Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-25 / 43. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 43. sz. 1913. október 25 azon vezérférfiaink elhatározását befolyásolja, akik nem a saját érdekükben, hanem ezen kerületi érdekekre való tekintetből gyakorolják a nemesebb értelemben vett egoismust. A másik rákfene, amely már kevésbé tiszteletreméltó, az altruizmusnak egyházi körünkben mindinkább tapasztalható hiánya. Az államtól kapott segélyek kiosztásánál sokan nem azt nézik, mi volna az egyháznak elsőrendű, legégetőbb szükséglete, hanem azt, hogy mit kap belőle az a környezet, mely hozzájuk legközelebb esik. Arra, hogy ők az egyetemes egyház érdekeinek is képviselői és hogy azok nyomorult jólétéről is kellene gondoskodnak, akik az egyetemes gyűlésen nincsenek képviselve, nem gondolnak. A legeclatansabban bebizonyult ez a lel- készsegélyezési-alap fejlesztése és megerősödése ellen kifejtett törekvésben. Lelkészek szóltak ellene, sőt akadt egy lelkész, aki az egész szabályzatot a kerületekhez kívánta leküldetni, nem gondolván meg azt, hogy indítványának elfogadásával szegény lelkésztársai még egy évig nélkülözték volna ezt a valóban nélkülözhetetlen segélyt. TÁRCA. Modern vallástudomány. Irta]: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Ellentét a vánok és azok isteni nemzetsége között. Hittek a germánok továbbá a lélek továbbélésében és számos dämonban, jó és gonosz szellemben (walkyrok, nornák, elfek, törpék, óriások). A mytholo- giában kétségkívül sok a költői csinálmány. A cultus- ban nagy szerepet játszott a mantikus és mágikus elem. a papság pedig nem képezett ugyan zárt kasztot, de azért nagy politikai befolyással bírt. A vallásos cselekmények általában a családi és törzsi élettel szorosan összeforrtak. (Heinrich: „A német irodalom története.“ I 1886. Petiscus—Geréb: „Az Olympos.“ 1901. Gábor G.: „Edda dalok.“ 2. 1911.) A görögök vallása legjellemzőbben tükrözteti az idg. fővallások ama sajátosságát, hogy míg a semita vallások a teljes függés szellemét lehelik, addig az idg.-ok sohasem vontak áthághatatlan falat az isteni és emberi között. Egy másik mozzanat, hogy a görög genius nem volt specifikusan vallásos hajlamú, e nép Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az akadékoskodók altruizmusa saját egyéni érdekükön szenved hajótörést. De hiányzik bennük a szélesebb látás és az érzelem ama bensősége, mely ott akar segíteni és gyorsan akar segíteni, ahol erre leginkább szükség van. Látjuk ezt a lelkészi nyugdíjintézet segélyezésénél is. Erre 30,000 koronát szavazott meg a gyűlés a 172,400 koronából, a működő szegény lelkészek részére ellenben csak 16,000 koronát. Azt, hogy a lelkészi nyugdíjintézet egy sikerült alkotás és hogy az ő nagyérdemű megalkotója azt a leghathatósabb módon istápolni igyekszik, nagyon is érthető, de előbbre való-e a nyugdíjazott lelkészeknek már úgyis biztosított sorsáról való gondoskodás, mint a működő lelkészekéről ? Hiszen ha a jelenlegi állapot soká megmarad, akkor nem lesznek majd sem működő, sem nyugdíjas evangélikus lelkészek. A dolognak facitja az, hogy egyházunk egyetemes céljait nem szabad partikuláris célok kedvéért elhanyagolni és egyetemes céljainkat egyaránt kell fejleszteni és nem szabad az egyik célt a másik hasonlóan fontos célnak alárendelni. a philosophia és költészet, de nem a vallásosság terén emelkedett legmagasabbra. Már Hegel elnevezte a görög vallást a „szépség vallásának“, a közismert görög istenalakok valóban a szép emberiség aesthetikai ideáljai, legtöbbször erkölcsi tartalom hijján. Végül megjegyzésre méltó, hogy a görögök egységes vallási hagyományt (dogmatikát) nem ismertek, úgy hogy itt is teljes mértékben érvényesült jellegzetes szellemi autonómiájuk és individualismusuk. Ennek következménye, hogy a papságnak nem volt nagyobb hatalma és hogy a vallási képzetekben oly feltűnő az anthropomorphismus. E vallásra az irodalmi emlékeken (például Hesiodos) kívül főforrásaink a nagyszabású ásatások folytán napfényre hozott leletek (vázák, gemmák, érmek, szentélyek, oltárok, áldozati ajándékok stb.), melyekkel az archeológia foglalkozik. Továbbá egyes irók (Euemeros, Plutarchos, Pausanias, Kér. egyházatyák stb.). Mint valamennyi fejlett népnek, úgy a görögöknek vallási culturája is különböző korok lerakodásaiból áll és a görög vallástörténet feladata ép e folyamatnak a megmagyarázása. Annyi kétségtelen, hogy a görög vallás is keresztül haladt a primitiv fokozaton, csakhogy ennek restaurálása igen nagy nehézségekkel van egybekötve. Ez az első korszak a cretai