Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-11 / 2. szám
2. oldal. 1913. január 11. Evangélikus Lap. 2. sz. Harnack és a Traub-ügy. Harnacknak, a liberális theologia legkiválóbb képviselőjének, tudósának és legeredményesebb népszerűsítőjének sokszor kellett hallania a Jatho- és Traub-ügy izgalmai közepette azt, hogy tua res agitur. Te magad is ott kellene, hogy ülj a vádlottak padján, mikor egyes lelkészeket keli megrendszabályozni a hitvallásoktól való eltérések miatt. A lelkészeknek a tanárok nyitják meg szemüket, a liberálisok a tudomány és pedig a theologia haladására és kutatásainak eredményeire hivatkozva adják magyarázatát annak, hogy miért nem hiszik, amit „mindig és mindenütt“ hittek a kegyes elődök és az egyház. Harnack részt is vett a fontos tárgyalások minden fázisában. A „Spruchkollégium“felállításáról szóló törvényt mint nagy vívmányt üdvözölte s örült annak, hogy az egyház kísérletet tett arra, hogy a hitvallásával vagy hivatalos felfogásával ellenkező meggyőződésű lelkészt ne büntesse, hanem csak annak a megállapítására szorítkozzék, hogy tanítása Istennek a bibliában és a hitvallásokban foglalt igéjével oly ellentétben áll-e, melynek következtében az egyházban való további működése nem kívánatos. Az egyház tehát különbséget tesz a tanbeli eltérés és egyéb vétségek között s nem helyezi azt egy sorba a hűtlen pénzkezeléssel vagy egyéb erkölcsi eltévelyedésekkel, hanem külön elbírálás tárgyává teszi. Ennek az elvnek, hogy a hitbeli eltérés nem vétség, az a folyománya, hogy az Ítélet sem megy büntetésszámba. (A lelkész állását elvesztheti ugyan, de az őt és övéit megillető nyugdíjat az egyház nem vonja meg.) Ennek az elvnek törvénybeiktatása óriási haladás s hogy ez a liberálisoknak tett engedmény akar lenni, az abban is kifejezésre jutott, hogy bár Harnack nem volt is az első tizenhárom tag között, mint „Ersatzmitglied“ mégis ott szerepelhetett volna a Spruchkollégiumban, ha erre került volna a sor. A Spruchkollégium első Ítélete, mely Jatho, volt kölni lelkész elmozdításával végződött, nem talált a közvéleményben osztatlan helyeslésre. Jatho nemcsak eretnek volt, aki „panentheistának“ vallotta magát s azt prédikálta, hogy ő Istent a természeti törvényben s a fejlődésben éli meg, aki a keresztyénség abszolút voltát el nem ismerte, Jézust hozzánk hasonló istenkeresőnek mondotta s helyette az emberiség géniuszában hitt, hanem mindenekelőtt nagy tehetségű, elragadóan prédikáló pap, aki beszédeivel s odaadó lelkipásztori munkásságával az egyháztól elidegenedettek ezreit nyerte meg megint az egyháznak s újra teleprédikált egy üres kölni templomot. Jatho eltávolítását Harnack ha jogosnak volt is kénytelen elismerni, nem tartotta egészen indokoltnak s az egyház érdekében állónak. A Spruchkollégium működése és összeállítása ellen is keletkeztek a Jatho-ügy tárgyalása folyamán aggályai. Véleményének egy óráján azonban oly formában adott kifejezést, hogy Jatho szükségét látta egy nyílt levél Írásának, melyben Harnackot a modern s az ő általa is tanított theologiáért megrend szabályozott papság támogatására szólítja fel. Harnack sértődötten felelt s megtagadta Jatho nézeteivel a közösséget. Ez a magatartása a liberális theologusok táborában lehangolólag hatott s sokakat kiábrándított a Harnack befolyásában és támogatásában való bizakodásból.* ** Azonban a hivatalos körök se voltak túlságosan elragadtatva a Spruchkollégium működésétől s az első ítélete nyomán támadt nagy vihartól, úgy hogy Traub volt dortmundi lelkészt, Jatho védőjét már nem igyekeztek minden áron a Spruchkollégium elé állítani, hanem fegyelmi úton fosztották meg állásától. Az Ober- kirchenrat kíméletlen Ítélete most már Harnakot is megszólaltatta. „Die Dienstentlassung des Pfarrers Lie G. Traub“* c. füzetében száll szembe az ítélettel s követeli Traub rehabilitálását. De nemcsak a Traub- esettel foglalkozik, hanem annak jellemző momentumait kiemelve az egyházi helyzet képét is adja s elvi magaslatra emelkedve az őszinteség és az igazság nevében s az egyház jövője érdekében azt követeli, hogy az egyház arra hivatott szervei a dogmatikai és liturgiái megkötöttségen könnyítsenek s vegyék le ezrek lelkiismeretéről azt a nyomasztó terhet, melynek hordozása nap- ról-~napra elviselhetetlenebbé válik. Ezek a szavai oly nagy jelentőségűek s a mostani német egyházi viszonyokat oly klasszikusan jellemzik, hogy a füzetnek erre vonatkozó részét érdemes lefordítani és közölni. Harnack ezt mondja: „Szomorú sors vár egyházunkra. Már odajutottunk, hogy derék és hűséges evangélikus keresztyének nem tudják, ajánlhatják-e fiaiknak, hogy theologusok legyenek. Komoly, fiatal theologusok meginganak s gyakran lehet hallani tőlük, hogy papok nem akarnak lenni, legfeljebb a hitoktatásra való képesítést akarják megszerezni. Ha ez így megy tovább, a mi egyházunkban is, mint a katholikusoknál, csak az alsóbb nép- osztályok s a parasztok gyermekei mennek a theologiára, akiket egyrészt a papi hivatal csábit, anélkül, hogy őket a világfelfogás és a hit kérdései különösebben érdekelnék, másrészt meg azért mennek papoknak, mert a többi pálya mind túltömött s nagyon sokba kerül! Attól félek, hogy nagyon közel vagyunk ehhez az állapothoz, azért nem lehet kitéimünk az elől a kérdés elől, hogy mi ennek az oka? De ne hagyjuk magunkat aprópénzzel kifizettetni, azzal az állítással se elégedjünk meg, hogy korunk a természettudományok s a technikai haladás kora s ez az oka ennek az állapotnak. A természettudományok a mi látkörünket nem szűkítették meg, az u. n. természettudományos világnézettel is mindig bátran felvettük a harcot s csüggedós nélkül folytatjuk, mert ha a technika nagymérvű haladása el is kábítja a fiatalságot, azért a történet és vallástudomány is hivatkozhatik oly ei’edmó- nyekre, melyek minden haladással versenyre kelhetnek úgy fontosságuk, mint vonzóerejük szempontjából. Nem ez a baj forrása, bár igaz lehet, hogy az új természettudományi és * Ezt az epizódot D. Rade irta meg: Jatho und Harnack. Ihr Briefwechsel. Mit einem Geleitwort (Tüb. I. C. B. Mohr 1911.) c. alatt. ** Leipzig, Hinrichs 1912 2. kiad. (6 — 10 ezer)
