Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-15 / 46. szám
1913. november 15. Evangélikus Lap. 46. sz. akarja összeforrasztani, nem való. Felette sajnálatos, hogy egyházunk ezen két érdemes férfia ennyire eltávolodott egymástól és szinte ellenségként áll egymással szemben és általok a két evangélikus lap is. Pedig mi meg vagyunk róla győződve, hogy Sztehlo nem tartja Kovácsot kriptokatholikusnak, hanem csak a Mária jellemzését tartja elhibázottnak és ezért tapasztalatlan kedélyek.e ártlamasnak. És tudom azt is, hogy Kovács sem tartja Sztehlo Kornélt valósággal a renaissancekori Individualismus megtestesítőjének. Hiszen épen ő, mint az .»Evangélikus Családi Lap“ szerkesztője, Sztehlo Kornél: „A nő hivatása a magyar Protestantismus küzdelmében“ című cikkének közlésekor (1909 június hatodikán) megjegyezte: ..Nagyszámú érdeklődő kérésére a kitűnő szerző átengedte Társaságunknak ez értékes dolgozatát. Nem, nem, csak a harag vakította el Kovácsot amiatt, hogy valaki protestáns érzületében kételkedni mer. Ismételjük, az ő haragja nemes indítékból fakadt, de bizonyos, hogy teljesen hamis úton kereste a csillapodást. Hiba volt egy oly embernek nekimenni, aki hosszú működésével hervadhatatlan érdemeket szerzett egyházunk kürül és akiben tisztelni kell azt, hogy idősebb korában is belemélyedt a theologiába és ami ritka dolog idős embernél, a haladó irányhoz csatlakozott, melynek tudtunkkal Kovács is hive. Bizony, örülnünk kellene, ha minél több világi emberünk hasonló szenvedelemmel foglalkoznék a vallás kérdéseivel, mint ahogy az általunk nagyrabecslilt Sztehlo Kornél teszi! Elismerjük nyíltan, hogy az ő felolvasásaiban vallott nézeteivel sokszor nem érthetünk egyet, mert valami fiatalos radikalismus van Sztehloban, amely sok ellenmondást hívott ki. De azért felolvasásai épenséggel nem értéktelenek, utalunk e részben Raffay Sándor objectiv bírálataira a ,,Theol. Szaklap 1910. évfolyamában. Van azonban Sztehlonak egy oly írói sajátossága, amely különösen támadó cikkeiben érvényesül és amely a megtámadottakat sokszor mód nélkül felbőszíti. A félelmetes polemikusként ismert elsőrendű ügyvéd és kitűnő jogász ugyanis a bírósági tárgyalásokon megszokott hangot, az élességet, hevességet sokszor a vallási tárgyú cikkeibe átviszi és így sokszor oft is bánt, ahol nem is akar, mint a jelen esetben is. Bizony, ha kissé más módon fejezi ki aggályait Kovács felolvasásával szemben az érzékeny lelkű író nem indult volna fel annyira 1 (Nagy érzékenységére már első cikkemben is rámutattam.) És ezek után azt kérdem: érdemes még e két férfinak a személyeskedés örvényébe fulladt terméketlen polémiát tovább folytatni, mikor 1 , világos, hogy Sztehlo Kornél nem tartja Kovács Sándort titkos katholikusnak, csak egyetlen felolvasását tartja némileg hibásnak Mária alakjának túlzott eszményesitése miatt és világos 2., hogy Kovácsnak alapjában nincs kifogása Sztehlo tiszteletreméltó személyisége ellen, (mert nézetei csak nem változhatnak meg máról-holnapra !), csak azért neheztel 5. oldal. rá, mert legszentebb érzésében érezte magát megsértett- nck, holott erről szó sincs Mi ismerjük Kovács Sándor jó szívét, sokszor láttuk elérzékenyülni ott, ahol más embernek egy izma sem rezdült meg és tudjuk azt is, hogy Sztehlo Kornélnak sokszor kemény magatartása mögött nemes szándék lappang. És ezért reméljük, hogy mindketten szeretik annyira egyházunkat és a Krisztust, hogy ő érettük békejobbot nyújtanak egymásnak. Mert: „most meg marad a hit, a reménység, a szeretet, ez három, ezek között pedig a legnagyobb: a szeretet“. Sz * * * Soká gondolkoztam, vájjon ezt a cikket lapomban közzétegyem-e, mert nem itt kellett volna annak megjelenni. hanem az „ösvény ében. De miután a névtelen beküldó kézírásából ráösmertem a szerzőre és őt a c;kk visszautasítása által megsérteni nem akartam, megengedtem, hogy a szerkesztőség a cikket változatlanul közölje, ki kell azonban jelentenem, hogy amíg Kovács Sándor az „Ösvény*-ben sértő állításait vissza nem vonja, én az ügyet elintézettnek nem tartom. Sztehlo Kornél. KÜLÖNFÉLE. Canonica visitatio. A bányakerület püspöke november hó 29-én Orosházán canonica visitatiot fog tartani. Orosháza népe nagy örömmel várja püspökét és lelkes ünneplésben óhajtja azt részesíteni. Ha addig a gyülekezet kiváló, köztiszteletben álló esperes-lelkészének : Veres Józsefnek egészsége helyreáll, aki súlyos operatio után még mindig gyengélkedik, akkor a gyülekezet öröme teljes lészen. A zsinatot megnyitó isteni tisztelet functio- nariusai a püspöki értekezlet megállapítása szerint püspökeink lesznek s pedig a „Jövel Szentlélek Úristen“ közének után oltári szolgálatot végez Gyurátz Ferenc, szószéki beszédet mond Geduly Henrik, az ezt követő karének után záróimát és áldást mond Scholtz Gusztáv. Az isteni tisztelet december 7-én lesz a szokásos magyar istentisztelet keretében. Lelkészsegélyezési alap. Az „Evangélikus Lapu álláspontja a lelkészi fizetés rendezésének kérdésében kezdettől fogvást az volt, hogy nem szabad ölhetett kézzel várnunk, míg az állam tisztességes megélhetést biztosító dotációt ad lelkészeinknek, hanem a magunk erejéből is meg kell tennünk mindent, hogy a mai siralmas állapotokon segíthessünk. Nagy lendületet nyert ez a gondolat az őszi egyetemes gyűlésnek a „Lelkészsegélyezési alapu ot megteremtő határozatával. Az eszme lassan mindenfelé szerez híveket. Most arról értesülünk, hogy a kemenesaljai egyházmegyei lelkészegyesület október 29 én Celldőmölkön tartott értekezlete az elnöklő
