Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-12 / 28. szám
1913. julius 12. 3. oldal Evangélikus Lap. 28. sz. a felsőbb egyházi hatóság jóváhagyása produkálandó. Az evang. iskola nevére irt ingatlanoknak az egyház nevére való átíratása nehezebben fog menni A telekkönyvi hatóság nem illetékes annak elbírálására, hogy mily jogviszony forog fenn az evangélikus egyház és az evangélikus iskola között, azt sem tudja jogi személy-e az iskola vagy nem? Legcélszerűbb volna az átíratást zsinati törvényben elrendelni. Ennek alapján kérelmezendő lenne az igazságügyi miniszter, hogy a zsinati törvény kötelező ereje felől rendeletben világosítaná fel és utasítaná a telekkönyvi hatóságokat, hogy az illető egyházközségek kérvényeinek helyt adjanak Ezt nem is kell külön zsinati tárgyul bejelenteni, mert a kérdés a beadott javaslatok keretében tárgyalható. Sztehlo Kornél. Egyháztörténet — számokban. Irt*: Zimanvi Dániel. II. A magyar birodalom hitfelekezeti viszonyai. I 1840-1869. Fényes Elek 1840-ben a magyar birodalomban 12,880406 polgári lakost talált. Ezek közül volt: Evangélikus 1,006.210 7‘81°/o Református 1,846.844 1433% után jutnak el a megtérés tetőfokáig: a szentségig. Látni való, hogy, amit Starbuck nyújt, inkább physiologia, mint psychologia, ő nem ragadja meg a specifikus vallásos folyamatokat, hanem inkább csak a vallásos élet periferikus kisérőjelenségeitjfoglalja statisztikai táblázatokba. Sokkal helyesebb az a módszer, melyet William James Varieties of religious experience című művében követett. Minden hiánya mellett ez tekinthető a modern valláspsychologia klasszikus müvének. Módszerét német fordítója Wobbermin a „kitűnő esetek módszerének“ nevezi, mert James azon iparkodik, hogy a vallásos élet sajátosságát kibélyegzett példányokon tanulmányozza és egyúttal ennek jellemző főtypusait felmutassa. Müve számos vallás- és szekta-alapító és általában mély vallásu egyének önvallomásaiból vett idézetei által felette érdekfeszítő és eleven könyv, mely a valláspsychologia legtöbb kérdésére veti fénysugarait. James mély érzékét a vallás iránt legjobban mutatja, hogy ő a valláspsychologia lényegének megállapítása céljából magát a személyes vallásosságot mint primär jelenséget figyeli meg, melyet elválaszt történeti megvalósulásától, az u. n. in- stitucionális (objektiv) vallástól. A vallás lényegét ép Unitárius 47.280 0*37%, Róm. kath. 6,130.188 47*71%, Görög kath. 1,322.344 10 26% Görög keleti 2,283.505 17-73%, Izraelita 244.035 189%, A protestánsok tehát 22*51 %-át tették a lakosságnak, a római katholikusok pedig még nem érték el a felét, az izraeliták hányada igen csekély volt. Tíz évvel később az osztrák népszámlálás a következőnek találta a hitfelekezetek eloszlását: Evangélikus 1,008.030 764% Református 1,784.705 13-53%, Unitárius 46.278 035% Római kath. 6,259.898 4746%, Görög kath. 1,365.000 961% Görög keleti 2,359.117 1788% Izraelita 368.525 2-79% A polgári lakosság ekkor 13,191 .553 főre rúgott, vagyis a szaporodás 311.147 tehát egyes fclckezeteké a következő volt: 2 36%, mig az Evangélikus 2.330 lélek azaz 0-23V« Református — 62.139 „-336% Unitárius — 998 „ —2*11 % Róni.* kath. 129.710 „ 211% Görög kath. 42.656 „ 3-22% Görög keleti 75.612 „ 3-31% Izraelita 124.490 „ 5101°!o ebben a személyes mozzanatban látja és hangsúlyozza, hogy mindenkinek a vallása más és más, amint benső érzelme más és más és tulajdonképen ahány ember, annyiféle a vallás. A vallásos embernek mégis két fő- typusát lehet szerinte megkülönböztetni, ezek az egyszer születettek és a kétszerszületettek. Ez utóbbiaknak egy mély lelki rázkódásra, benső megtérésre van szükségük, hogy kínzó belső kétségeiktől, meghasonlásuktól megszabaduljanak. A megtérés vagy újjászületés lényege, hogy egy belsőleg meghasonlott én bizonyos vallási realitások megragadása által belső egységhez jut. E folyamat psychologiai magyarázatát James abban találja, hogy bizonyos erők a lélek tudattalan régiójából a tudatos régióba jutnak. A megtérés következménye a „szentség“ állapota, melynek értékét James nem győzi eléggé magasztalni. A „szent“ ember az emberiségnek magasabb typusa az úri embernél, mert a képzelhető legnagyobb közösségbe is beleilleszkedik. Nyilvánulásai az engedelmesség, szegénység, türelem, kedélynyugalom, tisztaság érzéki és állati gerjedelmektől és végül az emberszeretet, egyszóval a szentség alatt a végbement vallásos élmény összes erkölcsi következményei értendők.
