Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-01 / 5. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. 5. sz. 1913. február 1. egy polg. községben csak egy evang. egyház- község szervezhető. Az egyház érdekében van, hogy ne keletkezzenek apró gyülekezetecskék, mik anyagi erejük elégtelensége miatt még a lelkészt sem bírják tisztességesen fizetni. Ha e tekintetben a törvény korlátot nem szabna meg­eshetnék, hogy a papválasztásnál kisebbségben maradt párt egy második egyház szervezésével akarna érvényesülni. És miért irányuljon ez épen a tótok ellen? Hát ha Liptószentmiklóson 15—20 magyar családnak eszébe jutna ott egy új magyar egyházat szervezni? Ez a szakasz nemde épen úgy védené a tótokat, mint meg­fordítva védi a magyarságot vagy németséget, ott ahol ez többségben van. A szakasz azonban az általános szabály alól kivételt is enged azzal, hogy az egyetemes közgyűlésnek megadja a jogot a már létező önálló egyházközségek fenn­maradását megengedni, ha ez a közegyház érdekeit nem sérti. Megengedjük, hogy a szöve­gezés nem helyes és arra a feltevésre jogosít, hogy a már létező önálló egyházközségek is csak külön engedély mellett maradhatnak ön­állók. Ezt nem lehet elfogadni, mert a létező állapotot nem szabad ok nélkül bolygatni. A nyilatkozók azt kívánják, hogy a lelkész­választási szabályok főbb pontjai a zsinati törvényben szabályoztassanak és ezt azért, mert sérelmesnek találják a lelkészválasztási szabály­rendeletekben foglalt azon jogot, hogy a kerül, elnökségek a jelöltek közül bárkit tetszésük szerint kizárhatnak. Nem veszik észre, hogy ezen kívánságuk kifejezésével rosszabbra fordúl a dolguk, mert a jelenlegi törvény, valamint a javaslat 78. §-a ezt a jogot a kerül, elnök­ségeknek épenséggel nem adja meg, sőt a törvénybe ütköző abususnak tartjuk, midőn a szabályrendeletek a választhatási képességet szigorúan megállapító törvénytől eltérő rendel­kezéseket tartalmaznak. A jelen törvény és a javaslat alapján az ily rendelkezéseket az egye­temes gyűlésnek megkellene semmisíteni, de miután a rendelkezések tendenciáját és meg­indokolását ismerjük, attól tartunk, hogy a zsinat a nyilatkozók által figyelmeztetve, ezeket a rendelkezéseket törvénybe fogja iktatni, amit annál inkább sajnálnánk, mert a protestantismus elveibe ütközik, valakit puszta hír vagy be- súgás alapján és nem tények, hanem érzület miatt választhatási jogától meghallgatás és ítél­kezés mellőzésével megfosztani. Az iskolai résznél kifogásolják, hogy az nagyon felületes Igaz, hogy az iskolaügy az evang. egyház legfontosabb ügye, de nem sok* casuistikus paragrafusra van szükség, hanem jó tanításra és sok pénzre. Miután az utóbbi hiányzik, kénytelenek vagyunk az állami segélyt igénybe venni és ennek folytán iskoláinkban az állami beavatkozást tűrni. Igaz, hogy egyházunk az állami ingerencia visszaszorítása tekintetében talán több erélyt fejthetett volna ki a múltban és fejthetne ki a jövőben, de ebbeli tehetetlen­ségének nagy részben a nyilatkozók által kép­viseli nemzetiségi irány az oka. Ez jogosította fel az államot evangélikus iskolaügyünkbe való erősebb beavatkozásra és ez kötötte meg kezün­ket abban, hogy az állami beavatkozás ellen nagyobb ellentállásl kifejthessünk. Ez a tény legerősebb bizonyítéka annak az igazságnak, hogy egyházunk gyöngeségének legfőbb oka a benne érvényesülni akaró nemzetiségi irányzat. Ez az igazság indokolja meg azt az el nem tagadható törekvést, hogy a magyarhoni evangélikus egyház magyarosítani akar. Nem chauvinisztikus velleitas ez, hanem jól felfo­gott létérdeke egyházunknak. Úgy, amint az államnak a nemzeti egység, az egyháznak is ez az egység adja meg az erőt. Egy nyelvi tekintetben egységes magyar evangélikus egy­ház egészen másképp tudna érvényesülni a magyar állammal szemben, mint a mi secessiók- tól és nemzetiségi törekvésektől feldúlt egy­házunk. Hiszen ha valamit ki tudunk vinni az államtól függő dologban, ezt csak a kálvinis­tákkal együtt tudjuk és ha ezek, amint a múlt nyáron történt, minket cserben hagynak, min­ket ugyan semmibe sem vesznek. Mielőtt tehát a nyilatkozók nekünk szemre­hányást tesznek, hogy az állammal szemben őket meg nem védjük, szánjanak magukba és hárítsák el azt az ürügyet, amelyet az állam joggal felhasznál arra, hogy iskoláinkba bele­avatkozik, vagyis beszéljenek tótul, de legyenek jó magyarok.

Next

/
Thumbnails
Contents