Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-12 / 28. szám
1913. julius 12. Evangélikus Lap. 28 sz. 5. oldal A csekélyszámu unitáriusoktól eltekintve, a szám szerű gyarapodásból az izraelitáknak és a római katolikusoknak jóval több, a görög keletieknek némileg több, a reformátusoknak jóval, a görög katolikusoknak még nagyobb mértékben kevesebb jutott, mint amennyi az elfoglalt számarányuk szerint megillette volna őket. Az evangélikusokra pedig szinte semmi sem esett a jóból. (Foly. köv.) Dr. Králik Lajos. Folyó hó 8-án éjjel halt meg pozsonyi gyönyörű tusculumában hosszú szenvedés után, szerető hitvesének karjai közt a jogászvilág és evangélikus egyházunk kitűnő férfia, Dr. Králik Lajos. A jogirodalom és az ügyvédség terén kifejtett nagyszabású működéséről a napi- és jogi szaklapok emlékeznek meg, minket ehelyen elsősorban Králik, mint evangélikus egyházunk egyik jeles és hű fia érdekel. Mint besztercebányai evangélikus család ivadéka, már kora ifjúságában lépett az egyház szolgálatába mint egyházi jegyző. Utóbb a pesti német egyház presbytere és a pesti evang. felsőbb iskola felügyelője lett. Kiváló előszeretettel gondozta az evangélikus iskolát, amelynek humanisztikus és idealisztikus iránya az ő jellemének kiképzésére nagy befolyással volt. Imponáló egyénisége és hitrokonainak osztatlan bizalma őt még fiatal korában a magyar és német egyházak közös felügyelői, majd a budapesti esperesség felügyelői székébe ültette. Ez utóbbit hat éven keresztül foglalta el. A bányakerületben a jegyzői tisztet látta el és az egyházi törvénykezésben mint kerületi törvényszéki bíró, utóbb Budapestről való elköltözése után mint a hontmegyei egyházi törvényszék bírája működött. Szava az egyetemes jogügyi és pénzügyi bizottságokban, amelyeknek szintén tagja volt, döntő súllyal birt. Meg kell emlékeznünk egyháza iránti áldozatkészségéről is, melyet feltűnés nélkül gyakorolt. Adományai közül felsoroljuk : 2000 koronát adott egyházi célra egyház- megyei felügyelővé történt megválasztásakor, 2000 koronát adott az aszódi leánynevelő intézetnek, Szelényi Gizellával, az intézet igazgatónőjével 1895-ben történt eljegyzése alkalmából, legújabban nejével együtt ugyanezen intézetnél 10000 koronás alapítványt tett, 1000 koronát adott az ipolysági ev. templomnak és ennek oltárképét saját költségén megfestette, 4000 koronát adott a pozsonyi lyceumnak ennek 300 éves emlékünnepe alkalmából stb. Halálát gyászolja áldott jó neje, aki életének őrangyala, hosszú betegségében hűséges gondozója és ápolója volt, Králik Lajosné Szelényi Gizella, aki evang. egyházunkban magas műveltségéről és fenkölt gondolkozásáról ismeretes, mint az aszódi leánynevelő-intézet igazgatónője, elsőrangú paedagogiai erőnek bizonyult. A temetési szertartást Okályi Adolf pozsonyi magyar lelkész végezte. Az elhunyt barátai közül sokan — a kik a nyári idény alatt távol voltak — hiányoztak. Részvétüket nyilvánították: A bányai egyházkerület, a deáktéri testvéregyházak, a pozsonyi evang. lyceum, a budapesti ügyvédi kamara, Scholtz Gusztáv püspök, Zsigmondy Jenő kér. felügyelő, Oeschger Adél az aszódi leánynevelő-intézet képviseletében, a magyar agrár- és járadékbank igazgatósága, Sztehlo Kornél és családja, br. Láng Lajos v. b. t. t., Dr. Darányi Ignácz, Végli Arthur, Dr. Schreyer, Raffay Sándor, br. Podmaniczky Gyula és mások. Dr. Králik Lajos míg a közéletben részt vett, egész ember volt. Egyeneslelkü, kifogástalan jellemű férfiú, hajthatatlan bajnoka az igazságnak, amelyért a mai korban ritka idealismussal tudott lelkesedni. Egyházunknak mindvégig hű fia maradt. Áldás legyen emlékezetén ! Utólag értesülünk, hogy a magyar kir. vallásügyi miniszter a következő táviratot intézte az özvegyhez : „Nagyérdemű férjének elhunyta alkalmából fogadja legőszintébb részvétemet Jankovich Béla.“ ,gz _Q ( K ésedelem a kongnia kiadásában. A következő sorokat vettük és lapunk mai számát megküldtük a m. kir. vallásügyi miniszter úrnak: Méltóságos Szerkesztő úr! Tisztelettel kérem, kegyeskedjék nagybecsű lapjában a következő sorokat közölni: A kongrua az illetékes lelkésznek legfőbb és legsürgősebb jövedelmét képezi. Ezidőben egyházi adó alig folyik be, pedig így julius elején igen fontos szerepet játszik nála a pénzkérdés. Ekkor szabadul a legtöbb kongruás lelkész terhétől; iskolai hittanítás, egyház- megyei közgyűlés stb. véget érnek, kaphat kisegítőt s menne, vagy küldené családtagját üdülni, gyógyulni. Ámde mi történik? Elmúlik elseje, másodika, elmúlik sokszor fél hónap, s a szegény kongruás lelkész összecsomagolva várja napról-napra azt a kegyelemöszeget, mely az állam jóvoltából, a pénztár kénye-kedvéből lehetővé tenné utazását. De egyéb fizetni valója is lenne elsején, melyet a kongruából vél eszközölhetni, restel az utcára menni, s jóllehet a kongrua ki van utalva julius végén, lehetetlen, hogy a pénztártól több napi kérés nélkül meglehetne kapni. Ez nem járja. Kérünk alapos orvoslást, mert ez évek óta így megy. Kegyelemkenyéren élünk, szánalmas kérvényekkel kolduljuk ki gyermekeinknek a ruhára valót, senkinek annyit kunyo- rálni, mint a lelkésznek, semmiért nem kell, s mégis
