Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-13 / 50. szám
1913., december^/ vV! Evangélikus? kap. 50 sz. 7. oldal ~xrj» .• i/ . xr^ "V’CWr ból és hitükből kifolyólag megfenyítsék.-»Azok ezt előbb megtagadták és lelkészüknek azt ajánlották, hogy rejtőzzék biztosabb helyre addig, míg a veszedelem el nem ül. Ö engedelmeskedik és azon hegyekbe, melyek öregeknek (mondatnak) hivatnak (közel az Urak völgyéhez), veszi magát. A biztosok erre megparancsolják szolgáiknak, hogy fegyveres kézzel támadják meg a libetbányaiakat. Elfogtak ennek következtében a szená- tori rendből hatot az iskola rectorával együtt, ki nem vigyázott magára eléggé óvatosan és kettesével összebilincselve őket, Zólyomba hurcolták. Kikérdeztetve hitök felől, az igazságot vallották nemesen és nyíltan ; először intették őket, hogy amaz ördögi eretnekséget megtagadva, térjenek vissza a katholikus egyház kebelébe; emezek megtagadták ezt, azt állitván, hogy az igazságot a lelkiismeret ellen megtagadni fanatikus ember szokása Ekkor fenyegetésekkel igyekeztek őket ijesztgeti; de minden eredmény nélkül. Mikor pedig mindvégig ennyire állhatatosaknak találták őket, nyilvánosan és'áfnélküh hogy valaki is ellene' mpndott volna, eretnekeknek és tfizr&aföknak nyilvánWbj^’áK* őket. Zólyom városában a pellengérnél^ r^ótt máglyára hurcolták az iskolamestert, mint olyat,* aki részint merészebben felelgetett ellenfeleinek, másrészt meg kicsit nagyon is lelkesen buzdította polgártársait Midőn már a máglyára tétetve valami kocsifélében ült, akkor is szólongatták, hogy Máriát hívja segítségül, mint patro- náját és (segítőjét) közbenjáróját, hogy ezzel a feltétellel majd szabaddá lesz, de ő semmiképen sem engedte magát rábeszélni erre a tettre, csupán Jézus Krisztust ismerte el egyedüli közbenjárójának, mint akiben egyedül talál megnyugvást s másokat nem is óhajt. Végre állhatatos lélekkel szenvedte el büntetését s könyörgések közepette lehelte ki lelkét. Nézni oda hozták a megkötözött szenátorokat is és megfenyegették őket, hogy ugyanaz a végük lesz őnekik is, hacsak egyházuk lelkészét elő nem teremtik és rejtekeiből elő néni vezetik, maguk pedig komoly megbánással letevén tévelygéseikről, ismét vissza nem térnek az anyaegyház kebelébe. Odajöttek ezenközben a bányavárosok követei és közbenjártak a foglyokért s alázatosan kérték, hogy büntetésük végrehajtásával ne siessenek s ezt el is érték Nem rejtőzhetett azonban soká a lelkipásztor; elővezettetvén a bányákból, rejtekhelyeiből, az inquisitorok kezébe került. Mikor már sokáig és sokat tanácskoztak, úgy gondolták jónak, hogy Budára kell vinni a királyhoz. Eljutván azonban egy mértföldnyire Dobrona várához, nem tudni micsoda gondolattól vezéreltetve, megváltoztatták szándékukat. Különféleképen térítgették őt álláspontjától, ünnepélyesen kérlelték, hogy térjen meg, büntetlenséget ígérgettek neki, jutalmakkal igyekeztek őt csalogatni, kegyelmet és királyi kegyet ajánlottak fel neki; végre tűz- halállal, sőt, ami még a tűznél is nagyobb, a pokoli büntetéssel törekedtek őt eltántorítani De, Isten leikétől • megbátorítva,-gj^ljetetlen s rett^jjiptetlej)|.,maradj. El van tökélve, hogy Istenét követi, az akatágj el lévén készülve még borzasztóbb halál elviselésére is.- Hozzáadja ehhez még azt, hogy ő magának a legnagyobb tudatossággal választotta az égi hazába az igaz utat és semmi oka sincs rá, hogy erről visszalépjen. Ö nem törődik az ő kegyelmükkel vagy akár a király kegyével sem, melyet a jövendőre ígérnek neki; többre becsüli Megváltó Krisztusának iránta való kegyelmét és mérhetetlen szeretetét, bárki iránt, aki igaz bizodalom- mal ő hozzá menekül s ezenfelül aztán nem retteg a gyehenna lángjaitól sem; Krisztus az ő nyugodalma, aki majd által viszi őt a mennyei paradicsomba, egyszersmind megszabadítván őt ezektől a lángoktól. Ezt a választ kapván inquisitorai, őt tőreikkel átszúrták, aztán elégettetni rendelték így halt meg az igaz hitben Isten fiát megismerve, róla vallást téve, Isten nevének emlégetése közben. Történt pedig ez Szt. Bertalan apostol napján, Krisztus 1526-ik esztendejében. t - ■■■ -■■■-_ ^-^1-4—:■ ■ ■ "7—. ‘——— *1 ^ ' .r4»* v' ’ . ' Egy aggastyán pap halála. E ftón&p 3-án liatf’ meg Bácsfaluban a gyülekezet 55 évig működött, 10 év óta pedig nyugalomba vonult, lelkésze Barcsa Mihály- 90-éves korában. Temetése december 5-én ment végbe. A gyászszertartást három kartársa: Bohus Pál kir. tan. főesperes, Szórády Lajos alesperes és Deák Sándor esperes főjegyző végezte a háznál, templomban és temetőben A brassói egyházmegye papságának ezen csaknem egy évszázadot átkiizdött nesztora, amellett, hogy nagy időket élt át. „áldásos nyomokat hagyott maga után az ő községében és egyházmegyéjében egyaránt. Ő alapította meg valójában a brassói esperes- ségnek ma is áldásosán működő lelkészi segélyegyletét sok ezer koronára rúgó alapítványaival. Közreműködött a brassómegyei evangélikus magyar nyelvű egyház- községeknek a szász-német esperesség gyámsága alól való felszabadításában és az önálló magyar esperesség megalkotásában. Kivette a maga, csaknem vértanúi, hősies részét a szabadságharc mozgalmaiból a csatamezőkön is. Az elhunyt jeles pap, Ígéreteiről soha el nem feledkező, szavatartó, igaz, őszinte szívű, szókimondó, áldozatkész férfiú volt. Egész életén át páratlan lelkesedéssel szolgálta forrón szeretett csángó népének egyházi, kulturális és nemzeti érdekeit, szóval, tettel és tollal egyaránt. Örök hálára kötelezte egyházát, községét és egyházmegyéjét. Az elhunyt jeles lelkipásztorban Kiss Árpád csernát- falusi lelkész apósát, Kiss Béla bácsfalusi lelkész, lapunk munkatársa, pedig nagyatyját vesztette el. Áldás emlékére! Petrovics Pál.
