Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-18 / 42. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 42 sz. 1913. október 18. a vidékről kerül fel 1—1 csoport, hol a fővárosból kerül a vidékre 1—1 csoport, — a névsort évi jelentésünkben költségkímélés okán nem közöljük és ezt közölni nem is találjuk szükségesnek. Amire e tekintetben szükség lehet, az a pontosan vezetett törzskönyvből mindenkor megtalálható. Cikkírónak e dologhoz fűzött commen- tára tehát szintén téves. Kifogásolja cikkíró, hogy a könyvelői tanfolyam kitüntetettjei közt (L.) nem iparos van, ki 6 polgárit végzett és hivatalnoki pályára lép. Ezt a fiatalembert Majba Vilmos nagytiszteletü úr hozta hozzánk tanoncotthonával és rája bízta a tanoncok felügyeletét. Nálunk — Majba úrnak tanoncotthonostul való távozása után — ugyanezen tisztséget töltötte be ez a fiatalember, még pedig teljes megelégedésünkre és kiérdemelte ennélfogva, hogy a könyvelési tanfolyamon résztvehessen. Hogy a gondnok kiváló szakember, azt okmányai, kitüntetései, munkái és fényes eredménye bizonyítják és hogy műipari tervező létére kérelmünkre a gondnoki állást elvállalta, ezért csak hálásak lehetünk neki, mert így olyan megbízható emberünk van állandóan egyletünkben aki foglalkozásánál fogva — mert foglalkozását otthon is űzheti — mindenkor rendelkezésünkre állhat. De nagy hasznára van egyletünknek, hogy rajzoktatónk is, mert így az ifjúságnál mint gondnok is nagyobb tekintélynek örvend. A súrlódásokra való kitérés komoly választ nem igényel; bízza ezek elintézését cikkíró egyletünk vezetőire, akik még mindig elintézni tudták ezeket, ha elvétve előfordultak, amik azonban jelentőségesek sohasem voltak és nem is lehetnek. tünket. A gallok vallásában feltűnik a druidák szervezett papi rendje, melynek középpontja Carnuntum volt. N m volt örökös kaszt, hanem tagjait a nép legjobb fiaiból válogatták. Feladatuk volt a jóslás, gyógyítás és tanítás. Tanaikat nem volt szabad följegyezni, ezért kallódtak el véglegesen. Úgy látszik, főtanuk a halhatatlanság hite, illetve a lélekvándorlás körül forgott. A cultus véres volt; rendesen gonosztevőket áldoztak fel az isteneknek. Maradt fenn számos istennév és epitheton, de sokszor nem tudni, hogy kelta, germán vagy római istenséggel van-e dolgunk. (Például Mercurius Dumias, Apollo Boroo stb. „interpretatio Romana“.) Galliából a keltaság kiszorult, de fenmaradt máig a brit szigeteken (Írek, brittek). Itt főleg az irodalmi hagyomány fontos. Az ó-ir hősmonda két ága a Cuchulin- monda és az Ossian-monda, még ezeknél is fontosabbak az ir (kelta) népmesék (Mabinogion), melyek főhőse Artus, kiben a történeti hős összeolvad a tavasz istenével. (A róla szóló középkori mondakör „Artus asztalköre, már a francia lovagi szellem alkotása.) (Egyet, írod. 111. k.) A germánok ősvallását a benne feltűnő mélyen tragikus vonás miatt (Istenek alkonya) gyakran túlbecsülték és a keresztyénség előfokának tekintették, Hogy egyletünk káros az egyházra, — azért, mert egy katholikus fiatalsági tagunk házasodásakor rever- zálist kért arra, hogy leendő gyermekei katholikusok legyenek, — nagyon merész állítás. Először is erről nem az egylet tehet, másodszor egyletünk is helyteleníti feltétlenül az eljárást és a consequentiákat le is vonja belőle. Általánosságban két megjegyzésünk van. 1898-ban egyletünk vagyona 21.400 korona volt, most pedig 55 906 korona, tehát gazdálkodásunk fölött pálcát törni senki sem lehet feljogosítva. Hozzáfűzzük, hogy adományokban, segélyekben és védtagjárulékokban az összes évi bevétel circa 2500 korona, amit cikkíró évi zárszámadásunkból megállapíthat, holott az évi budget circa 12 000 korona, amit ugyanígy megállapíthat. Második megjegyzésünk az, hogy egyletünknek az iparosképzés terén elért eredményeire minden protestáns büszke lehet. Hogy mégis akadnak, akik nyilvános támadásokat intéznek ellenünk, az szomorú dolo? ugyan, de mi igen jól tudjuk, hogy ezeknek oka nem komoly egyházszeretet. hanem igen kicsinyes személyes hivalkodás. Azért bennünket nem is kedvetleníthet el komoly, férfias előhaladásunkban ilyen támadás. Budapest, 1913. október 8 án. Kiváló tisztelettel Budapesti Iparosképző Prot. Egylet VIII., Alföldi-utca 13. Kovács Zsigmond elnök mb. Müller Sándor választmányi tag. holott őket is csak a keresztyénség tette igazi cultur- néppé. A germánokat három csoportba szokták osztani: 1. Keleti germánok: gótok, longobardok, burgundok. 2. Északi germánok vagy skandinávok (norvégek, svédek, dánok, izlandok). 3. Nyugati germánok = németek. Az első csoport megsemmisült, elmerült a népvándorlás forgatagában ránk nézve különben is jelentéktelen. A másik két csoport ősvallását, főleg mythologiáját részint történeti források (Caesar, Plinius, Tacitus, Saxo, Grammaticus) részint pogány maradványok (irodalmi emlékek, mondák, mesék, népszokások, babonák stb.) alapján kell megalkotnunk. Különösen gazdag a skandinávok irodalma, legfontosabbak a két „Edda" és a „sagák". (Edda = költészettan). A két Edda közül az úgynevezett idősebb Edda költeményeket tartalmaz, melyben sok a mythikus tartalmú (például Völuszpa), a fiatalabb Edda pedig prózai elbeszéléseket, szerzője Snori Sturluson, a történetíró. Munkáját az udvari énekeseknek (skáldoknak) szánta. Azért magyarázza a képies kifejezéseket (kenningar) és e közben mythoso- kat mond el. A sagak végül történeti és mythikus tárgyú elbeszélések. Németországban sokkal kevesebb a közvetlen pogány hagyomány. Említendők a merse- burgi ráolvasások, a wessobrunni imádság, a Heliand
