Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
1913. szeptember 6 Evangélikus Lap. 36. sz 5. oldal Egy futólagos pillantást vetve erre az összeállításra meglepő az izraeliták nagy szaporodása, akik az 1840-ben kilencszer nagyobbszámú görög keletieknek számszerű gyarapodását közelítették meg, a négyszer akkora lélekszámmal bíró evangélikusokhoz képest pedig, minthogy kétszer annyi a szaporodásuk, nyolcszorosnál nagyobb növekedést értek el. A szaporodás mérvének feltüntetésére igen alkalmas az alábbi összeállítás: 100 evangélikus 70 év alatt felszaporodott 132-re 140-re 155 re / 173-ra 152-re 130-ra 3S0- ra 161-re Az abnormis, azt mondhatni, természetellenes szaporodásu izraelitáktól eltekintve, csakis a római katholikusok szaporodási mértéke haladta túl a lakosságét, a többiek alatta maradtak; némelyek, mint az unitáriusok és görög katholikusok valamivel, a reformátusok, evangélikusok és görög keletiek jóval, különösen a két utóbbi felekezet. Az evangélikus és görög keleti hitfelekezetek az 1840-es létszámuknak nem egész harmadával (32 és 30*/«), a református kétötödével (40°/o), az unitárius és görög katholikus a felével (55 és 52%), a római katholikus a háromnegyedével (73%), az izraeliták pedig akkori számuknak majdnem háromszorosával (280%) szaporodtak. A szaporodás irányát megismerhetjük elsősorban 100 református 70 , 100 unitárius 70 „ 100 római katholikus 70 „ 100 görög „ 70 „ 100 „ keleti 70 „ 100 izraelita 70 „ 100 magy. birod. lakos 70 „ egyes vallásalakok, pl. a görögök és rómaiaké legfejlettebb alakjukban szerepelnek, holott ezek is alacsonyabb kezdetekből emelkedtek magasabb fokra. Mi legsikerültebbnek és legteljesebbnek Siebeck felosztását tartjuk, mely a következő: 1. Természeti vallás, a világigenlés vallása minden erkölcsi meghatározottság nélkül (a műveletlen vallások). 2. Erkölcsi vallás, számos fokozatban (Mexikóiak, peruiak, akkadok, kínaiak, egyptomiak, indusok, perzsák, germánok, rómaiak, a legfelsőbb fokot képezi köztük a görög vallás). 3. Az átmenetet az erkölcsi vallásról a váltság vallásra képezi a zsidóság. 4. Váltság vallások: a) egyoldalulag a világ megtagadása értelmében : a buddhismus. b) positiv váltságvallás: a keresztyénség. 5. Visszaesés az erkölcsi vallásba: az izlám. Nagyjából ezen felosztás nyomán szándékozunk haladni a következőkben, itt-ott módosítva és kiegészítve a genealogicus és fejlődési elv alkalmazásával. Izrael vallását és a keresztyénséget helyszűke miatt mellőznünk kell, de alkalomszerüleg utalunk reájuk. (Folyt, köv) a felekezetek szaporodási arányából és ennek viszonyából a lakosság gyarapodási arányához. Ez feleke- tenkint és népszámlálásonként (százalékokban) a következő volt: 1850. 1857. 1869. 1880. 1890. 1900. 1910. Evangélikus-fO*23 005 9*99 1 32 724 6-32 402 Református-336 243 10-74 036 902 892 7-37 Unitárius-211 596 11 01 2-48 10-47 1030 8-23 Római kath. +2*11 4-40 14'7M 4-63 12-37 11-61 975 Görög „ 322 117 14 95 —5-69 11-47 10-53 926 . keleti 3 31 367 545-5 59 8*11 6-36 609 Izraelita 5101 11*90 33 78 1561 13-61 16-82 973 Lakosság aránya 236 3-61 1280 1-46 10-91 10-21 8-48 Ez az összeállítás azt mutatja, hogy az egyes felekezetek saját lélekszámúknak hány százalékával gyarapodtak időközönkint. Az egybevetést két irányban kell eszközölni. Először is, hogy mindegyik felekezet szaporodása mily arányban volt ugyanazon alkalommal a többi felekezetéhez (ez könnyen kiolvasható) és milyen viszonyban az országos, illetve birodalmi szaporodáshoz. kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb e nála; másodszor, hogy a hét időköz folyamán minden egyes felekezet mikor volt a legjobb gyarapodási viszonyok közt. Az evangélikusok gyarapodása minden alkalommal alatta állt a birodalminak, mégis legjobban megközelítette 1869-ben és 1880-ban, legkevésbé 1850-ben és 1857-ben, amikor különben általában gyenge volt a fejlődés. 1890-től fogva a különbség állandóan nő, ami természetesen az evangélikusok absolut és relativ gyöngülését jelenti. Legkedvezőbb gyarapodási korszak volt az 1857 — 1869 közti 12 év. Az irányzat hanyatló. A reformátusok legkedvezőtlenebb időszaka volt az 1840 - 50 évtized, mert fogytak és a birodalmi átlagnak is mélyen alatta volt (5 72%-kal). A sötét évtized is eléggé hátrányos volt rájuk nézve, de akkor a baj általános volt s a csekély gyarapodás oka külső körülményekben (járvány) keresendő. A lakosság gyarapodási arányának, a két alkalomtól eltekintve a közeléből nem igen távoztak el. A gyarapodás irányzata emelkedő. Az unitáriusok az első évtizedben szenvedett csökkenéstől eltekintve hol meghaladták (1857, 1880), hol megközelítették a népesség növekedési arányát. 1857-ben és 1880-ban kedvező volt az eredmény relative a többiekhez képest. Hullámzó irányzatot mutat. A római katholikusok csak egy alkalommal (1850) nem érték el a népesség szaporodási mértékét, máskor mindig fölülmúlták, még a „sötét“ évtizedben is, amikor gyarapodása absolut számokban is nagyobb volt, mint az egész polgári népességé. 1890-től fogva erős haladást mutat és 1910-ben nagyobb arányú fejlődésről számol be, mint az addig meg sem közelített izraeliták. A XX. század első tizede a katholikus renaissance kora! Az irányzat fokozatosan erösbödő.
