Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-01 / 9. szám

6. oldal. Evangélikus Lap. 9. sz. 1913. március 1. tartanák őket össze. E jelenségnek számos oka van, melyeket ezúttal nem részletezhetünk, csak hangsúlyoz­zuk, hogy nem szabad összetett kézzel néznünk az egyház és iskola végleges elidegenedését, mert ez az egyházunk pótolhatatlan kára volna. Egyike azon szer­veknek, melyeket alkalmasoknak tartanánk a régi hagyo­mányos kapcsolat, a jobb megértés helyreállítására: az ev. tanárok és tanítók egyesülete. Ez egyesület nem a legjobb auspiciumokkal indult útnak, bizonyos egyházi körök a tanerők intencióit félreértették, de az egyesület 5 esztendőre terjedő fennállása alatt oly sikeres tevé­kenységet fejtett ki és oly tudatosan hangsúlyozta min­dig protestáns voltát, hogy immár az egyházi hatóságok teljes bizodalmát érdemelhette ki. Idei évkönyve is (az 1911/12. tanévről), melyet buzgó titkára, Gömöry János szerkesztett, arról tesz tanúságot, hogy ez egye­sületbe tömörült tanárok és tanítók nemcsak névleg evangélikusok, de tényleg is azok akarnak lenni. Az egyesület tisztviselői jelenleg a következők. Elnök: dr. Mágócsy Dietz Sándor. Ügyvivő alelnök: dr. Flórián Károly. Titkár: Gömöry János. Pénztáros: dr. Szigethy Lajos. Főjegyző: dr. Rell Lajos. Jegyzők: Horeczky Gyula és Nikelszky Zoltán. Főiskolai szakosztályi elnök: dr. Masznyik Endre. Középiskolai szakosztályi elnök: Fischer Miklós. Tanítóképezdei szakosztályi elnök: Papp József. Polgári iskolai szakosztályi elnök: Mikolik Kálmán. Elemi iskolai szakosztályi elnök: Alexy Lajos. Múlt évi közgyűlését az egyesület Budapesten tartotta. Az évkönyv a tisztviselők és tagok névsorán, továbbá a hivatalos mellékleteken (felterjesztéseken és jegyzőkönyve­ken) kívül tartalmazza a közgyűlés krónikáját, a titkári jelentést és a közgyűlés alkalmával elhangzott beszéde­ket és előadásokat. Az egyesületnek van ez idő szerint 5 tiszteletbeli, 13 alapitó, 8 pártoló és 552 rendes tagja: bizonyára semmiképp sem megvetendő szellemi hatalom! Nagy örömmel konstatáljuk, hogy az idei évkönyvet is protestáns szellem, protestáns öntudat hatja át. Mágócsy-Dieiz Sándor elnöki megnyitójában hangsúlyozza, hogy a jelenlegi állami és egyházi viszo­nyok között fokozottabb mértékben van szükség a protestáns iskolára és hogy ma is, minden állami beavatkozás ellenére meg lehet és meg kell tartani a protestáns iskola ősi jellemvonásait, amilyenek: a vallá­sos erkölcsi érzület ápolása, a szellem szabadabb moz­gása stb Gömöry János tartalmas titkári jelentésében újból hangoztatja, hogy az ev. tanárok és tanítók az egyház veteményes kertjének a munkásai; hogy tuda­tával bírnak azon missziójuk fontosságának, hogy a prot. szellem hívei és terjesztői. Szépen mondja: „hogy az uj, szélsőségekbe csapó szellemi áramlatok közepette a mi világfelfogásunk építi meg amaz aranyhidat, ame­lyen az egészséges fejlődés utjának át kell haladnia.“ Hasonló szellem nyilvánul meg a közgyűlés alkalmával elhangzott 2 előadásban, melynek egyikét Sass István tartotta e tárgyról: Mi az oka az ifjúság erkölcsi rom­lottságának, mit tehet a család s az iskola ennek meg­szüntetésére ?; másikát Draskóczy Lajos e címmel: A katholicizmus és protestantizmus elvi álláspontja a szociális kérdésekkel szemben. Mindkettő felette érdekes és állandóan napirenden levő kérdést pendit meg. Sass szép, kerek előadást nyújt, fejtegetvén a szülei ház és iskola viszonyát és rámutatván arra, mikép létesítendők összekötő kapcsok a család és iskola között a fent jel­zett cél elérése végett. Draskóczy oly témát igyekezett megvilágítani, mely nemcsak egy rövid felolvasásban, de nagyobb munkában is kimeríthetetlen és igy ő ezúttal inkább csak néhány gyümölcsöztethető szem­pontot nyújthatott. De mindenképpen köszönetét érde­mel, hogy e tárgyat szőnyegre hozta. Előadása némileg válasz Majláth József gróf Szociálizmus és katholicismus cimü előadására (1907), melyben azt fejtegette, hogy nemcsak jogosult a kath. irányú társadalmi tevékeny­ség, hanem egyedül c-ak az jogosult. Draskóczy ezzel az állítással száll szembe és kimutatja főleg Ullhorn nyomán, (de hozzáteszi gyakorlati lelkészi és theologiai tanári tapasztalataiból leszürődött reform-eszméit is), hogy éppen a prot. világnézet van hivatva a sociális kérdés megoldására és fel is sorol nehány feladatot, mely e téren a protestantizmusra vár. Ilyen a családi élet megmentése az elzülléstől, ilyen népiskoláink és nőnevelőintézeteink biztosítása (a középiskolákról nem szól), ilyen a gyülekezeti élet felélesztése, protestáns népsajtó, a gyakorlati teológia gyökeres reformja, a tanítóképzés átalakítása. Jól mondja: „Mi prédikátorok gyönyörű beszédeket mondunk, de nem tudunk a mai korhoz, a mai emberhez szólani, mert nem ismerjük azokat, akikhez beszélünk ... a mi prédikációnk tárgy­választása, alapszinezete, hangja, modora, kifejezése, árnyalása, érzelemfestése olyan, mint a prerafaeliták művészete ... A mai kor, az élet, mást kíván /'* Nem kevésbbé érdekesek a szakosztályi előadá­sok. így Stráner Vilmos a gyakorlati lelkészképzéssel foglalkozott, dr. Rell Lajos a szociológiai ismereteknek a középiskolákba való beviteléről értekezett, Szutorisz Frigyes az iskolai kirándulások hasznát fejtegette stb. Nevezetes dolog, hogy a legtöbb szakosztály azzal a kérdéssel is foglalkozott, hoyy mikép képviseltessenek a tanítók és tanárok az egyházközségben, esperességben, kerületben és egyetemben. E tekintetben föltétlenül vál­tozásnak kell történnie a közel jövőben, az egyház saját érdeke ellen vét, ha nem nyújt működési teret ez érté­kes munkaerőknek! Ez is egyik módja annak, hogy egyház és iskola jobban megértse egymást, mint ahogy az a jelenben történik. Épp az a körülmény, hogy a szakosztályok szinte egyhangúlag felszólalnak e tárgy­ban, mutatja, hogy e téren eddig sok mulasztás és mellőzés történt. Kétségtelen, hogy az egyesület a fellendülés utján bizton halad előre. Természetes, hogy még sok a teendő és hogy olykor-olykor még akadályok is merül-

Next

/
Thumbnails
Contents