Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-11 / 2. szám
1913. január 11. Evangélikus Lap. 2. sz. 7. oldal Ennek a paragrafusnak a szelleme az, hogy az egyházközségekben a hívek egyházi munkához tömörüljenek, mert csakis akkor virágozhatik az egyház, ha tagjai aktive részt vesznek a munkában. Ez ellentétben a katholikus hierarchiához, a lutheránus egyházközségek autonómiája! Ha most az egyházközségek helyébe — akárcsak a fővárosban is — „kerületeket“ teszünk, úgy megfosztjuk az egyháztagokat az egyházközségi*önkormányzási munkától. Hogy ez így van bizonyítja az is, hogy egy diaspora alig hogy saját lábán állhat, máris igyekszik önnállóvá tenni magát még nagyobb anyagi erőmegfeszités árán is! Az egyházközségek egyesítése és a lelkészikörök megteremtése egyházpolitikailag végtelen hiba lenne és ezért ellenezzük ezt. Ama javaslat által célzott erő- centralizálást el lehet érni, csakhogy más úton. Ehhez az alap egyházalkotmányunkban meg van Alkotmányunknak 79. § szerint: „Több egyházközségnek, egyházi kormányzás, közigazgatás és rendtartás végett felsőbb hatósággá egyesülése alkotja az egyházmegyét “ Ez az az alap amelyen az egyházközségek együttesen működhetnének. Az elemi és polg. iskola, valamint a gimnázium fentartására, a misszió- és patronázs-intézmények léte sítésére egy, nemcsak fővárosi, de esetleg országos szervezetet lehetne alakítani és valamennyi egyházközséget egy igazságos, a vagyoni viszonyokhoz arányított kulcs szerint ezen organizációba bele lehetne vonni. Ezen cél elérhető anélkül, hogy megbántanánk az egyes községeknek az alkotmányunk, a tradíció és a logika által szentesített belső életét Ami pedig azt paragrafust illeti, mely kimondja, hogy az egyházközségek nyelv szerinti elnevezésének nincs helye, ez úgy került cgyházalkotmányunkba, mint Pilatus a credoba (? Szerk.) Ez nem egyházi, de politikai érdek. Nincs annál könnyebb dolog, mint ennek a kívánalomnak megfelelni. Nevezzük el egyházközségeinket, amint ez például német városokban szokásos, az apostolokról ; pld.: Szent János egyház, Szent Pál egyház, Szent Máté egyházközség stb.* __ . ,. 87 8 Hein János múkertész, a pesti ev. németajkú egyház gondnoka KÜLFÖLD. A hamburgi új lelkészt fogadalom. A hamburgi „állam“ evang. egyházában eddig az volt a szokás, hogy a lelkészjelöitek bizonyítványuk átvétele előtt, a lelkészek pedig állásuk elfoglalása előtt aláírták a Concordia könyvet, a lutheri egyház hitvallásainak a gyűjteményét. * A legtöbb magyar evang. ember természete aligha venné be az ilyen külföldről importált, szenteskedő elnevezéseket. Szerk. 1871-ig az avatás alkalmával figyelmeztették a felava- tandókat arra, hogy „az egyház joggal elvárja öntől, hogy Ön oktatásait a meg nem változtatott ágostai hitvallással és egyházunk és e város többi nyilvános hitvallásával egybehangzóan fogja tartani s az attól való eltérés által nem fog hallgatóinál zavart és megbotránkozást vagy a többi tanítóval való háborúságot előidézni*. Ezt a kötelezést az egyház 1871-ben enyhítette s ezóta csak arra kötelezte lelkészeit, hogy „a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot a lutheri egyház alapelvei szerint fogja hirdetni, amelyek alapjai az ágostai hitvallásban és ezen egyház többi hitvallásaiban vauuak lerakva*. 1878-ban panaszos beadvánv érkezett a zsinathoz ezen enyhítőn miatt, mire a zsinat kijelentette, hogy az új kötelezés! formula által nem akart új állapotot teremteni s korlátlan tanszabadságot inaugurálni. Csak azt akarja minden kétséget kizárólag megállapítani, hogy a hitvallásokkal va.ó szószerinti egyezést nein kíván, hanem csak az egyház alapelveihez való ragaszkodást kívánja meg a lelkészektől, A hamburgi zsinat azóta éveken át nem foglalkozott ezzel a fontos elvi kérdéssel. Működése majdnem kizárólag arra szorítkozott, hogy a költségvetést összeállította, építési és közigazgatázi ügyeket tárgyalt le. A liberális és orthodox pártok között azonban közben folyton nagyobbak lettek az ellentétek, úgy hogy a zsinatnak ezen ellentétek kiküszöbölése lett legégetőbb s legfontosabb feladatává A zsinat fényesen ineg is oldottA ezt a feladatát. A széthúzó separatistikus törekvéseknek s az egymást kitessékelő hajlandóságoknak elvágra a gyökerét azzal, hogy a változott viszonyoknak s a kor szellemének megfelelőleg új fogadalmi formulát készíttetett a lelkészek számára, mely a két párt közös meggyőződését, hitének érintkező pontjait emeli ki. Ez az új fogadalmi formula, melyet a zsinat 1W12. december 19-én fogadott el, igv ha-gzik : „Fogadom, hogy a lutheri-evangéliumi egyháznak hű szolgája leszek s az evangéliumot a szentirásban foglalt isteni kijelentés szerint és Istennek a Jézus Krisztusban (megjelent) szabad s üdvözítő kegyelmében való hittel fogom hirdetni.“ Tíz évi vita eredménye ez az új formula. A bizottság, mely megfogalmazta, kilenc ülést tartott. A 95 hamburgi lelkész közül tizennégy protestált ellene. Egy azért, mert nagyon sokat tartalmaz, a többi pedig azért, mert nagyon kevés van benne. A zsinatban csak négyen szavaztak ellene, nyolcvanati Havaztak mellette, tehát hetvenhat szótöbbséggel fogadtatott el. Az elfogadott formulát egy nyilatkozat kíséretében hozta a zsinat nyilvánosságra. Ebben kijelenti, hogy több felszólítás dacára sem enged annak a követelésnek, bog}' az egymással néha homlokegyenest ellenkező álláspontot elfoglaló pártok szétválásához hozzájáruljon „Az evangélikus egyháznak a lényegéhez tartozik, hogy egymástól eltérő nézetek helyet találjanak benne, mert keresztyén egyediségekből áll akik hitüket és meggyőződésüket önállóan alkották meg. A nézeteltérések létezése.nem hibája az evang. egyháznak, hanem gazdagságának a bizonyítóka. Mivel egyházunk négyszáz éves múltja folyamán több fejlődési fokot ért meg, érthető hogy ennek a fejlődésnek a hatása ma &z egymástól eltérő álláspontok különbözőségében nyilvánul meg. Ha a meglévő ellentétek miatt a pártok elválnának egymástól, a két pártra való szakadásnál meg nem állnának. A történet tanúsága szerint az osztódás tovább folytatódnék. Az egyház több csoportra bomlanék, amelyek örökös harcban állanának egymással. Hogy ezzel a békesség állna helyre : az utopia. Ép azért, ezért az állapotért köztünk senki sem vállalja el a felelősséget.
