Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-27 / 39. szám

1913. szeptember 27.

3. oldal

Evangélikus Lap. 39. sz.

latait, úgy a templomi igehirdetésben, mint különösen az egyházi szertartások elvégzésénél; s mert nem tud teljesen az óhajtásoknak megfelelni; — emberi gyarlóságánál fogva — igen könnyen személyválogatóvá lesz s kiteszi magát a szentírás megítélésének. (L. Jakab lev. 2i—4.) A gyülekezet szempontjából is káros ez a rendelkezés, mert ilyenformán a gyülekezetnek van is, nincs is lelkésze. Lehetetlennek tartom ugyanis — megint az emberi természet gyarlóságánál fogva — hogy az a másodlelkész, aki bizonyos időre van a püspök mellé rendelve, a gyülekezetnek olyan hű és áldásosán működő lelkipásztora lehetne, mint a gyülekezetnek saját, élethossziglan megválasztott lelkésze.

Azért a legcélravezetőbb volna, ha a zsinat megállapítaná minden kerületnek püspöki székhelyét s kimondaná, hogy a püspök püspöki hivatalán kívül más hivatalt nem viselhet. Természetes, hogy a püspök tisztességes lakásáról és megfelelő fizetéséről is gondoskodnia kellene a kerületnek vagy az egyetemes egyháznak. Azonban ez nem járna az egyházra nézve több költséggel, mert ilyenformán nagyobb joggal követelhetne az államtól erre a célra államsegélyt.

Ajánlom szerény soraimat a zsinat tagjainak szives figyelmébe. Hüttl Ármin.

egyik nagyhatalma évezredeken át és ősrégi culturájukkal a szomszédokra, különösen Coreára és Japánra döntő hatást gyakoroltak. Csak a maradiság fejlődött ki túlzottan bennük, azért a haladó világ elröpült a fejük felett és csak a legközelebbi múltban ejtették ámulatba a világot hirtelen erőkifejtésükkel.

E 400 milliónyi népnél háromféle vallási rendszert találunk: kettő autochton, a confucianismus és tao- ismus, a harmadik a buddhismus idegenből átültetett, palánta. A legtöbb chinai ember vallása e három rendszer sajátságos keveréke. A mindennapi életben Kon- fucse elveit követi, rendkívüli esetekben a taoismus varázslatos eszközeiben keres menedéket, élete utolsó napjaiban, halálfélelmében pedig a buddhista szekták valamelyik papjának a vigasztalását veszi igénybe. Vallásos felfogásuk a chinaiaknak egyébként nem mutat bens0 emelkedettséget, szinte fáznak minden mystikától, mythologiájuk soha sem volt; vallásuk álfában erkölcsi parancsok és illemszabályok teljesítésében és a gyakorlati politikában merül ki.

A confucianismus államvallás, a Krisztus előtti III században a Han-dynastia alatt épült fel az állam alkotmánya a régi úgynevezett confuciusi irodalom

Hogyan „vizítál“ a szász püspök ?

A történeti fejlődés elkülönítette az „erdélyi“ evangélikusokat a „magyarhoniaktól“. Nem is ismerjük egymást s tudni is keveset tudunk egymásról. Sok minden elválaszt bennünket, nemcsak a Királyhágó. A külön szervezet, a szászok nyelvi és érzésbeli egysége választófalakat emelnek a „hitben testvérek“ közé. Néha akadnak szószólói a baráti érintkezésnek, a csatlakozásnak, azonban a szórványos hangok nem tudnak erős visszhangot kiváltani. Nem nagyon törődünk egymással.

Annál több és erősebb kapocs fűzi a szászokat, a szász egyházat Németországhoz. Ennek érdekes bizonyságai azok a látogatások, melyeket több neves német egyházi férfiú tett rövid egy év alatt náluk. Tavaly augusztusban D. Hartung, a Gusztáv Adolf egylet elnöke, D Rade marburgi tanár, ez év áprilisában D. tiaumgarten Ottó kiéli, szeptemberében D Nieber- gall heidelbergi tanárok tettek Erdélyben látogatást vagy tartottak előadásokat. 1913. júniusában Lüpke, a „Die Dortkirche“ című lap szerkesztője járt lent. Tapasztalataikról és megfigyeléseikről be is számoltak Rade a „Christliche Welt“ 1912. évi 39. számában, Baum- garten az „Evangelische Freiheit“ 1913. évi IV. füzetében, Lüpke pedig a „Die Dorfkirche*, ez évi augusztusi számában.

Nem érdektelen olvasni, hogy mikép nyilatkoznak szászokról. A legnagyobb sympathia hangján ir mindegyik s valamennyien hangsúlyozzák a szászok támogatásának a szükségét. Míg azonban Baumgartcn és.

alapelvein és kapcsolódott össze a régi vallással, anim- ismus, természettisztelet, őscultus. A Konfucse ( Kong- tse, Kong- futse) nevéhez fűződő irodalom két főcsoportra oszlik úgymint: 1. A canonikus könyvek (összesen 5:

I king = változások könyve, Shu-king = történeti könyvek, Shi-king=dalok könyve, Li-ki szertartások könyve, Chuntsiu= Tavasz és ősz. Lu-állam krónikája.) 2. a classikus könyvek csoportjára (összesen 4: Lun-yü Analecta, Ta-Hio=nagy tudomány, Chung-yung Arany- középút, Meng-tse = ilynevű bölcsész tanításai. Konfucse a chinai bölcselkedés, humanismus és gondolkodás leg- typikusabb megtestesülése 551-től 478 ig élt Krisztus előtt, a felsorolt kilenc könyv sokkal régibb eredetű, úgy hogy ő e munkáknak nem annyira szerzője, mint inkább magyarázója és szövegjavítója volt, több könyv pedig tanítványaitól való (így a Meng tse, Ta-hio és Chung-yung címűek). Úgy látszik, hogy csak a Lu- állam száraz krónikája származik az ő tollából, mindazonáltal ez az irodalom elválaszthatatlanul összeforrt az ő nevével. Ez iratok képezik az alkotmány, a vallás és rituálé alapjait mind máig. Az államvallásnak, mely őscultusból és a természet szellemeinek a cultusából áll (ég, föld, csillagok, négy égi táj, évszakok, vetések,