Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-30 / 35. szám
Evangélikus Lap. 35. sz. 1913. augusztus 30 2. oldal. Az eltolódás tehát 1900—1910 között összehasonlítva a megelőző évtizedivei (+nyereség, — veszteség) : S z í i z a 1 é k Evangélikusoknál-0-28 (—0-25) Reformátusoknál —013 (-016) Unitáriusoknál-001 ( - -) Római katholikusoknál + 0 60 (+0-63) Görög + 011 (+0 02) „ keletieknél-031 (-0 54) Izraelitáknál + 005 (+0-24) A térveszteség a legnagyobb a görög keletieknél, akiknek azonban némileg javult a helyzetük, mert tíz évvel ezelőtt nagyobb veszteséget szenvedtek, őket követik az evangélikusok, emelkedő mínusszal, a reformátusok eltolódása is javulást mutat; a térhódítás legerősebb a római katolikusoknál s bár most némileg kevesebb volt, mint 1890—1900 közt, mégis igen tekintélyesnek mondható, különösen azért, mert már meglehetősen elhagyták (immár harmadszor) az izraeliták hódítását, A görög katolikusok is szépen hódítanak. Mindez magyarázatát találja az egyes felekezetek szaporodási arányában és hányadában. Százalék Evangélikusok szaporodása 51 406, saját létszámok 402 Reformátusok yy 178.727, yy yy 737 Unitáriusok yy 5.596, yy 71 8-23 Római kath -ok )) 960 229, 71 71 975 Görögyy 170 836, » >1 9-26 „ keletiek yy 170 339, 71 » 6-09 Izraeliták yy 82.367, yy yy 973 Az összlakosság gyarapodási aránya 8 48, amelyet tehát a római katholikusok, az izraeliták és görög katholikusok túlhaladnak, míg az unitáriusok valamivel, a reformátusok eléggé, a görög keletiek jóval, az evangélikusok pedig rendkívüli módon alatta maradnak, úgy hogy a felét sem érik el. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az új század első tizede szomorú kilátásokat tár elénk. 1900-ban még 6'32°/o volt ez az arányszám. Viszont a római katholikusok fölébe kerekedtek az izraelitáknak, akik pedig még 1900-ban is tetemesen fölülmúlták őket (1900 ban római katholikus 11 '61%, izraelita 16 82%). A római katholikusok most érték el a tíz milliót, a görög katholikusok a két milliót, ők különben a görög keletiek számbeli gyarapodását haladták túl, noha 1900-ban majdnem egy millióval voltak kevesebben. Az egyes felekezetek hányada az összlakosság szaporodásában a következő (zárjelben a 10 év előtti). Százalék Százalék Evangélikusoké 317 ( 4-29), míg az 1900-as arány 6'69 Reformátusoké 11 02 (11-20), Yi V 11 „ 12-67 Unitáriusoké 0-34 ( 0-36), yy yy yy ,, 0-36 R. katholikusoké 59'19 (57-86), yy yy yy „ 51-49 Gör. 10-53 ( 9-91), v yy yy „ 963 „ keletieké 10-50 ( 9 45), yy yy yy „ 14 63 Izraelitáké 507 ( 6-83), yy yy yy „ 4-42 E kimutatás szerint a szaporodásból egyre kevesebb jut az evangélikusoknak, noha kezdettől fogva nem ütötte meg a kellő mértéket és most már 3‘52 százalékkal kisebb a hányad a számaránynál; a reformátusok közelébe jutottak, a görög katholikusok már jóval elhagyták; de valamennyi felekezetet felülmúl a római katholikus, amely folytonos erősbödést mutatva fölszívja mindhárom protestáns felekezet szaporodási illetményét, meg azt, amit a görög keletiekéből meghagy a másik két gyarapodó felekezet, a görög keletieknek különben ezúttal nagyobb rész jutott, körülbelül egy százalékkal, mint az előbbi évtizedben, ellentétben mivelünk, akik egy százalékkal kisebb részt kaptunk. Szóval növekedünk a gyengeségben, mindjobban távolodunk a haladás pályájától és sietünk a visszafejlődés útján és tétlenül nézzük, hogy a többiek előremennek. (Folyt, köv.) Az aranyszarvas. A börzsönyi egyház is ‘a türelmi parancsnak köszöni létét. Az egyházzá való szervezkedés engedélyének a megnyerése Kiinger Jánosnak a nevéhez fűződik, aki fáradhatatlanul utazott az egyház kérvényeivel. Járt háromszor is Bécsben, audienciát kapott a császártól Selmecbányán, sőt a nép szája azt is beszéli, hogy József császár vele Börzsönybe is eljött s maga mérte ki az evangélikus templom helyét. Erről a nevezetes és buzgó Kiinger Jánosról még azt is tudják a késő utódok, hogy gazdag bányász volt, aki a börzsönyi bányák mélyéből napfényre hozott aranyból egy aranyszekeret készített magának s ez elé aranyból négy ökröt is öntetett. Ezt annál inkább megtehette, mert a nép hite szerint Börzsöny alatt a föld méhe mérhetetlen aranykincset rejteget. A híres Selmecig csak a lába ér az aranyszarvasnak, a feje azonban Börzsönyben van. Ezt beszélik az öregek, mikor gondolataik a régi világba kalandoznak s képzeletüket a régi, az erdőben haraszttal behordott, fűvel benőtt bányanyilások foglalkoztatják s szárnyalásra serkentik. Mi azonban az ilyen beszédekre nem sokat adunk, azt mondjuk rá: mese. Régi megfakult dicsőség, elporladt, semmivé vált gazdagság ez mind. A Kiinger János arany ökreinek se' hire, se hamva. Az aranyszarvas feje is mélyen a föld alatt van eltemetve, ahol hozzá nem férhetünk. A mi gazdaságunkat és jövendőnket nem ilyen elérhetetlen mélységben kell keresnünk. A mi aranyunk nem a föld méhében nyugszik, hanem a föld színén, a föld porában, a föld sarában. Ha itt megdolgozunk, ha ezt öntözzük verejtékünkkel, ha ez megtermi nekünk a nehéz búzát és az édes szőlőt, melyből aranyszínű bort szűrünk, akkor, nekünk nem kell az arany- szarvas ... Miért beszélek hát mégis róla?
