Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
III. évfolyam. 6 szám. Budapest, 1913. február 8. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A zsolnai seccssió. (Folytatás.) A háztartási résznél kifogásolják a zsolnaiak, hogy nincs benne elég újítás és ami benne új, az nem jó. Mi is attól tartunk, hogy az osztályadóra vonatkozó újítás nem fog beválni. Az osztályokba való sorozásnál szintén csak az állami adó lesz a biztos alap, amelyre építve az osztályozás közmegnyugvásra megejthető. Más alapra fektetett erőbecslés sok vitára, visszatetszésre, súrlódásokra vezetne. Ha pedig ezen osztályozásnál is kénytelenek leszünk az állami adóra visszamenni, akkor jobb mindjárt azzal kezdeni és végezni és az osztályadót egészen elejtve a kötelező egyházi adót mindjárt az állami adó után fizetendő százalékban megállapítani. Az indokolásban ezen újításnak szüksége és célszerűsége egyáltalában nincs megindokolva és mi úgy érezzük, hogy a híveknek ez az osztálybasorolása hiába való Eris almája lesz egyházi életünknek. A zsolnai nyilatkozók azt is kifogásolják, hogy egyházi adórendszerünk nem elég demokratikus, mert a gazdag embert egy alacsony adómaximum felállítása által megvédi. Erre az a megjegyzésünk, hogy az egyházi adóztatást nem lehet akként az adózók vagyoni erejéhez alkalmazni, mint az állami és községi megadóztatásnál történik. Az adó végelemében ellenszolgáltatás azért a jóért, amit a köztől kapunk Az állami és községi adót azért fizetjük, mert az állam és a község nem csak személyi jogbiztosságunkról és jólétünkről, hanem vagyonunk megvédéséről és gyarapításáról is gondoskodnak. Az egyház gazdagnak és szegénynek egyaránt nyújtja ä lelki üdvösségre vezető eszközöket. A gazdagnak nem többet mint a szegénynek. A vagyon az egyház szolgáltatásai folytán egyáltalában nem gyarapodik, az állami és községi szolgáltatások által igen. Ha az állam vasutakat épit, távírót, telefont, stb. állít fel, ennek a vagyonos ember veszi leginkább hasznát, a milliók amit a hadseregre költ, szintén első sorban a gazdasági jólét biztosítása és gyarapítása érdekében költetnek el. Az állami és községi adónál tehát indokolt a progressivitás, az egyházi adónál azonban legfeljebb az a subjectiv momentum jöhet figyelembe, hogy a gazdag ember könnyebben fizethet. Ez a momentum teljesen érvényesül a százalékos egyházi adónál, a maximum megállapítása azonban az egyházi adó természete és különösen azon körülmény által is indokolt, hogy hazánkban ahol a róni. katolikusok egyházi adót egyáltalában nem fizetnek, túlmagas adóval nem tanácsos vagyonosabb híveinket elkedvetleníteni. A nyilatkozók a tótok legnagyobb sérelmét a törvénykezési résznek két, az ő nemzetiségüket érintő szabályban találják. Az egyik rendelkezés nem új. Ez az E. A. 324. §-ának^ pontja, amely szerint fegyelmi vétséget követ el azon egyházi tiszviselő; „aki az egyház ügyében való szabad közreműködés jogát a magyar király, a Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társazcrkcsztók : szOts üábor és szimonidesz lajos Fómunkatársak: HORNYÁNSZKY ALADÁR ét SZELÉN Yl ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasibos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, negyedoidal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért G fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: A zsolnai secessio. (Folytatás'. — Dr. Zimányi Dániel: Középiskoláink. — Külföld. — Különféle. — Hirdetés.
