Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-12 / 15. szám
1913. április 12. Evangélikus Lap. 15. sz. 5. oldal nek, követelményeinek az életben való megvalósítása is! .. Az evangélikus pogánymisszió munkáját 295 misszió-egyesület végzi, melyeknek évi bevétele 160 millió 987.95940 márkára rúg. Ebből az összegből 33.189.475 20 márkát a misszió által megtérített és gondozott pogány keresztyének adnak össze. Északamerika 69,806 973 márkát, Anglia 52,243.913 40, Németország pedig már csak 10,879 810 40 márkát áldoz a missziók céljaira. Az evangélikus niisszionárusok száma a nőkkel együtt 24.092, a benszülött diakónusoké 111 862, az úrvacsora vételére jogosult keresztyének száma két millió 644.070, a többi megkeresztelteké 1 605.453. Az utolsó évben 212635 egyén kereszteltetek meg. Az evangélikus missziók 34.795 misszió iskolát tartanak fenn, melyekben 1,870.147 gyermek nyer oktatást. A berlini missziónak, mely 1824 ben alapitta- tott, s lutheri színezetű, noha az uniót is elismeri s amely Dél- és Keietafrikában (Usamaro), valamint Kínában (Kanton) összesen 152 misszionárust foglalkoztat, 424 ezer márka adóssága van már évek óta. Január 1-én a a misszió a következő felhívást bocsátotta ki, hogy végre szabaduljon a nyomasztó adósságtól: ».Egy pár kegyes lélek összeállott s arra kéri a jó Istent, hogy a mi nagy egyházunkban 424 hívének lelkében azt az elhatározását érlelje meg, hogy mindegyik ezer márkát adjon a berlini missszióra. hogy január végére végre ki legyen fizetve a 424 ezer márka deficit Minek hurcoljuk tovább ezt a terhet? Miért ne állna neki a hit és a szeretet, hogy ezt a hegyet odább mozdítsa? Tudom, hogy sokan képtelenek ilyen nagy összeg pénz előteremtésére, külösülhet csak a merev etikett-szabályokon, a müveit társalgás külső paragrafusain. Itt nem a bölcsészektől, a társadalomtudomány előadóitól, itt, ebben az apostoltól kell tanulnunk. Az Az igazi társasérintkezés, mely a súrlódási felületeket eltünteti az emberek között s amely az egész emberiséget a testvériség gondolatában egyesíti azon a sokat hangoztatott elven alapszik, amit úgy nevezünk, hogy szeretet. És itt pontot teszek én is felolvasásom végére jutván. Nem azért, mintha csak megközelítőleg kimerítettem volna a témát. Sok dologról, amit felületesen érintettem bővebben lehetett volna megemlékeznem. Csakhogy mi is itt egy társaságban vagyunk. Én hiszem, hogy jó társaságban I És a társasági érintkezésnek egyik nagy igéje az, amit nekem is méltányolnom kell, hogy senki sincs feljogosítva arra, hogy mások elől az időt csak magának foglalja le. Én tehát, midőn nőegyesületünk nevében, szívből üdvözlöm önöket, átadom a szereplést azoknak, akik mindnyájunk előtt szebb és érthetőbb nyelven tudnak beszélni a szépről —a mi művész-szereplőinknek. nősen a mai drága világban s ha nekik maguknak is nagy kötelezettségeik vannak. Akik pedig megtehetnék — ? Azok azt mondják: magam nem sokat érek. Mit ér, ha tizen, vagy százan, vagyunk is? Tapasztalatból beszélek. Ha egy ember aránylag nagy adományt nyújt is, nem sokat segít. Azért fogjanak össze Ha sok váll hordozza a terhet, mennyivel köny- nyebben birja odább vinni!...“ Szomorú helyzet A most gyűjtendő jubileumi adományból talán jut majd a berlini missziónak is, A tanulság azonban ebből az, hogy a szeretet-adomá- nyokra alapozott intézmények pénzügyi fundamentumának a megvetését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Lukács 14, 28-30. A németországi „Evangelisch-kirchl. Hilfsverein“ Frauenhilfe alosztályának a kötelékébe 2300 helyi egylet tartozik. Ez az egylet az otthon dolgozó asszonyok helyzetén akar segíteni azzal, hogy tisztesé- gesen megfizetett munkát nyújt nekik s az üdülésre szorulóknak segítséget ad A szövetség Berlinben 2iK3 varrónőnek ad munkát és tisztességes fizetést. A rendelők nagyobbára állami és más hatóságok, különösen a hadügy- és a közmunkaminister. A magánüzletek nem fordulnak a szövetséghez, mert — sokkal olcsóbban tudnak dolgoztatni s jobban ki tudják használni a munkásnőket. A szövetségnek van egy üdülőtelepe: a Viktoria Auguszta-ház Neuhofban (Kreis Teltow) s azonfelül más fürdőkben is elhelyez gyógyításra es üdülésre szoruló asszonyokat és azok gyermekeit. Ausztriában a klerikálisok katholikus egyetemet akarnak felállítani, mely az ultramontán gondolkozás fészke s terjesztője lenne, a katholikus püspökök vezetése alatt. A tervnek a törvényes lehetősége megvan, csak pénz kellene hozzá. Eddig már 4,000.000 K-t gyűjtöttek össze e célra. A gyűjtött összeg 1912 ben 350.000 koronával szaporodott. A gyűjtéshez németországi klerikálisok is hozzájárulnak. Egy bajor pap 1912-ben hatezer koronát adott o célra. Az egyetemet alapítók Salzburgban a város közepén 500.000 koronáért már telket is vásároltak. A négy millió azonban még nem elég egy szerényebb méretű egyetem jövőjének a biztosítására sem, de azért nem lehetetlen hogy 1916-ban amikorára tervezik, mégis megnyithatják az egyetemet s taníthatnak benne majd — X. Pius által megengedett tudományt. Imádság az eretnekekért, hadd pusztuljanak. A római kúriához közelálló „Osservatore Romano“ című lapban a Konstantin-jubileum alkalmából egy apostoli levél olvasható, melyben a pápa azoknak a hívőknek, akik az egyház és a szentszék javáért és előmeneteléért, az eretnekségek kipusztulásáért és az összes bűnösök megtérítéséért, a keresztyén fejedelmek közötti békességért és az keresztyén népek egyesüléséért imádkoznak s ha ezt a kijelölt római templomok-
