Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-29 / 13. szám
2. öldal. Evangélikus Lap. 13. sz. 1913. márciús 29 lézengő, nem éppen fényesen dotált monsignorék felsegélyezésére fordíttassék, vagy elhatározhatja, hogy miután a keleti egyház befolyásának ellen- súlyozására a Balkán államokban több róm. katholikus püspökség felállítása vált szükségessé, a vallásalap jövedelmei ezentúl erre a célra fordítandók. Elhatározhatja, hogy habár a vallásalap egyenesen a katholikus alsópapságnak a reformáció folytán szenvedett jövedelemveszteségének pótlására lett alapítva, ebből az alapból ezentúl egy krajcár sem fordítható a róm. kath. lelkészek fizetésének kiegészítésére. Azt hisszük, hogy a legbigottabb katholikus is, aki minden előtt, amit Róma mond, fejet hajt, irtózni fog ezen elvi álláspont következményeitől és így el fogja vetni magát az elvi álláspontot is, de miután az emberek rendesen nem szoktak gondolkozni és az egyház teljhatalmát hirdető elvi kijelentések előtt könnyen meghódolnak, éber figyelemmel kell minden oly törekvésnek ellenszegülni, amely a kulturális célokra rendelt vagyont a róm. katholikus egyháznak, helyesebben a katholikus klérusnak korlátlanul kiszolgáltatni akarja. Az a felekezeti irányzat, amely újabban Rómából kiindulva, mindent Rómának alávetni és a nemzetek vagyonát klerikális célokra kizsákmányolni iparkodik, a felekezetek felett álló modern állam létérdekei ellen tör. Nagy politikai hiba lenne, ha a magyar állam ezt az irányzatot intézmények felállítása és az irányzat céljainak elősegítése által támogatná. A modern államnak, úgy amint ezt nyugaton a keserves tapasztalatokon okult katholikus vallású államok teszik, a klerikalizmust lehetőleg vissza kell szorítani, nem pedig azt minden áron és minden telhető módon elősegíteni. Franciaországban elvették a congregációktól a vagyont. Spanyol - országban kitiltják a kátét az iskolákból, Portugáliában bebörtönzik az állami törvénynek nem engedelmeskedő papokat, nálunk pedig a liberális kormány egy év folyamán öt róm. kath. gimnáziumot állított fel állami pénzen. A kath. egyház püspökeinek, káptalanainak és szerzetrendeinek vagyoni helyzete nálunk a szekularizációt egyenesen provokálja. Avagy a szegénységet hirdető Jézus Krisztus egyházának megfelelő állapot-e az, hogy egy-egy püspök — azt sem tudni, mire évenkint százezreket költ annak a vagyonnak a jövedelmeiből, amelyet a magyar állam egyházi és iskolai célokra és még sok más elavulttá vált célra adott és amikor a TÁRCA, A társas érintkezésről. A „Losonci Ev. Nőegylet“ te&estélyón felolvasta: Wolf József. Az ember társas lény. Egész életberendezése kezdettől fogva úgy alakúit ki, hogy igazi életcélját, igazi hivatását csak a társadalommal való élénk összeköttetésben valósíthatja meg A társadalom az, amely nemcsak tehetsége érvényesítésének enged szabad teret, de amely egyszersmind fizikai és szellemi életét egyformán megkönnyíti. Robinson meséje, a mai modern emberre alkalmazva, igazán csak mese, amely valóságot nem fed. Ha bennünket valami véletlen szerencsétlenség odadobna egy lakatlan szigetre, belőlünk aligha lenne Robinson. Mert Robinson a maga erejére utalva, a világtól elzárva is lépést tudott tartani a világgal. Könnyű volt neki, mert, mint mesebeli hős, rendelkezett mindazon tehetségekkel, amelyek élete fenntartását lehetségessé tették. De már mi aligha rendelkeznénk ezekkel a feltételekkel. Igazán mi emberek nem tudjuk elképzelni, hogy milyen tehetetlenek vagyunk magunkra hagyatva, milyen gyámoltalanok vagyunk akkor, ha arról van szó, hogy legegyszerűbb, legszükségesebb dolgokat magunk állítsuk elő. Például mi férfiak egész életen keresztül hordjuk a divatos és kevésbbé divatos kabátokat és a legtöbben alig visszük az életben annyira, hogy egy gombot képesek volnánk tartósan reá varrni. A hölgyek viselik a színes selyemszoknyákat, de az anyag előállítására vonatkozóan aligha tudnak többet, mint azt, hogy bizonyára takácsok szövik. De, hogy miből és hogyan ? Az az ő dolguk. Napoleon, akinek sokoldalú műveltsége s különösen katonai képzettsége közismert, mondotta egy alkalommal önérzettel: „Nincs a hadi tudományban olyan aprólékos dolog, amihez nem értenék. Ha nem volnának olyanok, akik puskaport tudnak gyártani én megcsinálnám. Értek az ágyúfék előállításához s az ágyúöntésben is jártas vagyok. Ha pedig arra kerülne a sor, hogy a legegyszerűbb kézgyakorlatokat kellene előmutatni, én arra is képes volnék.“ De azt hiszem, hogy ugyanez a Napoleon, aki mindezeken felül még zseniális haditerveket is tudott rögtönözni, nagy zavarba jött volna, ha a tábornoki süvegét magának kellett volna előállítani az udvari szabója helyett. Ismétlem azt a gondolatot, hogy mi saját magunk nem ösmerjük eléggé a magunk gyámoltalanságát 1
