Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-29 / 48. szám
1913. november 29 Evangélikus Lap. 48. sz 5. oldal. tunk, mint pietisztikus irányú elmélkedéseket és ehhez hasonló ékes frázisokba burkolt semmiségeket, akkor nem igen fogunk célt érni. A belmissiói estélyeket érdekessé kell tenni, persze mindig a vallási cél szemmel tartásával Aki arra nézve, miként lehetne ezt megcsinálni, egy jóravaló útmutatás elkészítésére vállalkoznék, jó szolgálatot tenne az ügynek. Tanítók a theológiáii. Valóban szembeötlő féltékenység nyilatkozik meg az „Örálló“ 43-ik számában leközölt ama ismeretlen szerző tiltakozásában, amely semmiféle személyi és tárgyi garantiát nem tud látni aziránt, hogy vallásos ismeretüket bővíteni akaró tanítóink theológiánkra hallgatókként beiratkozhassanak s ott az előadásokat hallgathassák. Mondom : hallgathassák, mert a felelőtlen névtelenségbe rejtőző s amellett mégis szertelen nyíltsággal, szavak excedálásávat inspirált szerző elmélkedéseiből ki kell kapcsolnunk ama, holt bizonyosságnak deklarált kétségeskedését, hogy a tanítókból lett theológus-hallgatók theológiai tanulmányaikban sikeresen előmenetelni és levizsgázni tudjanak. Kikapcsoljuk azért, mert Englernek és társainak szellemi fogyasztó képességét grammokban mérni nem tudjuk és nem akarjuk s legfőkép mert csupán theológiai előadások hallgatása nem jogosíthat fel senkit is — legkevésbbé a „nem kívánatos elemeket“ — a diploma követelésére, hanem, úgy e, annak elnyerésére a vizsgák eredményes kiállását is megkívánják. Természetesen: érettségi bizonyítvány felmutatását, illetve megszerzését is Az ezekre vonatkozó képesség, vagy képtelenség kimondása pedig a vizsgáló- bizottság joga és feladata. Az értelmű ítélkezésre egyedül ezen fórum illetékes s nem a csupán távolról szemlélő, külsőségekből, formaságok után igazodó „Veritas“ féle felfogás. Következőleg ezen fórum hivatott annak meg állapítására is, hogy a jelölt eme pályaválasztása „stréberség“-ből folyó, vagy sem. Semmi oka tehát a szerzőnek a féltékenységre. Ami pedig a féltés tulajdonképeni érdemi részét illeti, hogy t. i. ily rendszer mellett a tanítók betolakodásával theológiánk főiskolai nívója lehet veszélyeztetve: a szerzőt arra nézve is megnyugtathatjuk. Még pedig azon liberális pedagógiai felfogásból kifolyólag, mely a tudományos oktatás alapelvéül a tanítási és tanulási szabadságot tette. Hit- és tudományművelő felsőfokú intézetek nem lehetnek elzárt szemináriumok, — épen a főiskolai jelleg integritásának megtarthatása végett Theológiáinkat ne kasztszerfieknek, kasztjellegfieknek lássák tanulni vágyó ifjaink, hanem inkább kiváltságosaknak s azokon való ismeretszerzés lehetősége tényleg egyetemleges, univerzális legyen. Ilyen értelemben kell tájékoznunk a közvéleményt. A hittudomány művelését nem szabad osztályozó személyi feltételektől függővé tenni. Sőt, akár a templomainkat, hozzáférhetővé kell azt tenni minden, hit- tudományi ismereteit bővíteni akaró egyén számára. Csak ilyenformán lehetnek azok a tehetségek gyűjtőhelyei, evangélikus hitünk és a világosság terjesztői. Ez intézménynél az általános, összefoglaló szempontokat nem szabad a detail megfigyelések kedvéért feladni A theológiai akadémiák nimbusának emelését én tehát épen az egyéni, tan- és tanulási szabadság nem korlátozása által vélem lehetségesnek és istápolandónak, nem pedig a kicsinyes forma-kényszerek és személyes averziókkal Schweiz Mihály ág. hitv. ev. tanító. IRODALOM. Egyháztörténet számokban. Irta és összeállította Dr. Zimányi Dániel, áll. főgymnasiumi tanár. Budapest, 1913. Az „Evangélikus Lap" kiadása. Ára 60 fillér. Az „Evangélikus Lap“ olvasói, ezen lap f. évi 27-től 37-ig terjedő számaiban bizonyára figyelemmel olvasták s így ismerik Dr. Zimányi Dániel tanár úr speciális és nagyon érdekes tanulmányát a magyar birodalom népességének hitfelekezeti viszonyairól 1840-től 1910 ig, mely érdekes tanulmányt, mint az „Evangélikus Lap' különlenyomatát ezúttal egy 50 oldalra terjedő könyvben, két nagyon szép, áttekintő graphikus táblázattal bocsátja a szerző rendelkezésére azoknak, akik a birodalom népességének hitfelekezeti viszonyai iránt a legutóbbi hetven évben a számok kétségtelen világi á- sánál érdeklődnek. Hét, illetve nyolc hazai népszámlálás adatait dolgozta fel a tudós szerző ezen művében, nagy szorgalommal és kiváló szakértelemmel. Ügyesen és tanulságosan s amellett bárki által is könnyen áttekinthetően ismerteti a legutóbbi hetven esztendő hitfelekezeti viszonyait, az egyes hazai hitfelekezetek számokban kifejezett belső életének hullámzásait, alakulásait, fejlődését vagy hanyatlását. Szfikebb értelemben véve egyházi történet ez valóban, mely az egyház belső életének lüktetését vagy hanyatlását számokban fejez ki s legyünk bármily elfogultak a statisztika iránt, a szám volt és lesz mindig legbiztosabb és leghatározottabb kifejezőnk és ismertetőnk a dolgok állása és lényege felől. Tanulságos hű tükröt nyújt a nevezett könyv hazánk hitfelekezeti viszonyaira vonatkozólag az utóbbi 70 év alatt, melyet szakszerű összeállításánál és a számoknak beszélő tanulságánál fogva mindenki csak haszonnal, okulással olvashat, miért is a legmelegebben ajánljuk a nagy szorgalommal összeállított adatoknak, az azokból levont tanulságoknak figyelmes átolvasását, az értékes füzetnek minél szélesebb körben való elterjesztését, hogy mi evangélikusok a szomorú adatoktól is ösztönözve, egy szebb jövőn már most lelkesedéssel dolgozzunk.
