Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-22 / 8. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 8. sz. 1913. február 22. (ev., kath. és áll.), Debrecen, Kecskemét (ref, kath. és áll.), Kolozsvár (ref, unit. és kath ), Brassó (ev.. kath., g. kel. és áll.). Ellenben a nagy Krassó-Szörény-, Hunyad-, Trencsén- és Máramarosmegyékre egy, legföljebb két középiskola jutott. Az elhelyezést illetőleg azonban az evangélikusokat kevéssé érheti a felekezeti elfogultság vádja, mert a jelzett helyeken az ő középiskoláik a régebbiek; őseinket az intézetek felállításában kulturális szempontok vezették, míg a második iskola felállítói nem mindig a művelődési szükségletek után igazodtak. Valami oly cél irányította őket a helyek kiszemelésében, mint az újabb keletkezésű püspökségek székhelyeinek a kijelölésében. Nem érheti az evangéli kusokat az elfogultság vádja már azért sem, mert mindenha kitárták iskoláik kapuit a más felekezetüek előtt még pedig oly vendégszeretettel, hogy utóbb az evangélikusok kezdtek elmaradozni. Hasonlítsuk össze az egy városban levő ev. és kath. főgimnáziumokat a tanulók vallási eloszlását illetőleg: A város neve * Az ev. főgimnáziumban A kath. főgimnáziumban a tanulók szama a tanulók közül a tanulók száma a tanulók közül ev kath. izr. kath. ev. izr. Eperjes . . 355 115 75** 14 377 356** 2 16 Pozsony . . 513 253 64 135 544 476 9 56 Rozsnyó . . 229 113 24 47 216 208 2 3 Selmeczbánya 264 126 65 58 244 235 4 3 Sopron . . . 337 261 27 38 313 303 2 5 E táblázatból mindenek előtt látható, hogy a tanulók létszámát illetőleg nincs nagy eltérés és zsúfoltságról sem lehet szó. Másodszor, hogy ev. tanuló a kath. középiskolába alig jár, harmadszor, hogy izr. tanulók a kath. iskolában csekély számban szerepelnek (maximum a pozsonyiban, ahol a 10% ot ütik meg), míg az evangélikusok iskoláiban absolute is, relative is szép számban fordulnak elő (minimum a soproniban 11%)- Bármily gondolatot is füzünk a föntebbi észleletekhez, a tényleges állapotok arra vallanak, hogy a mi iskoláink jobban szolgálják a közérdeket mint pl. a kath. iskolák, ennélfogva az államnak nemcsak törvényszerű, hanem erkölcsi kötelessége is a támogatás, anélkül, hogy ennek fejében az evangélikus érdekek elhanyagolását kívánhatná. Ha iskoláink elhelyezkedését nézzük, láthatjuk, hogy noha majdnem kivétel nélkül nem magyar vidéken vagy városban vannak (illetve voltak), mégis a nemzeti közművelődés várai voltak és ma is azok. A teljesített nemzeti munka még értékesebbnek tűnik föl, ha arra gondolunk, hogy egyházunk híveinek jó része nem magyar. Az állam és a társadalom nagy hálával tartozik * Budapest és Beszterczebánya nem alkalmas az összehasonlításra, az előbbi különleges viszonyai miatt, az utóbbiban ev. algimnázium és kath. főgimnázium van. ** A róm és gör. kath. együtt. ezért egyházunknak ; meg is kaptuk a köszönetét mind a kettőtől: az első a lámogatás méltánytalan arányával és lassúságával rója 1j háláját, a második pedig abban a megjegyzésben fejezi ki köszönetét, amellyel a „lutheránus“ szót rendesen kisérni szokta Az állam és társadalom érdekeinek eme bámulatra és elismerésre méltó istápolása mellett azonban egyházunk érdekeire is gondot kell fordítani, még pedig az eddiginél nagyobbat. Az állam és egyházunk érdekei nemcsak nem ellenkeznek egymással, hanem a legtöbb pontban találkoznak, ahol pedig útjaik eltérnek, a mi külön egyházi színezetű tevékénységünk is az állam javát munkálja, hiszen a vallásos érzület fejlesztése, a keresztyén erkölcsi felfogás meggyökereztetése, a nemzet történetében is kiemelkedő nagyjaink emlékének ápolása hasznára van államnak is, amelynek támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Nemcsak az egyháznak, hanem az államnak az érdeke is amellett szól, hogy középiskoláinkat, melyekben annyi szellemi és anyagi tőke van felhalmozva, tartsuk meg, megőrizve evangélikus jellegüket. Az előbbi kedvéért igénybe kell vennünk az állam támogatását, az utóbbit a magunk erejéből kell biztosítanunk. IV. Néhány szó az anyagiakról. Minthogy a kulturmunka az anyagiaktól is függ, mint minden más munka, középiskoláink minden időben rászorultak az anyagi támogatásra. Érthető, hogy a mi időnkben, amikor az áldozatkészségben nyilvánuló érdeklődés tetemesen csökkent, az iskolák fenntartó testületéi kénytelenek voltak az államhoz fordulni támogatásért. A támogatás elfogadása maga egészen helyes és törvény- szerű. Azonban sajnálni való, hogy az állami hozzájárulás elfogadásával három hibát követtünk el gondolkozásunkban. Az első a helytelen fogalomalkotás: mi ugyanis az állami hozzájárulást államsegélynek neveztük el. A segély szó azt fejezi ki, mintha az állam pusztán a maga jószántából, hogy ne mondjuk, jókedvéből juttatna valamit egyházunknak, anélkül, hogy kötelessége volna- Másodszor helytelen volt az az Ítélet, hogy az állam hozzájárulása megszünteti középiskoláink, evangélikus jellegét. Harmadszor helytelen az a következtetés, hogy mert az állam „segíti“ középiskoláinkat, nekünk nem kell többet támogatni. Amint az államnak nincs joga követelni az evangélikus jelleg feladását, úgy nem is kötelessége ennek fenntartására ügyelni. Ez a mi feladatunk a múltban, a jelenben, a jövőben. Úgy végezzük ezután feladatunkat, hogy ne kelljen iskoláink faláról leszedni — ha nem is valóságban — a fülünknek és lelkűnknek egyaránt jól eső „ág. h. evang.“ jelzőt. * Közeledik a reformációnak négyszázéves évfordulója, nem sokkal utána az első evangélikus (és magyar) középiskola alapításáé. Lehetséges, hogy az erők szét-
