Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-06 / 49. szám
1913. december 6. Evangélikus Lap. 49. sz. 5. oldal. theol. tanár, ki olasz rendet hord és fekete bársonytalárt ölthet magára, „történelmi perspectivában“ nem fog annyit mutatni, mint a semminek tartott Kierkegaard. Ez a hite lassanként teljesülni látszik. 1855. óta állandóan akadtak olyanok, kik Kierkegaarddal foglalkoztak. Schrempf és Dorner „Angriff auf die Christenheit“ címen két kötetben összegyűjtötték Kierkegaardnak azokat a cikkeit és röpiratait, melyeket Martensen és a dán „hivatalos keresztyénség“ ellen írt 1896-ban. Kierke gaard egyéniségeinek, törekvéseinek, iratainak a meg ismerésére azonban igazában csak azóta van alkalmunk, mióta összes műveinek a német fordítása 12 kötetben Diederichs E. kiadásában a befejezéséhez közeledik. „Ebből a kiadásból már tíz kötet jelent meg. Kiegészíti ezt O. P. Monradnak „Sörén Kierkegaard. Sein Leben und seine Werke“ címen írott szép életrajza és naplójának H. Gottsched által fordított s 5'. Kierkegaard Buch des Richters c. alatt közreadott szemelvényei. Kierkegaard kitűnő író, kiváló vitatkozó, komoly keresztyén jellem és nagy vallásos gondolkozó, ki sok olyan vallásos problémával küzködött, melyek csak egy félszázaddal utána lettek égető kérdésekké. így pl. egész könyvet irt arról, hogy „lehet-e az örök üdvösséget valami történeti tudásra építeni.“ Már pedig ez a „legújabb“ vallásos és egyházi probléma! Kritikája is kezd nemcsak Schrempf-féle különcöknél, hanem egészen korrekt pozitív irányú körökben is visszhangot kelteni. Német lapok sokat foglalkoztak Kierkegaarddal születésének 100. évfordulója alkalmából. Sőt nálunk is akadt tanulmányozója Szeberényi Lajos Zsigniond békéscsabai lelkész személyében, aki Kierkegaard életrajzát is megakarja írni s ezt a munkáját a Luthertársaság által szándékozik kiadatni. Nem felesleges tehát, hogyha Kierkegaard munkáinak Diederichsnél megjelent, nagyobbára Gottsched és Schrempf által készített fordítására irányítjuk a figyelmet. A dán eredetit aligha fogják nálunk sokan olvashatni, míg a németnek nagyobb közönsége akadhat. Az egyes kötetek ára 3—4 márka. o, / IRODALOM. A Jatho és Traub-ügy.‘ Irta Szimonidesz Lajos. Budapest, 1913. Ára 60. f. A múlt esztendőkben nemcsak a német közvéleményt, hanem lehet mondani az egész világsajtót állandóan foglalkoztatta az az egyházi peres eljárás, melynek vádlottal Jatho kölni és Traub dortmundi lelkészek voltak Jatho azóta a kölni temető hantjai allatt pihen már, bátor s önfeláldozó védője, Traub pedig lelkészi hivatalától elmozdítva, mint a németországi liberális egyesületek szövetségének főtitkára működik, de a hullámok. amik körülöttük magasra csaptak, ma sem csillapodtak le s tán évtizedek múltán sem simulnak el egészen. A maradi conservativismus s a haladni vágyó radikalismus, az orthodoxia és a liberalismus küzdelme ez, mely oly régi, mint az emberiség szellemi művelő dése és soha is nem ér véget A nagy pörnek izgató fordulatokban s elvi jelen tőségű mozzanatokban gazdag történetét Szimonidesz Lajos szerkesztőtársunk avatott tolla irta meg eredeti okmányok s közlemények alapján. Mi akik a Jatho— Traub ügynek nagy irodalmát legalább hozzávetőleg ismerjük, nyugodtan merjük állítani, hogy odakünt De legmeghatóbb talán a halál gyönyöiű angyala akinek arcán visszatükröződik a nagy lelki küzdelem mert mennie kell valakiért, akit még ő is szívesen látna a földi boldogság közepette. De a genovai temető legnagyobb szobrásza mégis Fabiani S ha Canováról elmondhatjuk a kritikával, hogy ő a sírboltok nagy poétája, kinek vésője alatt elégiákat dalol a márvány, a gyásznak, a lemondásnak, a kiengesztelésnek szomorú, bűbájos elegiáit, úgy Fabioniról elmondhatjuk, hogy ő a genovai temető Canovája, kinek keze alatt a márvány súlytalan anyaggá válik s a feltámadás örökszép hymnusait zengi. A lélek — megszabadulva a test bilincseitől — félrelöki a koporsó nehéz fedelét s felszáll a magasba, hol hívogató angyalkák már várják és az üdvözülés előhírnökéül nyíló virágokat szórnak feléje. Egy másik síremlékén egy angyal könnyedén, légiesen röpködve mutatja az utat a magasságos mennyekbe és a porhüvelyéből kiszabadult lélek átszellemült, megdicsőült arccal nézi a mennyország megnyitott kapuját... S hogy a genovai temetőnek curiosuma se hiányozzék, ott van a pereces asszony síremléke, ki egész életén át erre gyűjtögetett, kuporgatott s végre még életében elkészíttette élethű síremlékét 15 000 líráért. S ha ezt az egyetlen alakot vesszük alapul, elképzelhetjük, milyen óriási összegekbe kerülhet például egy- egy a felsorolt műremekekből. Én azt hiszem, valóságos versengés folyhatik itt a gazdag családok között, hogy mennél szebb művészibb, drágább emlék emelkedjék majdan porhüvelyeik felett. De bármi legyen is az indítóok: egyéni hiúság vagy a kegyelet érzete, nagyzolási hóbort vagy a művészet szeretete, a genovai temető minden látogatójára mély eltörölhetetlen benyomást gyakorol Mert a felsorolt és fel nem sorolt végtelenül sok szép és szebb síremlék, a fedett folyosókon és a nyílt temetőben, a sötét ciprusok közt és az üdezöld lomb alatt, minden, még a legkisebb, legszegényebb sírhantnak virágdísze, a genovai temetőt a világ legszebb, felejthetetlen helyecs kéjévé teszi. Kintzlerné Solcz Inez.
