Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-21 / 25. szám

1913. junius 21. Evangélikus Lap. 25 sl. 5. oldal IRODALOM Jézussal egy úton.. .* „Jézussal egy úton“ akarunk mindnyájan haladni. Sokan azonban úgy vélik, hogy az igehirdetésben a páti theologia gondolataival: a bűn sötét, komor rajzával, a Krisztus áldozati halála és bűneinknek az ő vérével való lemosása prédikálásával jelezhetik csupán a „Jézussal egy útonu való haladást Az ember bűnös­ségének és a Krisztus halála által váló niegváltatásunknak a hirdetése az ismertetöjele és a föltétele annak az egy­házi beszédnek, mely „ Jézussal egy útonu vezethet. Ebből az egyoldalú szempontból alig lehet érté­kelni azt a módot, ha valaki úgy vezeti „Jézussal egy úton* a lélek békessége és az örökélet után vágyódó embert, hogy az Üdvözítő példabeszédeivel, hasonlatai­val, a hegyi beszéd igazságaival és az életből vett tapasztalatokkal férkőzik a szívéhez, gondolkodásához. A hivő lelket hidegen hagyja Pál apostol prédi- kálásának a hangja. Annak életre, közvetlenségre van szüksége. Reakciókép a páli gondolatok nehézségével szemben, az evangélium egyszerűsége után való vágya­kozás jelentkezik. Azért ellenszenves a felvilágosodás idejében a páli theologia pessimismusa a bűnről és büntetésről való gondolataival, satisfactio theoriájával és vele együtt a reformáció, az orthodoxia és a pietismus keresztyénsége. Ideálja a Jézus keresztyénsége: Istenbe vetett hitével, az emberszeretet ethikájával és az ő re­ménységével. Annyit jelentene talán ez, hogy a bűnt nem akar­juk komolyan venni? Az ember bűnös, gyarló teremt­mény. De aki azt nem érzi, annak azt hiába prédikál­juk. Érezték ezt a világ nyomorultjai, akiknek az Üdvö­zítő az evangéliumot, a lélek nyugalmát, bűneik bocsá­natának a hitet hozta meg. Azért tódult hozzá a soka­ság, mert szava tele volt vigasztalással, napsugárral, örömmel. A létért való küzdelem napjaiban mikor az ember sebeket ád és sebeket kap, a bűnös emberi ter­mészet, eredendő bűn prédikálása azt a gondolatot válthatja ki, hogy hisz ha a bún nem szabad akaratom folyománya, akkor az olyan természetes valami, amin úgy sem változtathat semmi. Sokkal érthetőbb és világosabb ha a mai kor betegségét, bűnét ostorozom, melynek annyi látható kinövése van s amely abban áll, hogy az ember nem azt a fonalat erősiti amely őt az Istenhez fűzi, hanem a tékozló fiúhoz hasonlóan elszakítja azo­kat a szálakat, melyek őt a szülői házhoz kötötték. Hitet­lenségnek nevezte ezt Luther s ezt tartotta az igazi bűnnek. A keresztyén vallás nemcsak e földi életben ád a nyugtalan szívnek békességet, hanem arra is int, hogy * Vesd össze az „Evang. Egyh. Élet“ 213. oldalán levő „Irodalom" rovatával. mi itt csak az eljövendőt kereshetjük. A lélek halhatat­lanságát, az örök életet prédikáljuk. A Krisztus feltáma­dását a jó, az igaz diadalának tartjuk. Arra nézve azonban nem az üres sír a bizonyítékunk — amiről Pál apostol mit sem tud — hanem az a belső átélés, melyről Pál beszél. Gal 1 ís-ban. A föltámadás vagy az őskeresztyénség gondolatának jobban megfelelő szó a fölmagas2taltatás annak a para­doxonnak a megoldásából támadt, mely Jézus szenve­dése, kereszthalála és az ő szent tiszta igaz élete közt volt. A hitnek az a meggyőződése, hogy az igaznak, a jónak a vége a halál nem lehet." Isten őt felmagasztalta. Avagy nem kellett e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő atyjának a dicsőségébe? „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. nTojáslánca volna az egész? pedig a bibliában van így. Pál apostol mondotta, hogy ő zsidónak zsidó volt, görögnek görög, mikor a Krisztusnak akart híveket nyerni Az igehirdetésnek az a célja, hogy az embe­reket Jézushoz vezesse. Teszi azt úgy, hogy a bűnös állapot és a satisfactio-prédikálása helyett életet, köz­vetlenséget ád a hívő léleknek; annak az indulatnak a felkeltésével, amely volt a Jézus Krisztusban az ő nyom­dokain való haladásra buzdít, akkor elérte a célját s arra a kérdésre is feleletet adott: mit tegyek, hogy az üdvösséget elnyerjem ? . . F KÜLÖNFÉLE. Az „Ev. Lelkészegyesület“ emlékirata. A kö­vetkező sorokat vettük: Igen tisztelt szerkesztőség! Tudtom nélkül, szándékom ellenére ment későn az Emlékirat szövege az egyes egyházi lapokhoz. Sajnálom, hogy megtörtént, s ezt meg is irtani Raffaynak. Jövőben óvatosabb leszek. A mostani esetben szives elnézést kérek. Igen nagyra becsülöm a lap szereplését, irányát, hatását, távol van tőlem, hogy mellőzni akarnám! Kiváló tisztelettel maradok Orosházán, 1913 junius 17. kész szolgája Veres József. Ezen ügyben Raffay lelkész, alelnök úrtól is kap­tunk nehány mentegető sort. Legyenek az urak meg­győződve, hogy egyáltalában nem neheztelünk a do­logért, csak megakartuk mondani, hogy miért nem kö­zöltük a külömben igen értékes emlékiratot. Lelkész! korpótlék. Amint olvasóink a napi­lapokból is értesülhettek a lelkészi korpótlékról be­nyújtott és lapunk 23-ik számában közölt törvényjavaslat az országgyűlés képviselőháza részéről a múlt héten min-

Next

/
Thumbnails
Contents