Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 12. sz. 1913. március 22. vezető szerepre tud szert tenni a liberalizmus dolgában, akkor körülötte fog sorakozni mindenki, aki ennek az országnak kulturális haladását igazán akarja és akkor könnyűszerrel szét fogjuk robbanthatni azt a klerikális szellemet, amely vallásügyi minisztériumunkban és állami iskoláinkban magát megfészkelte és akkor az 1848. XX. törvénycikk végrehajtása is végre megvalósítható lesz. Sztehlo Kornél. Hit és tudomány. Nincs a világon senki, aki jobban vágyódnék az igazság után, mint az igazán vallásos ember. A hitben nemcsak az elhivés, az odaadás és az alázatos meghajlás játszanak fontos szerepet. A protestáns, evange- liumszerű hit jellegéhez elváltozhatatlanul hozzátartozik az igazság után való éhezés és szomjúhozás. Sőt ez benne a legfontosabb momentum. Mert ha az ember egyszer a tekintélyekben való hit gyermekcipőiből kinőtt, ha a hagyományos kegyesség csinált virágainak a mesterséges illatát többé élvezni nem tudja, hanem kritizál és keresni kezdi az igazságot, akkor üdvössége, vagy kárhozata függ attól, hogy ezt az igazságot feltalálja e ? Mivel az igazság keresése által juthat csak hozzá a boldogító igazsághoz, a lelki megnyugváshoz s mivel csak akkor kísérelheti meg a valóság talajáról a nem érzékelhető, de mégis létező, létezni kellő eszményi Az emberek, akik ily kedves, ártatlan, bájos és művészi, sőt néha igazán lélekemelő módon tudnak kifejezést adni kegyeletes érzelmeiknek, sokszor eltévesztették az eszközök megválasztását és ezzel pro- fánálták az ügyet, melynek emlékezetét dicsőíteni akarták. Ilyen volt például — szintén a középkorban — a szamárünnep, „mely az egyház még oly szigorú tilalma ellenére is vajmi sokáig helyet tudott magának biztosítani a templomokba sohogysem illő előadások keretében.“ Bileam beszélő szamarának emlékére (amelyet Krisztus Urunk jöttének egyik előhírnökéül tekintettek) tartottak hajdan Franciaország némely városában nagy népies ünnepet, mely alkalommal egy élő szamarat vezettek a templomba, amiből aztán természetesen a közönség durvább és műveletlenebb részének kezdeményezésére csúnya incidensek fejlődhettek. Valahányszor az „Amen“ szó előfordúlt a misében, ugyanannyiszor ia-val válaszoltak az amen helyett. Németországban is nyomát találjuk a húsvéti szamár szerepléseinek, hol is egy fából készült és Krisztus képével ellátott szamarat hordoztak körül a virágvasárnapi processióban, Krisztusnak Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. A nürnbergi german világba való ugrást, mikor már kutató útján az egymásba fűződő okozatok utolsójához ért, a vallás nem lehet meg oly világnézet nélkül, mely az élet jelenségeit egymás mellé sorakoztatja, csoportosítja, rendszerbe szedi, megbírálja, mert szüksége van arra, hogy azt lépcsőnek használja fel a lét szinte elérhetetlen messzeségben levő titkának eléréséhez. Ebben az ismertről a legközelebbi ismeretlenben való következtetésben és haladásban, az életjelenségek rendszerezésében és áttekintésében a vallás segítségére siet az a bölcselet, mely valaha a vallás rabszolgája* volt, most azonban tőle függetlenül keresi a létnek a titkát. A bölcselet adja a vallás épülete számára azokat a köveket, melyek az épület fundamentumába vannak betéve s amelyeknek a szilárdságától függ az egész épület állandósága. A vallás azonban nem az utca porában heverő kincs, vagy a csillagok közt levő világűrben lebegő égi lény, hanem az emberben születő, az ember bensőjéből fakadó érzés és vágyakozás. Istenben megnyugvást kereső szív, a múlandóság világában a romolhatatlan világba vágyódó lélek, mely a maga igazát nem a világból meríti, hanem önmagában hordozza. Ezért nem azonos mindig a bölcselet által megállapított igazság a vallás által keresett igazsággal s ezért van szüksége annak, aki a vallás igazát keresi s igyekszik kimutatni, a vallásos lélek és érzés sajátosságainak, törvényeinek és megnyilatkozásainak az ismeretére. Ez ma a legifjabb, de a legnagyobb jövőjű hajtása a vallástudományok fajának: a vallásos lélek ismerete. A lélekben vert gyömúzeumban ma is látható egy néhány ilyen fából való szamár. A modern kor egy ilyenfajta eltévelyedésének magam is szemtanúja voltam a múlt század utolsó decenniumában Párisban. Egy élelmes virágkereskedő valamelyik élénk forgalmú boulevardon lévő boltjában a nagyszombati sírlátogatóknak ugyancsak fölcsigázta kíváncsiságát. Tarka-barka sátort helyezett a bejáró ajtó elé és fölé. Lovasrendőrök assistenciája hirdette, hogy ott valami rendkívüli dolog történik. Nagy nehezen, valóban életveszéllyel — mert iszonyú tömeg tolongott a párisszerte híressé lett látványosság színhelyére — bejutottunk a virágbolt előszobájába és onnan balra magába a boltba, ahol valóban megkapó látvány tárúlt szemeink elé. Misztikus félhomály derengett a lefüggönyözött, feketével bevont helyiségben, melyben semmi egyéb nem volt, mint egy gyönyörűséges virágkörnyezetbe zárt koporsó benne egy nemes arcú Krisztussal. A virágok a legexotikusabb alakzatu orchideákig mind képviselve voltak. Nehéz omló fürtű orgonák, kábító illatú, tömött levelű rózsák, pompás virulószinű jácintok és sok előttem ismeretlen virág, rengő kelyheik-
