Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-29 / 13. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 13. sz. 1913. március 29. a szegénység mindenesetre baj, de kihívja a jótékonyság erényének gyakorlását S aztán a vagyon elosztása gyakorlatilag kivihetetlen s a munka szempontjából erkölcsileg veszedelmes kommunizmusra vezetne. Ugyanaz áll az engedelmességről is. Minden nevelés célja a szabad személyiség képzése, ami azonban nem az egyéniség teljes autonómiájának, hanem az erköl csileg fegyelmezett szabad személyiség értelmében veendő. S aztán az engedelmességnek éppen a folytonos tökéletesedés szempontjából soha sem szabad átmennie személyes akaratú határozásaink elnyomására, akaratunk mechanizálására, a jezsuita morál: „homo velut cadaver“ állapotára. Önálló személyiségekké kell lennünk és nem szabad sakkfigurákká sülyednünk! Behatóbban kell foglalkoznunk a bojt kérdésével. A testi szükségletek megtagadására értve, el kell azt vetnünk, bár másrészt kétségtelen, hogy modern társadalmunk lukuilusi lakomáival és nagy ivásaival reformra szorul. Az alkohol romboló physikai, gazdasági és morális hatásai égbe kiáltanak. Sőt az u. n abstinens mozgalomnak már a törvényhozás is siet segítségére. S szerzőnk mégis ellene van e mozgalomnak s nagyobb bajok elhárítása végett az alkohol mértékletes élvezését kívánja. „Nincs nevelés,“ úgymond „nincs szociális fejlődés, művészet, sőt vallás, agyműködésünk koronkinti korlátozása nélkül, ezt pedig az alkohol okozza.“ Az írás ugyan tiltja a bor mértéktelen élvezetét, de másrészt ajánlja a bús lelkeknek. S az Úr is az utolsó vacsorán a kenyér mellett a bort is symbolumul választotta. E kérdés befejezéséül szerzőnk az alkohol élvezetének törvényes korlátok közzé való szorításáról s főleg az u. n. gothenburgi rendszerről mondja el nézeteit. Végül szerzőnk az előbbiekkel kapcsolatban a fogadalom kérdését tárgyalja, mely a kath. egyház mellett a prot. egyházban is el van terjedve. Természetes, itt eleve ki van zárva az a fogadalom, amelynek aszkétikus jellege nincsen, mint amilyen: a keresztségi, konfirmátiói, gyónási, házassági stb. fogadalom. Ezeknek a fogadalmaknak csak korlátolt szerepük lehet a protestantizmusban. Egyedül az emberi gyarlóság javasolhatja őket koronkint a belső erkölcsi életfejlődést zavaró külső benyomásokkal szemben. Alkalmazásuk a belső szükség szerint módosúl. Eszközeik a szellemi diätetika és erkölcsi gymnastika. „Mankók“ azok a beteg és tévedező emberek számára. Magvas fejtegetéseit az érdemes szerző a következőkben foglalja össze: Az aszkézis csak alsóbbrendű fokozata és nem teljessége az erkölcsi életfejlődésnek. A múltnak maradványa, a törvényvallás egyik alkotó része s rajongó emberek ideálja. Az aszkétikus törvény- vallás aszkézisával szemben a szellem és a szabadság evang. álláspontjára kell emelkednünk. Épp azért a protestantizmus az aszkézis elleni küzdelem jegyében él és működik. y Kérdésünk behatóbb tanúlmányozására ajánlatos Zöckler: „Askese und Mönchtum“ 1897. s az ethikai tankönyvek közül főleg Frank: „System der christl. Sittlichkeit“ c. művének olvasása. Eperjes Dr. Szlávik Mátyás. KÜLÖNFÉLE. Az uj közoktatásügyi államtitkár. A valiás- közoktatásügyi minisztérium politikai államtitkára Benedek Sándor közigazgatási biró lesz. A királyi kinevezés, mely a napokban jelenik meg, véget vetett azoknak a szerte csapongó találgatásoknak, mik a hosszú idő óta betöltetlen államtitkári állásra a nevek egész sorozatát hozták forgalomba. Benedek Sándor különben régi református nemzetség sarja, a dunamelléki ref. egyházkerület tanács- birája és főjegyzője. Most 59 éves s eddig is igen jelentős, változatos pályát futott meg. Mint pénzügyi szakiró különösen jó névnek örvend. Múltjából következtetve, igen önérzetes s bátor ember lehet, kitől a protestáns világ méltán várhatja jogos érdekeinek energikus képviseletét. Kinevezését általában meleg sympathiával fogadják. Egyik elterjedt napilapunk azonban egész helyesen jegyzi meg, hogy speciális magyar vonás az, hogy „a közoktatáshoz értő embert a közigazgatásban találták meg. Vagy azért, mert a közigazgatásban hagytak megőszülni valakit, aki a köz oktatáshoz ért, vagy a közoktatásban juttatnak érvényre érdemet, melynek a közigazgatásban kellene helyet juttatni“. Mi egyébiránt a magunk részéről hivatalba lépése alkalmából a legmelegebben üdvözöljük s kívánjuk, hogy hosszú és sikeres működésnek emlékezete örökítse majd meg nevét a hazai protestantizmus annaleseiben. Személyi hir. Lapunk felelős szerkesztője Sztehlo Kornél vasárnap érkezik haza Lovranábói, hol üdülés céljából több hetet töltött el. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumból. 33207/913. szám alatt Jankovich Béla vall. és közokt miniszter valamennyi egyházi főhatósághoz és az izr. országos irodához leiratot intézett, melyben a f. év II. felére eszközlendő korpótlékok utalványozhatása céljából bekéri mindazon lelkészeknek nevét, akik f. évi január 1-től julius 1-ig betöltik lelkészi szolgálatuk 5-ik vagy 10-ik évét. Megjegyzi e leirat, hogy a rendes lelkészi minősítés birtokában segédleikészi vagy ezzel egy tekintet alá eső állásban eltöltött szolgálat 5 éven felüli részének fele rendes lelkészi szolgálatként fog tekintetni. E leiratból kitetszik, hogy addig is, míg idevonatkozólag a megfelelő törvényjavaslat elkészül, a lelkészek korpótlékának kiutalványozása akadály nélkül meg fog. történni.
