Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-20 / 38. szám
8. oldal Evangélikus Lap. 38. sz. 1913. szeptember 20. nak komoly és megszívlelendő értékéről, úgy hogy határozatként kimondatott, hogy ezentúl Schullerus módszerét követik és a legújabb tudományos eredményeknek a gyakorlati lelkészkedés terén való mikénti érvé nyesítését teszik a „papok napja“ legfontosabb tárgyává. Petőfi szobra mögött, a hegyfokán álló vármegyeház dísztermében, már sötétedni kezdett, mikor az erdélyrészi egyház legkiválóbb belmisszionáriusa, a grossaui pap, dr. Arz, lépett az előadói pódiumra. „Az ifjúság gondozásáról“ értekezett, azaz hogy a tőle megszokott alapossággal arról szóllott, amivel ki kellene bővíteni mindazon institúciókat, melyek már eddig kiváló helyet biztosítottak az ifjúság gondozása terén eredményesen működők sorában a szász ev. egyháznak. Propozicióit elfogadták. A második napon végre szóhoz jutott Niebergall professzor. „Az új gyakorlati theologiának alapvonalairól“ beszélt meggyőző érveléssel. Professzoroskodása idején és a heidelbergi szemináriumban gyűjtött gazdag tapasztalatai alapján fejtegette, hogy a gyakorlati theologiát nem egyetemeken, hanem egyetemek mellett felállított és a gyakorlati lelkipásztorkodás minden kellékeivel rendelkező szemináriumokban kell tanítani, de nem „Achelis“ szerint! A mai praktika theologiának hibája, hogy csupa történetet tanít és nem mai életet. A „történet az ideálok múzeuma“. Az ideál a dolgozó- szobába való, ahol rokonszenv és ellenszenv szokott válogatni. A pap munkája: organizáló, amiért is népismerésre, pszichológiára, pedagógiára van szüksége annak a papnak, akinek fegyvere nem a dogmatika, hanem az evangélium, akinek idejét nem a naptár, homiletikai és katechetikai thézisek, meg a liturgika tételei határozzák meg, akinek célja: a nevelés, mert útja nemcsak a zsenialitás és szentiélekre való „magam-rábízás“, hanem a nehéz, verejtékes munka. Ezen — a hely szűk volta miatt hiányosan visszaadott — keretek közt megadta Niebergall a gyakorlati theologia részletes programmját. Alkalomadtán visszatérek * rá, márcsak azért is, mert a mi vajúdó theologiai oktatásunk reformja, melynek érdekében — javára és kárára — a közelmúltban pro és kontra oly sok vélemény hangzott el, talán nyer valamit, ha többet nem is, de bizonyára annyit, amennyi elég, hogy mielőbb új csapásokon haladva, szolgálja feladatát: — a papképzést! — A segesván ülés megértette Niebergallt, mert elhatározta, hogy a gyako; lati theologia kipróbált professzorának véleményét elfogadja és mielőbb sürgetni fogja az eszmének a megvalósítását. Hogy a szász papok célt is fognak érni, azt tudja az, aki ismeri az ő lelkes, önzetlen, politikától és személyi érdekektől mentes, mindig a a hivatás eszmei magaslatán álló munkásságukat! Csekélységem, amig bámulta a résztvevők kitartása mellett azt a magas műveltséget, mely még a hegyoldalba kapaszkodó falucska papjának is sajátja, addig fájlaltam, hogy ők csak oly „testvéregyházat“ képeznek a magyarországi mellett, melyről eszembe jut Luthernek Zwinglihez intézett mondása : „Ihr habt einen anderen Geist, als wir!“ X. Évnyitó az Egyet. Theol. Akadémián. F. hó szept 11-én volt Pozsonyban a Theol. Akadémia évnyitó ünnepélye, melyen a Theol Akad. Kisbizottság képviseletében ennek elnöke, dr. Dobrovits Mátyás, kir. tan. jelent meg. Az ünnepély dr. Masznyik Endre, theol. akad. igazgató megnyitójával kezdődött. A megnyitó ezúttal a protestáns unió sokat hangoztatott eszméjét vette thémájául, mintegy újabb néma intésül a közelgő zsinatra. A két protestáns egyház uniója megvalósult Németországban, de hogy Krisztus egyházának nem volt belőle haszna az bizonyos. A protestáns unió mindenütt és mindig politikai gondolat volt. Nálunk is ez sugalta az 1790—91. évi zsinatnak, majd később a negyvenes évek reformlázában, de hála Isten, voltak egyházunkat szerető hívők, kik belátták, hogy az unió az Ágostai Hitvallás és a Formula Concordiae megcáfolása nélkül lehetetlen s hogy a külső unió mitsem ér a belső nélkül. Nagyon jól érezte és mondta Luther Zwinglinek: Ihr hab’t einen anderen Geist. Mert tényleg, korántsem oly kicsiny a különbség, mely bennünket a reformátusoktól elválaszt, mint azt jóhiszemű laikusok vélik. A különbség a törvény és az evangélium különbsége, az O- és Ujtestamentumé- Koordinálni nem is lehet a két reformációt. Igazi reformáció csak a Lutheré, Kálviné már csak elágazás. Azt bensőség jellemzi, a majd pantheizmusighajlóimmanenda, ezt a komor filozófiai fenség, a majd deizmusra hajló transcendencia. Ott világboldogitás, itt világhódítás. Ez a különbség. De azért ápolnunk kell az uniót, csak nem szabad a történeti vallások keretei közé szorítanunk. Van egy nagy keretünk, hova mindannyian szépen elférünk, ez a keret az Isten országa. A megnyitó után, lie. Schmidt Károly Jenő esperes-lelkész, theol akad. tanár olvasta fel akadémiai tanári székfoglalóját, mint a gyakorlati theologia múlt évben választott rendes tanára. „A gyakorlati theologia mint alkalmazott theologia“ volt a székfoglaló thémája. A gyakorlati theologia szimbolikus kifejezése annak, hogy a theologia egyház nélkül nincs. Tárgyalja az egyes íheoretikus theologiai szakokat, amennyiben azok szoros vonatkozásba lépnek a gyakorlati diszciplínákkal. A gyakorlati theologia joggal koronája a theologiai stúdiumnak. Ez az összefoglalás, az átplántálás az életbe. Világos elvek, szempontok nélkül nincs biztos alap, enélkül fecsegő naplopók vagyunk, azokat a tudomány adja, ezektől a tudomány ment meg. A magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet 53. évi közgyűlését folyó évi október hó 4. és 5 ik napjain Léván tartja. Október 3-áu délután 3 órakor a magyarhoni e. e. e. gyámintézet központi bizottsága ülést tart Budapesten a Deák- téri kisteremben, hogy a közgyűlés tárgyait kellőleg előkészítse. Az Elnökség és kísérete Budapestről október hó 4-én reggel
