vele elment a hit is “ Két napi gondolkodás után magához hivatta a főhercegnő Székácsot s kezébe adá a 10.000 frtos alapítványi oklevelet, azzal a feltétellel, hogy az egyház az ő kedvelt egyházi szónokát a somorjai lelkészt, Bauhofer Györgyöt hívja és választja meg lelkészül. Ez rövid idő múlva meg is történt. Bauhofer buzgósága mellett megindúlt a további gyűjtés. Hitsorsaink Budán, Pesten, kathol. és izraelita polgár társainkkal vetekedve iparkodtak a népszerű főhercegnő templom építő tervét adományaikkal megvalósítani s a hivek hozzáláttak az alkalmas telek vagy ház megvételéhez. Bárhol is szemeltek ki ily épületet, a szerződés megkötése alkalmával a tulajdonos azzal állott elő: „sajnálom, már megvette más!“ Hogy ki volt az a „más?- (méltóztatik talán kitalálni!) Az e miatt boszankodó és panaszkodó főhercegnőt végre megszánta a férje a jóságos József nádor, mosolyogva mondván „ha lutheránus templom számára telket vásároltok, ne mondjátok, mire kell, hanem valamely egyszerű tagja az egyháznak vásárolja meg látszólag a maga számára s igy nem fog megelőzni az, kinek több pénze van, mint nektek-. így történt! 1843-ban megvásárolta Kimnach Lajos építőmester a saját neve alatt azt a kis kincstári épületet, melynek helyén most a honvédfőparancsnoki palota áll, s melyj a maga igénytelenségével 1891-ig szolgált nekünk templom, iskola, pap- és tanitólakásul. Ezt az épületvásárlást is igen érdekes epizód előzte meg. A főhercegnő, igen kedvelt, de beteges és nagy családdal megáldott lelkésze, Bauhofer György egész
