Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-25 / 4. szám
íll. évfolyam. 4. szám. Budapest, 1913. január 25. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társszerkesztók: SZOTS GÁBOR és SZIMONIDESZ LAJOS Főmunkatirsak: HORNYÁNSZKY ALADÁR és SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szánt 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., téloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Hozzád atyám, csak közelebb tónusáról és szelleméről. — hozzád ... (Sz-o.) — Kiss Béla : Egyházi sajtónkról. — Nagy Lajos: Egyházi beszédeink Irodalom. — Külföld. — Különféle. —Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Hozzád atyám, csak közelebb hozzád... (.4 Titanic hajón elpusztult utasok ekorálja.) Az égbe föl kiált hitem, 'S habár fejem a pallost várja : Lelkem hozzád emelkedik, Hozzád atyám, csak közelebb hozzád! S bár áj homálya elborít, '8 látonq körüliem rentes pusztaság, Lelkem mélyéből fakad a kiálttís; Hozzád atyám, csak közelebb hozzád! Lelkem a hitnek szárnyait Magadra öltve, szállj, repülj! '8 dalold a csillagtenger utján; Hozzád atyám, csak közelebb hozzád! S ha eljövendsz, te mennyei király, Hogy befogadj a fény honába engem, Végső percemben is csak azt fogom rebegni; Hozzád atyám, csak közelebb hozzád! ford. (S*—o.) Egyházi sajtónkról. Irta: Kiss Béla Egyháztársadalmi életünkben úgylátszik az 1913-ik esztendő örvendetes erőmegnyilvánulásnak lett szülőanyja, amit mi sem bizonyít jobban, mint evangélikus egyházi sajtóirodalmunk jelenlegi megizmosodása. Egyházi lapjainknak folyóiratainknak napról-napra tapasztalható szaporodásában ez egyházi életerő erősbödé- sének megnyilvánulását kell látnunk. Őrölnünk kell egyházi sajtóirodalmunk megerősödésén még akkor is, ha a lapok fentartására az olvasók pártolásában kezdetben nem is látunk még elég garanciát. Ebben az izmosodást jelenségben fel kell ismernünk evangélikus egyházunk azon életerejét, mely az egyházegyetem óriási gépezetében oly munkát kíván kifejteni, melynek hatása e gépezet legtávolabb eső ezer meg ezer apró alkatrészét, forgó kerekét is képes örökös perma- nenciában tartani, de fel kell ismernünk azt az önbizalmat és munkakedvet is, melyet minden előrehaladás „c. sme qua non“-jának tekinthetünk. Nincs és nem lehet semmi alapja annak a kishitűségnek, mely minden újabb vállalkozást az előleges jajveszékelés erőporlasztő panaszával fogad, mely ez életjelenségtől félti magát az egyházi közéletet, a lelkészi kar egészséges szellemi fejlődését, az egyháztársadalmi belbékét stb. Élet az életnek még sohasem volt meg- ölője, a pusztulás mindig a halál csirájából állt elő. S ha magunkéinak vallhatjuk ma egyházi lapjaink hosszú sorát: az Ev. Lapot, az Ev. Örállót, az Ev. Egyházi Életet, a Harangszót, az Ösvényt, a Theologiai Szaklapot, az Igehirdetőt, az Isten igéjét, s részben a Prot. Szemlét s többi más nyelvű egyházi folyóiratunkat, ha képesek vagyunk mérlegelni e szellemi fegyvertár értékét, mellyel a harcosok arra vállalkoztak, hogy új életre ébresszék a már annyiszor felpanaszolt, megostorozott s talán cl is siratott hanyatló evangélikus közszellemet, így mindezekből jogosan állapíthatjuk meg, hogy e téren nincs panaszra ok, de annál több jogunk és kötelességünk van arra, hogy e fellendült sajtóirodalmi tevékenységet saját erőnk kifejtésével, anyagi áldozatkészségünkkel segítsük magasztos célja elérésében. Annál inkább kötelességünk e támogatás mert e sajtóirodalom a maga egyházmissziói működésének fellegvárát elsősorba is a lelkészi kar anyagi támogatására kívánja felépíteni.* Az a nehéz kérdés áll most elő: * (Kénytelen építeni Szert)
