Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
1913. február 8. Evangélikus Lap. 6. sz. 5. oldal /. Egyházi szempontok. Arra a kérdésre, mit kíván az egyház érdeke, a felelet igen határozott, egyszerű és rövid : sok, jó és evangélikus középiskolát. Az első követelmény tekintetében nem kellett panaszkodnunk a múltban és nincs okunk rá a jelenben sem. Ha egybevetjük az evangélikusok lélekszámát (kb. 1 millió 100 ezer, az erdélyrésziek leszámításával) középiskoláink számával (15.5*), körülbelül 70 ezer evangélikusra esik egy evangélikus gimnázium, míg országos átlagban 90 ezer lakosra jut egy középiskola. Az országos átlagnál tehát jóval kedvezőbb az evangélikusoké, míg a reformátusoké és a katholiku- soké alatta van, mert az előbbieknél 94 ezer, az utóbbiaknál 140 ezer hívőre jut egy-egy megfelelő középiskola A görög-katholikusok, görög keletiek és izraeliták szóba sem jöhetnek e tekintetben. A miénknél kedvezőbb állapotokat csakis az erdélyrészi evangélikusoknál (10 ezer lélekre esik egy középiskola) és az unitáriusoknál (37 ezerre) találunk. Iskoláink jósága tekintetében csak azokra az el ismerő szavakra kell utalni, amelyeknek a miniszteri biztosok kifejezést adnak mind az illető iskolai hatóságok és tanári testületek, mind a középponti hatóság előtt. Ha voltak is hibák, illetve hiányok, lassankint eltűntek, amikor az állam részéről igazságos és méltányos támogatásban részesültek iskoláink. A vezetés dolgában kétségtelenül kedvezőbb helyzetben vannak intézeteink, mint az államaink. Erre visszatérek még, amikor az iskolák vonzóerejéről lesz szó. Sajnos, a harmadik kívánalmat illetőleg nem ilyen kielégítő a válasz. Egyházunknak egyik legnagyobb gyengéje szétszórtsága Már a régi időkben is, amikor erősebb volt a szülőföldhöz való ragaszkodás, az evangélikusok jobban szét voltak szóródva, mint a többi vallások hívei (nem tekintve természetesen az izraelitákat). Mikor pedig az újabb idők megélhetési viszonyai szükségessé, a jobb és kényelmesebb forgalmi eszközök könyfivé tették a lakóhely változtatását, a létrejött népmozgalom még jobban szétszórta híveinket, minek következtében sok középiskolánk más felekezetű tanulókkal telt meg, ami egyrészt azok elismerésére, nagyobb részben helyi körülményekre vezetendő vissza. Eljött az az idő, amikor szomorúan kellett látnunk, hogy közép iskoláinkat másfelekezetüek számára tartjuk fenn. Az evangélikus szellem biztosítására ugyanis szükséges, hogy a tanulók túlnyomó többsége jó evangélikus szülők gyermekeiből álljon, akik otthonukból hozzák magukkal a hitbúzgóságot, amelyet az evangélikus iskola és evangélikus környezet erősíteni fog. Az evangélikus vezetés, ha nincs megfelelő ifjúság, csak külsőleg őrzi meg az evangélikus jelleget. A más felekezetű ifjúság hazulról más szellemet hoz társai közé, amely erejét veszti s felszívódik az evangélikus felfogásba, ha a mi ifjúságunk * A rimaszombati protestáns főgimnáziumot tekintem evangélikus intézetnek. erősebb számban, haladásban és munkában, de ez az idegen szellem diadalmaskodik, ha a másvallásúak vannak többségben és többségüknél fogva többé-kevésbbé kezükbe kaparitják azt a vezető szerepet, amely észrevétlenül, de igen határozottan irányítja az ifjúságot. Egyházunkra nézve valósággal életkérdés a középiskolák visszahóditása. Ennek szükségességéről meggyőződhetünk, ha szemlét tartunk középiskoláinkon A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház kebelében 15 középiskola áll fönn. Ezeket az evangélikus tanulók száma* és a másfelekezetüekhez való számbeli viszonya alapján 6 csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartóznak, amelyekben az evangélikusok erős abszolút többségben vannak, így Besztercebánya (89-ből 85, azaz 955%) és Sopron (337-ből 261, vagyis 774%). A második csoport iskoláiban még az evangélikusoké az abszolút többség; ezek Szarvas (387 bői 216, tehát 55*8%) Felsőlövó (176-ból 89, 505%) és Pozsony (513-ból 258, 505%). A harmadiK csoportba sorozott Rozsnyón (229-ből 113, azaz 49.3%) és Selmecbányán (264 ból 126, vagyis 47 7%) erős relativ többséggel rendelkezünk, amelyet a negyedik csoporban levő Késmárkon (279 bői 119, azaz 42 6%) és Békéscsabán (313-ból 116, tehát 37 0%) az utánunk jövő két felekezet, a róni kath. és izr. együttesen már majorizál (27 5+20 4 47 9%, illetve 27 4+22*3-497%), az utóbbiban pedig még a reformátusokkal együtt sem érjük el az abszolút többséget. Az ötödik csoportba tartozó négy gimnáziumunkban a relativ többséget is át kell engednünk másnak. Bonyhádon 389-ből ev. 133, azaz 34 1%. főm. kath. 401%, Eperjesen 355 bői ev. 115, 324%, izr. 39 4%, Aszódon 118-ból ev. 35=29 6%, róm. kath 42 3%, Wőn 431-ből 106=24 5%, róm. kath. 42 2%. A hatodik csoportba kerül Nyíregyháza (497 bői 109 21*9%), ahol az evangélikusok maholnap a negyedik helyre kerülnek (ref. 28'5 izr. 25 3, róm. kath. 19 5%), továbbá Budapest, ahol 640 bői 181 ev, tehát 26 7%, inig a zsidók (54 3%) abszolút többségben vannak. A 15 középiskola közül csakis az első 3 csoportba tartozókat jellemezhetjük evangélikusoknak, mig a többi 8 ról csupán a legnagyobb optimizmussal és a jövő reményében mondhatjuk, hogy evangélikus érdekek szolgálatában állanak. Úgy, hogy első pillanatra elfogadhatónak látszik az a gondolat, hogy a névlegesen evangélikus középiskolákat adjuk föl. Ez volna a kényelmesebb, de egyúttal a legkönyelműbb eljárás. Eltekintve attól, hogy ha egyszer önként lemondanánk róluk, vissza aligha szerezhetnők, annak a reménynek is vissza kell tartani bennünket ettől a végzetes lépéstől, hogy az 1848. XX. t.-c. egyszer csak végrehajtódik. A reménybeli végrehajtás esetén és idejében pedig bizonyára a létező állapotok lesznek a mérvadók. Azon a címen, hogy új középiskolákat akarunk és fogunk állítani, nem igen * Az 1911/12. iskolaévben.
