Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-01 / 5. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 5. sz. 1913. február 1. IRODALOM. A „Protestantischer Schriften vertrieb“ Berlin— Schöneberg kiadásában egy új sorozatos vállalat indúlt meg „Huttenus redivivus“ cím alatt, melyet dr. Auer charlottenburgi lelkész szerkeszt. A katholicizmus lassú, de biztos térfoglalása, a jezsuita törvény körül támadt bonyodalmak, a politikában vezérszerepet játszó centrumpárt uralma s az a szomorú tény, hogy a protestantizmusban is akadnak sokan, akik túlzott maradiságokban nem átallják a klerikalizmus szekerét tolni s azzal összefogni — nagyon indokolttá s szükségessé teszik egy olyan vállalat megindítását, mely igazán tudományos és nemes protestáns szempontból ismertesse és kritizálja az ultramontanizmust a maga egészében és egyes lényeiben. Annak a Huttennek a nevét választották e vállalat cégéréül, aki egyik legelkeseredettebb ellensége volt Luther korában mindennek, amire a pápaság rányomta a maga bélyegét s aki sokak szerint az „Epistolae obscurorum virorum“ sajnos, már csak irodalomtörténeti nevezetességgé sülyedt nagyszerű baráttükör s gyilkos szatíra szerzője is volt. Igaz, hogy a vállalat nem a nevetségessé tétel fegyverével, hanem komoly érvekkel akar a klerikalizmus ellen küzdeni, de azért joggal viseli s viselje is Hutten nevét, hogy felvilágosítsa a vak, magukat elringatni hagyó, alkudozásokba bocsájtkozó protestánsokat ama szomorú jövő felől, mely vár az evangéliumi egyházakra, ha idején észbe nem kapnak s ha a szirénhangokra hallgatnak... Az első füzetet maga a szerkesztő írta: „Rom und die deutsche Religion“ c. alatt. (1912. Ára 80 Pf = 96 fillér.) A cím nem mutat rá a lényegre, mert a füzet a katholikus és a protestáns vallást állítja benne szembe s semmiféle speciálisan német nemzeti tendenciát nem tartalmaz. Az alapvető különbségeket abban foglalja össze, hogy az ideális protestantizmus egyéni, a katholikus vallás pedig tekintély vallás. A mienk szellemi hit, a római szakramentális s materiális . . A mienk józan, természetes alapokon nyugvó, a katholikusoké pedig természetellenes vallás. A két vallás összehasonlítása teljesen tárgyilagos modorban történik s a szerző mindig igen konciliánsan a katholicizmus megértésének az álláspontjára helyezkedik. Nem rántja le az ellenfelet, hogy könnyebben végezzen vele, hanem a protestantizmus szellemi fölényének a segítségével mutatja ki a katholicizmusról, hogy az a mai kultúra álláspontjáról nézve teljesen a vallásos, tudományos és kultúrális hátramaradottság álláspontján áll. Rövid, világos, okos, a szó igazi értelmében jó könyv, amelynek igazán ott a helye minden magát intelligensnek tartó, öntudatos protestáns ember könyvei között. A cím ne riasszon vissza senkit. A „deutsche Religion“ csak a protestáns vallás divatos elnevezése. Ugyanebben a vállalatban jelent meg Engert: ,,/esus im Banne des Modnnisteneides“ c füzete (1912. Ára P60 Mk = P92 kor), mely a modernista eskü után lehetséges katholikus tudomány egy jeles alkotását, Knöpfler müncheni rektornak a székfoglaló beszédét boncolja s világítja meg a tudomány világosságával. Aki Jézus életével behatóan foglalkozik, sok örömét fogja találni ennek a legapróbb részletekre kiterjedő füzetnek a hatásos érvelésében. Louise Hartmann — Rücklos-nak is a fenti kiadónál jelent meg „Gott und das gesetzmässige Geschehen“ című ügyes apologetikus munkácskája (1912. ára 60 Pf. = 72 fillér), melyben a szélsőséges irányzatokkal szemben azt akarja kimutatni, hogy éppen a világrendjének a törvényszerűsége milyen fontos szerepet játszik a modern ember hitében s hogy nem a csodák, hanem a természet nagyszerű törvényszerűsége a legékesebben szóló bizonyítéka Isten léteiének és gondviselésének s ez illusztrálja a legszebben azt a régi bölcseséget, hogy „Isten utai nem a mi utaink.“ Gottfried Fittbogen „Neuprotestantischer Glaube“ című ugyanott megjelent munkájában (1912. ára 1.80 Mk. = 2.16 kor) a modern vallásos zűrzavar Ariadne-fonalát akarja olvasói kezébe adni s azt ajánlja, hogy Kant kritikus idealizmusára s a lutheri „sola fide“ — egyedül a hit által való üdvözülés elvére alapozzuk hitünket s szakítsunk a liberális protestantizmusban most uralkodó történeti Jézus-kultusszal s a történetet ne tartsuk vallásos dolgokban perdöntő tényezőnek, hanem csak annak ami, a vallásosság tápláló talajának. Aki a theologiai ideológiával foglalkozik, érdekes okfejtéseket talál benne. A misszió iránt érdeklődők figyelmét felhívom ugyanezen kiadónál nagyobbára az Alig. Prot. Missionsverein kínai és japáni működési terét ismertető kis füzetkékre, melyek közül legújabban W. Hűeket: Das Los der Mädchen und Frauen in Ostasien“ c. alatt a kínai és japán nők helyzetét ismerteti s egypár jellegzetes fotográfiát közöl. A Traub-üggyel foglalkozik D. F. M. Schiele: „ Was geht uns Pfarrer die Verurteilung des Pfarrers Traub an ?“ (U. ott 1912. 50 Pf. = 60 fillér, ki a papok hivatalnok-jellege ellen protestál s a papok ellen való fegyelmi eljárás revízióját sürgeti. Magának Traubnak egy berlini előadása is meg jelent: „Was tut der evangelischen Kirche Not?“ (u ott 1912 50 Pf. = 60 fill ), melyben Traub gyülekezetek jogainak kiterjesztését, a régi fegyelmi eljárás revideálását, az egyháznak az államtól való elválasztását követeli. A legvégére hagytam az „Ehre sei Gott in der Höhe“ című gyermekénekeskönyvet, mely karácsonyi meglepetésül s ajándékul jelent meg ugyan, de hozzánk későbben jött meg. Ezt is külön kategóriába, a nagyon jó könyvek közé kellene sorozni. 220 válogatott, gyönyörübbnél- gyönyörűbb egyházi ének régibb és újabb időkből. Gerhardt és Schmolck Benjamin neve mellett ott találjuk Mörike, Wackernagel és Spitta nevét. A mai német vallásos költészet gyöngyei vannak összegyűjtve benne.
