Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-11 / 41. szám

1913. október 11

2, oldal.

Evangélikus Lap. 41. sz.

Az iránt, hogy az üdvösséget (Heilsgewissheit) kizárólag a Biblia alapján nyerhetjük el, mindkét reformátor megegyezett. Luther az Isten végzésében való csendes megnyugvást, türelmes szenvedést tanította, Kálvin az üdvben való részesülést, az Istennek a bibliában megnyilvánult akarata szerint való élést az emberiségre rá akarta octrojálni, ha máskép nem erőszakkal is.* A kalvinismus ezen agressiv volta egy alapvonását képezi a magyar kalvin- ismusnak még ma is. Mindenütt látjuk azt megnyilvánulni, abban például, hogy vegyes házasságban élő evangélikusoktól reversalisokat követelnek, hogy az evangélikus tanítónak át kell térnie, ha református iskolában alkalmaztatni akar, hogy a református pap vagy tanító evangélikus özvegyének nem adnak nyugdíjat stb.

Ezen agressiv, türelmetlen szellem oka annak, hogy papjaink — akik ezt leginkább érzik — bizonyos eltagadhatatlan ellenszenvvel vannak a kálvinisták iránt, a világiaknál azonban ez

* Troeltsch Ernő egyik értekezésében: „Die Bedeutung des Protestantismus für die Entstehung der modernen Welt“ ezt mondja : „Das Lutherthum duldet die Welt in Kreuz, Leid und Martyrium, der Calvinist meistert sie zu Ehre Gottes in rastloser Arbeit und der in der Arbeit liegenden Selbstdisciplin und des mit ihr erreichten Gedeihens der christlichen Gemeinde willen.

TÁRCA.

Modern vallástudomány.

Irta: dr. Szelényi Ödön.

(Folytatás.)

A sémiek a legrégibb történeti időben Elő-Ázsia legnagyobb részét tartották elfoglalva. Nyelvi szempontból Brockelmann szerint két főcsoportra oszthatók. Keleti sémi (assyr-babyloniai) és nyugati sémi nyelvek [a) északnyugati Kananeus (phöniciai) és Aram (syr) b) arab és abessiniai]. Vallástörténeti szempontból különös figyelmet érdemelnekaz arabok (iszlám) az israeliek, továbbá a babyloniaiak, assyriaiak. A [többit épen csak érintjük. (Itt említjük meg, hogy az egyptomi és babyloni culturkör mellett feltűnik az ókori Ázsiában egy harmadik is, főleg Kis-Ázsiában. Ezt a hettiták (chatti) néptörzse képviseli, mely sem nem sémi, sem nem idg (idg = indo-germán), de róla még általában igen kevés a biztos állítás, mert kevés a forrásanyag. Fővárosuk Boghankői vidékén volt. E népek között kétségkívül volt culturális kölcsönhatás, ezért sok a közös vonás vallásukban. A Palestinában végzett ásatásokból kitűnik, hogy Bél (=Baal), Istar (= Astarte)

az ellenszenv egy-két embert kivéve nincs meg. Láttuk ezt a jogügyi bizottságban is, hol az egyetemes felügyelőn kívül két kerületi felügyelő és az egyetemes ügyész szólaltak fel a szakítás ellen.

Midőn azonban lelkészeink elkeseredését így indokoltnak elismerjük, mégis figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy mit mondott Jézus Krisztus, amidőn a szeretetet a legfőbb törvénynek állította oda. Ugyebár azt mondotta (Máté 22, 36): „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből és szeresd felebarátodat mint magadat. E két parancsolattól függ a törvény és a próféták. ?

Tehát nem a törvény az első, hanem ez a parancsolat, ne azt nézzük mit mond az ügyrend, hanem mit parancsol Jézus. Urunk parancsát követve tehát nem azt kell tennünk, hogy kiállunk a piacra és odadobjuk a kálvinistáknak a széttépett egyességet, hanem őszintén el kell mondanunk azt, ami bánt bennünket és azt kell kívánunk, töröljük ki a nagy- gerezsdi egyességből azt ami a súrlódást okozta, törölfük el a más vallású hívek kényszermegadóztatását és maradjunk békében egymást segítve és egymásról gondoskodva.

és Asirat a kanaaniták istenei, ehhez járulnak az egyptomi Ammon, a babyloniai Nergal. Általában a természet kettősségét, a tenyészetet és enyészetet, az ébredést és haldoklást fejezik ki.

Az istenábrázolatok közül különösen sok Astarte-kép (=az élet anyja, a legtöbb agyagból, kevesebb bronce-ból) került napfényre. Még többet tudunk meg a kanaaniták áldozatairól. (Gyermek és halotti áldozatok, emberek befalazása az építkezéseknél.) Taanachban ráakadtak egy sziklaoltárra egy nagy és három kisebb nyílással a libátiók befogadására: Most tehát már értjük, miért folytattak a próphéták élet-halál harcot e vallás ellen! A phöníciaiak hite közel rokon a kanaanita-vallással. Itt sem az astrális képzetek állnak előtérben, melyek különben oly jellemzők a sémitákra, hanem az Adonis-cultusban kifejezésre jutó tan a természet ébredéséről és halódásáról. Minden törzs és minden város tisztelte saját módján a maga Baalját (Ba’al), mint védőistenét. Azonban ez nem ugyanaz az istenség, csak az elnevezés közös, tehát sohasem volt egy Baál nevű istenség, mely a többiek fölött állott volna. A férfiistennek megfelelő istennő (Astarte) itt is előfordul. Mindkét istenséget állati symbolumokban ábrázolják, melyek az erős nemzőerőt vagy pusztító