Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-08 / 6. szám

1913. február 8. Evangélikus Lap. 6. sz. 5. oldal /. Egyházi szempontok. Arra a kérdésre, mit kíván az egyház érdeke, a felelet igen határozott, egyszerű és rövid : sok, jó és evan­gélikus középiskolát. Az első követelmény tekintetében nem kellett panaszkodnunk a múltban és nincs okunk rá a jelenben sem. Ha egybevetjük az evangélikusok lélekszámát (kb. 1 millió 100 ezer, az erdélyrésziek leszámításával) középiskoláink számával (15.5*), körül­belül 70 ezer evangélikusra esik egy evangélikus gim­názium, míg országos átlagban 90 ezer lakosra jut egy középiskola. Az országos átlagnál tehát jóval kedvezőbb az evangélikusoké, míg a reformátusoké és a katholiku- soké alatta van, mert az előbbieknél 94 ezer, az utób­biaknál 140 ezer hívőre jut egy-egy megfelelő közép­iskola A görög-katholikusok, görög keletiek és izraeliták szóba sem jöhetnek e tekintetben. A miénknél kedve­zőbb állapotokat csakis az erdélyrészi evangélikusoknál (10 ezer lélekre esik egy középiskola) és az unitáriusok­nál (37 ezerre) találunk. Iskoláink jósága tekintetében csak azokra az el ismerő szavakra kell utalni, amelyeknek a miniszteri biztosok kifejezést adnak mind az illető iskolai hatósá­gok és tanári testületek, mind a középponti hatóság előtt. Ha voltak is hibák, illetve hiányok, lassankint el­tűntek, amikor az állam részéről igazságos és méltányos támogatásban részesültek iskoláink. A vezetés dolgában kétségtelenül kedvezőbb helyzetben vannak intézeteink, mint az államaink. Erre visszatérek még, amikor az iskolák vonzóerejéről lesz szó. Sajnos, a harmadik kívánalmat illetőleg nem ilyen kielégítő a válasz. Egyházunknak egyik legnagyobb gyengéje szétszórtsága Már a régi időkben is, amikor erősebb volt a szülőföldhöz való ragaszkodás, az evan­gélikusok jobban szét voltak szóródva, mint a többi vallások hívei (nem tekintve természetesen az izraelitákat). Mikor pedig az újabb idők megélhetési viszonyai szük­ségessé, a jobb és kényelmesebb forgalmi eszközök könyfivé tették a lakóhely változtatását, a létrejött nép­mozgalom még jobban szétszórta híveinket, minek kö­vetkeztében sok középiskolánk más felekezetű tanulókkal telt meg, ami egyrészt azok elismerésére, nagyobb rész­ben helyi körülményekre vezetendő vissza. Eljött az az idő, amikor szomorúan kellett látnunk, hogy közép iskoláinkat másfelekezetüek számára tartjuk fenn. Az evangélikus szellem biztosítására ugyanis szükséges, hogy a tanulók túlnyomó többsége jó evangélikus szülők gyermekeiből álljon, akik otthonukból hozzák magukkal a hitbúzgóságot, amelyet az evangélikus iskola és evan­gélikus környezet erősíteni fog. Az evangélikus vezetés, ha nincs megfelelő ifjúság, csak külsőleg őrzi meg az evangélikus jelleget. A más felekezetű ifjúság hazulról más szellemet hoz társai közé, amely erejét veszti s felszívódik az evangélikus felfogásba, ha a mi ifjúságunk * A rimaszombati protestáns főgimnáziumot tekintem evangélikus intézetnek. erősebb számban, haladásban és munkában, de ez az idegen szellem diadalmaskodik, ha a másvallásúak van­nak többségben és többségüknél fogva többé-kevésbbé kezükbe kaparitják azt a vezető szerepet, amely észre­vétlenül, de igen határozottan irányítja az ifjúságot. Egyházunkra nézve valósággal életkérdés a közép­iskolák visszahóditása. Ennek szükségességéről meg­győződhetünk, ha szemlét tartunk középiskoláinkon A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház ke­belében 15 középiskola áll fönn. Ezeket az evangélikus tanulók száma* és a másfelekezetüekhez való számbeli viszonya alapján 6 csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartóznak, amelyekben az evangélikusok erős ab­szolút többségben vannak, így Besztercebánya (89-ből 85, azaz 955%) és Sopron (337-ből 261, vagyis 774%). A második csoport iskoláiban még az evangélikusoké az abszolút többség; ezek Szarvas (387 bői 216, tehát 55*8%) Felsőlövó (176-ból 89, 505%) és Pozsony (513-ból 258, 505%). A harmadiK csoportba sorozott Rozsnyón (229-ből 113, azaz 49.3%) és Selmecbányán (264 ból 126, vagyis 47 7%) erős relativ többséggel rendelkezünk, amelyet a negyedik csoporban levő Kés­márkon (279 bői 119, azaz 42 6%) és Békéscsabán (313-ból 116, tehát 37 0%) az utánunk jövő két fele­kezet, a róni kath. és izr. együttesen már majorizál (27 5+20 4 47 9%, illetve 27 4+22*3-497%), az utóbbi­ban pedig még a reformátusokkal együtt sem érjük el az abszolút többséget. Az ötödik csoportba tartozó négy gimnáziumunkban a relativ többséget is át kell en­gednünk másnak. Bonyhádon 389-ből ev. 133, azaz 34 1%. főm. kath. 401%, Eperjesen 355 bői ev. 115, 324%, izr. 39 4%, Aszódon 118-ból ev. 35=29 6%, róm. kath 42 3%, Wőn 431-ből 106=24 5%, róm. kath. 42 2%. A hatodik csoportba kerül Nyíregyháza (497 bői 109 21*9%), ahol az evangélikusok maholnap a negyedik helyre kerülnek (ref. 28'5 izr. 25 3, róm. kath. 19 5%), továbbá Budapest, ahol 640 bői 181 ev, tehát 26 7%, inig a zsidók (54 3%) abszolút többség­ben vannak. A 15 középiskola közül csakis az első 3 csoportba tartozókat jellemezhetjük evangélikusoknak, mig a többi 8 ról csupán a legnagyobb optimizmussal és a jövő reményében mondhatjuk, hogy evangélikus érdekek szol­gálatában állanak. Úgy, hogy első pillanatra elfogad­hatónak látszik az a gondolat, hogy a névlegesen evan­gélikus középiskolákat adjuk föl. Ez volna a kényelme­sebb, de egyúttal a legkönyelműbb eljárás. Eltekintve attól, hogy ha egyszer önként lemondanánk róluk, vissza aligha szerezhetnők, annak a reménynek is vissza kell tar­tani bennünket ettől a végzetes lépéstől, hogy az 1848. XX. t.-c. egyszer csak végrehajtódik. A reménybeli végre­hajtás esetén és idejében pedig bizonyára a létező állapotok lesznek a mérvadók. Azon a címen, hogy új középiskolákat akarunk és fogunk állítani, nem igen * Az 1911/12. iskolaévben.

Next

/
Thumbnails
Contents