Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-14 / 24. szám

12. oldal.

Evangélikus Lap. 24. sz.

1913. junius 14.

de autonomikus jogaink sérelmével a mi belső ügyeinkbe beavatkozási és rendelkezési jogot is nyert. Hiszem és reményiem azonban, hogy ezen intézkedések csak ideiglenes jellegűek lesznek s hogy sérelmünk orvoslást vagy legalább enyhítést fog nyerni.

Respektálni es tiszteletben fogom tartani egyház- községeink, egyházmegyéink autonomikus jogait s szabadelvű alapokon kívánom gyakorolni a zsinati törvények által előirt és biztosított felügyeleti jogot, de a legnagyobb energiával ott, ahol hazafias és egyházi érdekek, vallásos és erkölcsi indokok követelik és szükségessé teszik.

A haladó kor s a természet rendje szerinti folytonos és fokozatos fejlődés tagadhatatlanul nagy változásokat idézett elő az összes társadalmi rétegekben, azok szokásaiban, felfogásaiban, a gyakorlati élet viszonyai és körülményeiben és bizonyos változásokat idézett elő a mi egyházi viszonyaink és adminisztracionális kérdéseink és gyakorlatában is, ma ugyanolyan ügyek, hasonló természetű kérdések egészen másként mérlegel- tetnek, más elbírálás alá esnek, mint csak a közelmúlt időkben is. Jól van-e ez igy, előnyös-e ez a mi egyházunkra, annak vitatásába nem bocsátkozom, tény az, hogy igy van, ez elől el nem zárkózhatunk, rajta nem változtathatunk. De m. t. közgyűlési ha változtak is a viszonyok s velők az emberek, egynek nem szabad megváltozni a mi egyházunkban soha: a hagyományos evangélikus hithűségnek, egyházunk iránti szeretetnek, amelyet őseink szent örökség gyanánt hagytak reánk. És épen ezért, ha valamikor, úgy épen most, midőn az összes társadalmi rétegek a szélsőségekben mozognak, midőn a nemes és ideális szocializmus anarchizmussá, nihilizmussá fajul, midőn a régi hitbuzgóságot vallási közöny és megdöbbentő vallástalanság váltja fel, épen most van égető szükség az egyházi téren való fokozottabb munkára, a hitélet fejlesztésére s a vallásos érzelem ébrentartása és ápolására. Ezen magasztos feladat a mi lelkészeink vállaira nehezül. Szép és nemes hivatás; erősségük a biblia s az evangéliumnak a krisztusi hit szerinti hirdetése és tanítása; a mi jó evangélikus népünkben hívő és termékeny talajra talál az elhintett mag és itt valóban mint nagyon örvendetes jelenséget jelezhetem, hogy egyházi téren való hosszú működésem ideje alatt nagy örömmel és megnyugvással tapasztaltam, hogy ott, ahol a lelkész hű gondozója az ő hívei lelki világának, ahol hűséggel és szeretettel gyakorolja a cura pastoralist, ott erős a hitélet, buzgó az egyházszeretet, jobb és szelidebb az erkölcs.

De hogy a mi lelkészeink és itt hozzáveszem a mi igen érdemes tanítóinkat is, híven teljesíthessék sokszor igen nehéz kötelességeiket, hogy háborítlanul, teljes odaadással szentelhessék munkásságukat nemes hivatásuknak, meg kell őket szabadítani a mindennapi élet gondjaitól, sokszor a létért való küzdelem nehéz munkájától s a kor igényeinek megfelelő, legalább is oly dotációban kell őket részesíteni, mely a tőlük követelt munkával arányban áll s állásuk tisztességének megfelel Nem bocsátkozom én most ezen nagy fontosságú kérdés részletezésébe, nem sorolok fel számokat és fokozatokat s csak nagy általánosságban kívántam mint elodázhatatlanul rendezendő és megoldandó kérdésre rámutatni; lesz alkalmam más helyen és más alkalmakkor e kérdésről bővebben nyilatkozni.

Élénk érdeklődéssel, különös figyelemmel és előszeretettel fogom kisérni iskoláink, felsőbb tanintézeteink, kerületi leánynevelő intézetünk és összes kulturális intézményeink nagy és fontos ügyét. Sajnos, m. t. kér. közgyűlés, hogy a mi szegénységünk mellett, ezeknek fentartása, fejlesztése nagy áldozatokat kíván tőlünk, de én semmiféle áldozattól sem riadok vissza és minden áldozatot hajlandó vagyok meghozni, csakhogy iskoláinkat magunknak megtarthassuk. Tudom én azt, hogy különösen népiskoláink fentartása nagy áldozatokat ró a mi híveinkre, de tudom azt is, hogy a mi népünk görcsösen ragaszkodik iskolájához s e tekintetben valóban nem egy szép és lélekemelő jelenségét láttam az áldozatkészségnek, midőn a földhöz ragadt szegény nép utolsó garasait is összehordta, csakhogy iskoláját megtarthassa. De meg kell tartanunk iskoláinkat azért is, mert csak a magunk iskoláiban nevelhetjük ifjúságunkat igazán evangélikus szellemben s tarthatjuk meg őket továbbra is egyházunk iránti hűségben és szeretetben.

Őrködni fogok, hogy iskoláinkban mindig és mindenkor igazi hazafias és egyházias szellem, mély vallásos érzelem uralkodjék s hogy azokból majdan hazánknak, egyházunknak egyiránt hű és hasznos munkásai kerüljenek ki.

Feltétlenül sürgetendőnek és követelendőnek tartom és ismerem az evang. theologiai fakultásnak most már halaszthatatlan felállítását és pedig annak a legközelebb Pozsonyban létesítendő és felállítandó egyetem keretében való elhelyezését.

Felebaráti szeretettel fogom és kívánom ápolni a felekezetek közti békés egyetértést és tisztelettel adózni és meghajolni mások vallási meggyőződése előtt, de midőn ezt teszem, hasonló tiszteletet követelek a mi vallásos meggyőződésünk iránt Testvéri benső érzelemmel kívánom én mindszorosabb és szorosabbra fűzni azokat a szálakat, melyek bennünket református testvéreinkhez fűznek, velők együtt érezve, egyetértve munkálkodni és küzdeni protestáns egyházaink közös nagy céljai és érdekeiért.

Zsinati törvényeink előírják, megszabják felügyelői teendőimet, kötelességeimet, ezeknek hű és pontos betartásán kívül egyházam iránti hűség és szeretet fognak vezetni utaimon.

És most már Méltóságodhoz fordulok főtiszt, püspök Úr, mélyen tisztelt elnöktársam és kérem, tartsa meg számomra ezentúlra is jóindulatát, szíves bizalmát, mellyel engem hosszú időkön át megajándékozott. Kérem támogatását, bölcs tanácsait, legyen vezérem új utaimon s én viszont biztosítom és fogadom, hogy hű munkatársa leszek, jóindulatát szeretettel, bizalmát bizalommal viszonozandom.

Bizalommal fordulok egyházkerületünk kipróbált nagyérdemű tisztikarához, a mélyen tisztelt esperessé- gekhez, felügyelő társaimhoz és a nagyérdemű tanítói karhoz és kérem, fogadjanak szívesen új munkatársukul, mert én ki akarom venni részemet a munkából, amelyhez támogatásukat, bizalmukat kérem.

Mély tisztelettel ajánlom magamat a mélt. és főtiszt, kér közgyűlés jóindulatába és kegyeibe s Isten szent segedelmét kérve munkákra, a közgyűlést ezennel megnyitom.