Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-09 / 32. szám

1913. augusztus 9

Evangélikus Lap. 32. sz.

3. oldal

történetre emlékeztetett az az istentisztelet, melyet a berlini világkongresszuson a „Jeruzsálem“- templomban németül, angolul és franciául tartottak a három keresztyén erényről: a hitről, reményről és szeretetről. Párisban is megismétlődött egy ilyen istentisztelet.

A világkongresszusok programmjának egy része a vallás és erkölcs nagy kérdéseivel foglalkozik. Tudományos előadások, melyek azokról a nagy problémákról szólanak, melyekkel az embernek a jelenben kell küzdeni. Berlinben a kongresszus résztvevői a német theológiai tudomány sokoldalúságának és eredményeinek a képét kapták. De láthattuk azt is, hogy mit köszönhetnek a szabadelvű gondolkodók a német theol. tudománynak. A párizsi kongresszus a vallásszabadság és haladás francia képviselőiről: az albigenzesekről, waldenzesekről, Pascalról, Rousseauró! emlékezett meg. Foglalkozott a vallásszabadság filozófiai, politikai és társadalmi szempontból való méltatásával és a morál nagy kérdéseivel. Női szövetségek gyűlése, a világ- békéről való tárgyalás mind beleilleszkedik az ilyen kongresszusok keretébe.

Aki ilyen világkongresszuson résztvesz, az annak gazdag, változatos programmját alig bírja magáévé tenni. Meg kell elégednie az általános

zása: hogy azonos-e az erkölcsi világrenddel vagy erkölcsi személyiség-e, (theizmus vagy pantheizmus-e

F. Caírd, Wundt Upton stb.) hogy vak akarat-e vagy ész ? hogy kész rend-e vagy fejlődő valami stb. Mindezekre kiterjeszkednünk a kiszabott szűk keret nem engedi, különben is az erre vonatkozó elméletek száma légió. Befejezésül csak annyit jegyzünk meg, hogy az elméletek mind subjectiv meggyőződést fejeznek ki, de a vallásos ember nem is szorul ezekre, mert az ő hite bizonyosság. S a másik dolog, amit soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy a metaphysika nem akarja a világ tudományos megismerését nyújtani, hanem csak annak teleológiai értelmezését az örökkévalóság nézőpontjáról. Fontos dolog az is, hogy az ilyen elméletek alkotása a vallásos átélés sajátosságát veszélyezteti és könnyen az intellektualismusba viszi a vizsgálódót, mintha a vallásban a tudás volna a fő. Ezért nincs is miért panaszkodnunk, hogy az Isteneszme részlesetebb kiszinezése meg van tagadva tőlünk. [Drummond: Természeti törvény a szellemi világban, 3. kiadás. Hastings: Van Isten. 1906. Prohászka 0. Isten és a világ. Arm- trong—Péterfi: Isten és lélek.

(Folyt, köv.)

benyomással, a tudományos előadások tanulmányozásába a jegyzőkönyv olvasása alkalmával mélyedhet el. A berlini világkongresszus jegyzőkönyve közel 800 oldalra terjed, amelyet az „Evangélikus Lap“ 1911. évi 18. száma ismertetett. A párizsi kongresszus jegyzőkönyve is nemsokára megjelenik.

Hatása és fontossága az ilyen kongresszusoknak nagy és csak áldásos lehet. Amellett, hogy keresztyén eszmék szolgálatában áll: isten- fiúi szabadságot és előrehaladást tökéletesedést írt zászlójára, a különféle nemzetekkel és vallásokkal való személyes érintkezés útján a megértést segíti elő. A világforgalom lehetővé tette az érintkezést mindenféle nemzetiségű és vallású emberekkel. Eszméknek és gondolatoknak kicserélése csak ébresztőleg és áldásosán hathat a vallásos előrehaladás és szabadság megvalósításában és a vallásnak, mint a legszentebb, legbensőbb értéknek a megbecsülésében.

Természetesen ilyen vallási kongresszusok nem kedvesek annak a naiv hitnek, mely azt hiszi, hogy csak az én vallásom bir jogosultsággal, mert az az üdvözítő. Hasonlókép az „igaz és hamis vallás“ féle osztályozásnak sem, amely fél a más vallások megismerésétől, mert az megingathatja a saját vallása abszolút voltában való hitet. Akik azonban tudatos munka, lelki küzdelem után jutottak el a vallásos meggyőződésükhöz. azok csak örömmel üdvözölhetik az ilyen kongresszusokat. Sok ember számára a sok „egyedül üdvözítő“ jogigénnyel fellépő egyház létezése nehéz és fontos probléma, mellyel tisztába akarnak jönni. Hogy a vallásos ellentétek és kapcsolatok világosan konstatálha- tók legyenek, erre nézve megbecsülhetetlen eszközök ezek a kongresszusok, hol a mesterséges egyházi választófalak ignorálása mellett a legkülönbözőbb egyházak és vallásos közösségek képviselői személyes érintkezést, eszmecserére való alkalmat keresnek és találnak. Ennek pedig természetesen következménye a vallásos érzésnek, az igazságnak mélyebb és megfelelőbb formában való kifejezésére való törekvés.

Akik kérdések, problémák feltevésében nem látnak mindjárt vallástalanságot, azok csak érdek-