Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-07 / 23. szám
1913. junius 7. Evangélikus Lap. 23. sz. 3. oldal nek csak az az egy gyengéje voll, hogy nem volt büntető sanctióval ellátva s amikor azt a híres gróf Csáky- féle rendelet akarta pótolni, tudjuk, mily visszahatást szült az a római katholikus papság körében s mikép keletkeztek olcsó, tíz, húsz koronás anyakönyvi marty- rok (Molnár János apát), kik nem akarták az elkeresz telt gyermek anyakönyvi kivonatát illetékes lelkészéhez áttenni. E harcok késztették a kormányt az új egyház- politikai törvények megalkotására, melyeknél nyílt titok volt, hogy az 53. t.-c. 12 §-ának feláldozása kedvezmény a római katholicizmusnak a kötelező polgári házasságért. Ennek folytán kelt életre a hazai néppárt, melynek programmjában sohasem volt a 12. §. visszaállítása, jól tudva, hogy a jelen politikai viszonyok között sokkal gondosabb és biztosabb az aratása Hogy a protestáns vallásu nagy Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter, ki úgyszólván egymaga vívta akkor a liberalizmus harcát a római katholicizmussal szemben az egyházpolitikai törvények kérdésében, miképen gondolkozott a 12 § feláldozásáról, érdekes történelmi adat volna. Talán, kik közel állottak hozzá, ismerték a nagy igazságügyminiszter egyéni meggyőződését e fontos kérdésben, kiről mint református férfiúról s ha jól emlékszem egyházkerületi főgondnokról még sem lehet föltételezni, hogy azon paragrafusnak feláldozásával ismét a róm. katholicizmus prédájává akarta volna tenni saját hitfelekezetét s általában a hazai protestantizmust. Lehet, valószínű, hogy sokkal erősebbnek hitte, sokkal jobban bízott a protestantizmus elveinek liberalizmusában, haladni, fejlődni képes voltában, semhogy ez oldalról félteni lehetne. Ám 19 évnek szomorú, kétségbevonhatlan számadatokkal bizonyított tanulsága igazolja azon a néhai id. Bánó Józseffel vallott nézetünket, hogy az 53. t.-c. 12. § ának feláldozása, a felekezeteknek a reverzális törvénnyel a versenyre, illetőleg versengésre való szabadon bocsátása a hazai protestantizmusra mindaddig csak káros lehet, mig a harcban egyenlőtlen felek: az állami javakkal dúsan ellátott róm. katholicizmus és a híveinek adójára utalt szegény protestantizmus állanak egymással szemben. Állítsa a magyar állam a hazai protestantizmust abba az előnyös anyagi helyzetbe, amelyben a római katholicizmus van, vagy mérjen egyenlő mértékkel minden felekezetnek, ne nyújtson egyiknek se anyagi javakat s én hiszem, hogy az egyenlő viszonyok, sőt még az utóbbi nem kívánt esetben vívott felekezeti harcban, a protestantizmus nem veszítve, hanem győzve, diadalmasan kerülne ki e harcból. Mig ellenben a jelenlegi viszonyok és feltételek mellett vivott felekezeti belső harc, küzdelem, amint egyrészről nem igazságos, úgy másrészről bizonyos, hogy ebben csak a gyengébb fél károsulhat. Nem dönti meg ezen állításunkat az, ha valaki arra hivatkozna, hogy nemcsak a protestantizmus, hanem a gör. keleti egyház és az izraelita hilfelekezet is veszteségben van a róm. kath. egyházzal szemben. Ezen felhozható ellenvetésnek közelebbi cáfolatát szükségtelennek tartom közelebb indokolni. Ki a viszonyokat ismeri, könnyen belátja, hogy sem az állami javakkal ellátott gör. keleti egyház, sem a kisebb számban lévő zsidóság, a gazdag hatalmas róm. katholicizmussal szemben sikerrel meg nem állhat. 1895. évi október hó 1-én léptek életbe az új egyházpolitikai törvények. Nagyon érdekes kérdés, lélek, nemzedék számban mennyit nyertek, mennyit fizettek az egyes felekezetek az 1868. évi Lili. t.-c. 12. §-ának feláldozásával, illetőleg a magyar törvények által ezelőtt mindig elitéit, kárhoztatott reverzális-törvény megalkotásáért? A központi statisztikai hivatal közleményei, évkönyvei alapján kezdettől fogva közlöm havonkint, éven- kint ezen adatokat, de miután bajos azoknak a lapokból való összeszedése s az évkönyvben is csak az évi adatok vannak feltüntetve s többen, mivel a lelkészi értekezleteknek tárgyát is képezik ezek a képek, azon kéréssel fordultak hozzám, állítsam össze s bocsássam rendelkezésökre az eddigi eredményt. Megteszem szívesen, ha a szerkesztőség becses lapjában erre tért enged nekem. Azt azonban engedjék el nekem, hogy én, ki heti 15 órában különböző tanintézetben tanítok, minden vasárnap két prédikációs istentiszteletet végzek, 34 községi szórványu anyaegyházat gondozok, egy tekintélyes pénztárt kezelek, hogy én külön külön mindenkinek ezekkel az adatokkal szolgáljak. Én öt kiskorú gyermekkel biró congruás pap vagyok, dolgozom a közegyház érdekében, szívesen, önzetlenül, de még tőlem senki nem is kérdezte, hogy e szemrontó munkáért van-e valami és mi az én anyagi jutalmam? Semmi, de semmi, azon tudaton kívül, hogy időmet nem vesztegetem ha szontalanul s amivel bírok és tudok, szolgálom önzetlenül közegyházamat. De ugy-e bár ez a mai anyagias világban, hol mindennek az ára magasan felemelkedett, édes kevés kárpótlás? Mindenkivel, akit érdekel, közlöm itt a gyermekek vallására vonatkozólag kötött megegyezésekből az egyes felekezetekre eső nyereségek (+) és veszteségek (—) eredményét 1896 tói 1911-ig. A nyereség az a szám, amennyivel több megegyezés esett az egyik hitfeleke- zetre, mint amennyi akkor esett volna, ha a megegyezések mindkét fél javára egyenlő számban történtek volna, más szóval, amennyivel nagyobb az egyik felekezet javára történt megegyezések száma az összes megegyezések felénél. Amennyi az egyik felekezet nyeresége, ugyanannyi természetesen a másik fél felekezetének vesztesége. Ahol a megegyezések száma páratlan szám, ott a nyereség és veszteség csak tört számokban fejezhető ki, ez a magyarázata annak, hogy a rovatokban tört számok is szerepelnek.
