Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 30. sz. Nyereség (+) v. A %-ban kifejtett arány veszteség a 30 1840 1850 1850 1869 év alatt °/o-ban Evangélikus 7*81 764 7*38 7*20 — 0.61 Református 14*33 13*53 13*38 13*13 — 1*20 Unitárius 0*37 0*35 0*36 0*35 — 0*02 Róm. kath. 47*59 47*46 47*48 48*66 + 1*07 Gör. kath. 10*27 9*61 10*10 10*21-0*06 Gör. keleti 17*73 17*88 17*90 16*78 — 0*95 Izraelita 1*89 2*79 3*02 3*61 + 1*72 Térnyereséget mutatnak a róm. katholikusok és az izraeliták, az utóbbiak igen tetemeset, mert százalék- arányuk 30 év alatt a kétszeresére emelkedett. A többieknél térveszteséget észlelünk, még pedig a reformátusoknál és az evangélikusoknál a legnagyobbat, mert előbbi számarányuk egy tizenkettedével, illetve tizenharmadá- val tolódott el hátrányukra, azonkívül a veszteség folytonos, illetve állandó, mig a még nem említett három felekezetnek legalább hullámzásban volt része, ameny- nyiben közben emelkedést is észlelünk náluk. A protestáns felekezetek, akinek együttes aránya volt 22 51 °/0, 21*52, 21*12, 20*68, hanyatlása, illetve térvesztesége 1*83%, ami rendkívül jelentékeny, különösen akkor találjuk annak, ha meggondoljuk, hogy az 1*83% az elfoglalt arányszámhoz viszonyítva 8.12%-nyi visszaszorítást jelent, amit nem lehet és nem is szabad kicsinyelni. A jellemezni óhajtott kor (1840 — 1910) első három évtizede tehát azt mutatja, hogy a szabadságtól és alkotmányától megfosztott országban a protestánsok sokat vesztettek pozíciójukból. Nagynehezen sikerült kivivniok az 1848. évi XX. t. v.-t, amelytől igen sokat TÁRCA. Modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Vallási ismeretelmélet. Kant korszaknyitó ismeretelméleti kutatásai következtében ma minden tudomány, a természeti év a szellemi tudományok mindegyike legközelebbi feladatának tekinti, hogy saját létjogosultsága iránt tisztába jöjjön, hogy kritikailag boncolgassa amaz alapelveket, melyeken tanai felépülnek, hogy gondosan kutat- gassa ama feltételeket, melyek mellett tárgyának a megismerése lehetséges. Ettől a feladattól nem zárkózhatik el a vallástudomány sem, ha tudományszámba akar vétetni és legújabban hivatott egyének szorgosan munkálkodnak az idetartozó kérdések megoldásán: a vallási megismerés sajátosságának, érvényének és határainak a megállapításán, tudva azt, hogy csak igy mutatható fel a vallás tartalmát képező igazság. (Vallási megisme1913. julius 26. vártak, de alighogy kivívták, az ország sorsa rosszra fordult. A rossz sorsban osztozkodtak ők is. Vájjon az ország helyzetének javulása hozott-e valami jót a számukra ? Erre felelnek a következő sorok, v (Folyt, köv.) IRODALOM Jesus von Prof. D. Dr. Heinrich Weinel. (Megjelent mint a „Die Klassiker der Religion“ c. vállalat első kötete.) A Protestantischer Schriftenvertrieb kiadása, Berlin-Schöneberg. Ára kötve 2 márka = 2.40 kor. Annak a könyvsorozatnak, melynek első kötetéül Weinel Jesussza jelent meg, az a célja, hogy a vallásosság klasszikusai, a próféták, a nagy egyházatyák és a nagy papok ismeretét szolgálja, még pedig azáltal, hogy munkáikból, a rájuk vonatkozó fontosabb forrásokból nyújt jól megválogatott szemelvényeket és bevezet az illetők egyéniségének és munkájának a forrásokból való tanulmányozásába. A vállalkozás céljának és feladatának megfelelőleg Weinel sem Jézus-életrajzot akar adni, hanem miután egy pár vázlatos vonással megrajzolta Jézus életének a keretét, rámutatott főbb gondolataira és egy másik fejezetben röviden és világosan tájékoztatott Jézus életének forrásairól, az evangéliumoknak egymáshoz való viszonyáról és forrásértékéről, magukból a forrásokból közli Jézus szavait, hogy ő maga beszéljen s hogy saját szavaiból és gondolataiból, az ő prédikációjából alkossunk képet róla magáról. Weinel nem ragaszkodik sem ahhoz az egymásutánhoz, sem ahhoz a csoportosításhoz, melyben az evangéliumok közük Jézus mondásait és az egyes tetteiről szóló elbeszéléserés alatt értjük általában a vallási életre vonatkozó mindennemű helyes fogalom megszerzését.) Jóllehet a vallási megismerés specifikus faja a megismerésnek, ameny- nyiben egészen másképen férkőzik tárgyához, mint a természettudomány (melyet ma a par excellence tudománynak tekintenek), de azért az elvek és eszközök tekintetében kétségkivül lesz közöttük kapcsolat és a vallásos megismerés (= hit) nyújtotta ismeretek nem állhatnak ellentétben a tudományok nyújtotta megismeréssel. Mert a logika megdönthetetlen törvénye, hogy az emberi szellem egység és ha egyes funkciói időleges feszültségbe is jutnak egymással, ezeknek az antinómiáknak végre is magasabb egységben kell feloldódniok. Másszóval „kettős“ igazság nincs. A vallási ismeret- elmélet tehát szükségszerűen a legszorosabb viszonyba kerül az általános ismeretelmélettel. Az a kérdés tehát, hogy van-e speciális vallási megismerés? Itt is csak néhány megoldási módozatra szorítkozunk tömör összefoglalásban nyújtva őket. Kimagaslik e tudományos kísérletek között Maier H. könyve (Psychologie des emotionalen Denkens. 1908.). Ő a megismerő (ítélő) gondolkodással az emocionális
