Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-05 / 27. szám

1913. julius 5.

5. oldal

Evangélikus Lap. 27 sz.

országainak összességére nézve, amelyet röviden magyar birodalomnak nevez a statisztikai hivatal Tudvalevő, hogy a bécsi kormány, a szabadságharc leverése után nemcsak a társországokat szakította el teljesen az anyaországtól, hanem Erdélyt is, sót Bácsbodrogmegyének egy részéből és a Bánság polgári területéből egy új „koronaországot“ alkotott („West Serbien"). Ezenfelül a vármegyéket is kiforgatta formájukból. Például Árvát és Turócot összekapcsolta, Nyitrából és Pozsonymegye egy részéből két megyét csinált (Alsó- és Felső-Nyitra), Komárom- és Esztergom megyéket egybeolvasztotta és a Dunát tette közéjük határul.

Az 1876. XXXIII és a többi úgynevezett területrendező törvények is jelentékeny változásokat eszközöltek. Azóta azonban alig történt valami lényeges átalakulás, aminek következtében a négy utolsó népszámlálás adatait a vármegyékre nézve is össze lehet hasonlítani, sőt az 1869-iki eredményeket is, minthogy az 1880-iki számlálás alkalmával ezekre tekintettel voltak.

Az egybevetés azonban még a birodalomra nézve sem tökéletes. De hiszen maga a népszámlálás sem egészen tökéletes. A hiba pedig oly csekély egy-két századrész °/c), hogy az igazságon alig esik sérelem Az esetleges kis eltérésnek kiküszöbölésére fordítandó munka rengeteg időt venne igénybe, ha ugyan egyáltalában lehetséges volna a kiküszöbölés Fölösleges is, mert ha az eddigi népszámlálások eredményeit egységes szempontok szerint tudnók is elrendezni, kérdés, hogy a jövőben nem találnának-e újabb tökéletesebb nézőpontokat, amelyeknek alapján még világosabb adatok birtokába jutva az ország közállapotáról tisztább és hívebb képet nyerhetünk? Ha igen, a régi szempontok háttérbe szorulnak, aminek következtében újból újabb alapokra kellene fektetni a régebbi munkálatokat. Erre pedig, ama néhány századrész %-nyi eltérés eltüntetése végett igazán nincs szükség.

Az „Evangélikus Lap“ 1912. évi 52. számában „Lassú viz partot mos“ cím alatt már közzétettem az

1910. és 1900. években tartott népszámlálásoknak a hazai népesség hitfelekezeti eloszlására vonatkozó adatait, kiegészítve helyenkint az 1890 es eredményekkel, amelyekből látható volt a felekezetek arányának eltolódása. Azonban egy, illetőleg két évtized tanúlságaiból nem vonhatunk még biztos következtetést, inkább csak sejthetjük annak valószínűségét, amit a hét (7) évtized leforgása alatt végbemenő változásokban, mint valóságot láthatunk.

Az az általánosítás is, amelyet a három népszám lálás adatainak birtokában csak a legnagyobb óvatossággal kockáztathatunk meg, teljesen határozottá és biztossá válik nyolc népszámlálás eredményeinek fel- használásával. Eme lehetséges, hogy reánk evangélikusokra nézve szomorú valóság megismerésének a vágya és a megközelítőleg tökéletes általánosításra való törekvés sarkalt arra, hogy a rendelkezésünkre álló ismeretek felhasználásával összeállítsam a magyarhoni hitfele kezetek hét évtizedes történetét számokban kifejezve. Talán nem olyan érdekes ez a történet, mint az, amely eseményekben jelentkezik, de nem kevésbbé tanúlságos; esetleg nem oly ékesen szóló, de ép oly meggyőző; lehetséges, hogy egyes vallásfelekezeteket illetőleg nem oly megrázó, de azért mégis megdöbbentő: minden esetre hangosan beszélő tanúja az elmúlt időknek!

Mielőtt hozzáfognék tárgyamhoz, nem mulaszthatom el, hogy röviden ne utaljak amaz eltérő szempontokra, amelyek alapján foganatosították a népszámlálásokat, illetve összeírásokat. Fényes Elek nem vette be kimutatásába a katonaságot és a csekélyszámú főiskolai ifjúságot A két osztrák' népszámlálás hitfele- kezetek szerint is megszámláltad ugyan a katonaságot, de külön vette a lakóhelytől, vagyis mint egy teljesen különálló egészet fogta föl; a polgári lakosság felekezeti eloszlását területi egységek szerint pedig csakis a polgárokra, helyesebben a honpolgárokra nézve állapította meg. A magyar királyi kormány három népszámlálása (1869., 1880. és 1890.X a jelenlevő polgári lakosságot vizsgálta meg, az 1900-iki a polgári és katonai népességet külön-külön is, együttesen is, az 1910 iki pedig az összes népességet és ezen az alapon készítette el a kimutatásait a legkisebb területi egységre nézve is.

Egyöntetűség végett az 1910. népszámlálás adatait is a polgári népességre számítottam át, hogy az összehasonlítás teljességét lehetőleg semmi se zavarja és pontosságát ne gátolja.

A birodalomra és anyaországra vonatkozó hit- felekezeti arányt százalékokban jelölöm meg, még pedig két tizedes pontossággal, a kisebb területi egységeket (megye, város) illetőleg, egy tizedesig. Legelőször a birodalomra vonatkozó adatokat közlöm, ezeket követi az anyaországbeli állapotokat feltüntető kimutatás, majd az országrészek szerinti összeállítás, végül pedig néhány vármegye és város evangélikus és római katholikus lakosságának eloszlása Megjegyzendő, hogy amennyiben nem rendelkezünk egybevágó adatokkal, mindig külön hangsúlyozni fogom az esetleges eltérő szempontokat, még pedig az illető alkalommal, hogy így az összehasonlítás lehetőleg megközelítse a tökéletességet, mert következtetést lehet ugyan vonni a kissé hézagosabb adatokból, a tanúlság ezek alapján is feltárulna előttünk, de mégis megnyugtatóbb, ha a fogyatékosságokat távoltartjuk.

A hetven esztendő változásait évtizedenkint, illetve, népszámlálásonkint kísérem figyelemmel, de az első magyar népszámlálás évében (1869) határvonalat húzok és a körülbelül 30 esztendő történetét összefoglalom mégegyszer.

Úgyszintén, ami talán legérdekesebbnek tűnhetik fel a hetven esztendő alatt történt változásokat a kezdet és vég adatai alapján. Természetesen csak akkor,