Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 12. sz. 1913. március 22. alkudni, árral úszni, elvet cserélni, meghunyászkodni, mintsem mellét kitárva síkra lépni s egyenes úton előre menve, a halál szemébe nézni ? Hogy az igazságért meghalni is érdemes, hogy az igazság megbukhatik, de mindig újra s mindig megerősödve felkel, hogy a gonoszság végleges diadalmat sohasem vehet az igazságon: ezt a hitet bennünk Jézus feltámadásának tudata tartja fenn. S mivel ettől a meggyőződésünktől étetünk végéig megválni nem akarunk, mivel tudjuk, hogy életnek, halálnak értelmét, célját egyedül ő, az élő Jézus mutathatja meg nekünk, azért mi husvét ünnepén a hívők közé állva mondjuk egész szívvel: Mit keresitek a holtak között az élöt; a mi Jézusunk nincsen ott, feltámadott! szg. Protestáns akció* A klerikalizmus aknamunkája, mely 30 év óta készíti elő az egyedül üdvözítő egyház uralkodását Magyarországon és amely közéletünk minden nyilvánulásaira rátette kezét, legnagyobb diadalait a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium és az állami nevelésügy klerikaliTARC A. Festum resurrectionis. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, itt lesz a keresztyénvilág egyik legnagyobb és legszebb ünnepe: a husvét. Az emberek seregestül tódulnak majd akkor a templomokba, hogy lelkűket a mindennapi élet robotjából kiemelve, életük ezer küzdelmét feledve a feltámadás és a halhatatlanság reményében megújuljanak kissé. Az ünnepet megelőző napok már az előkészülés napjai, hiszen ezekben Krisztus urunk szenvedéséről és haláláról emlékezünk. A nagyhét, a bűnbánat, magábaszállás ideje. A jó keresztyén hívők ilyenkor különösen meggondolják, megbánják, meggyónják — szerteszét a nagy világban mindenütt — bűneiket és elérzékenyülve tesznek fogadalmat a javulásra, tökéletesedésre. Nálunk protestánsoknál az ünnepre való előkészület bensőségesebb s inkább a szív és lélek meghatottságában mutatkozik meg, a katholikus egyházban ellenben a külsőségek frappáns, megkapó kialakítása a fő. A templomokba kitett Krisztusnak virágdiszített koporsójához való zarándokolás, gyászmisék és gyászistentiszteletek, amiken mindenkinek átremeg lelkén a Megváltó szivet- rázó tragédiája. zálásában ünnepli, végre mintha életre ébreszteni akarná a közös protestáns akciót. Husvét van, a feltámadás ünnepe, üdvözöljük azt a tavaszi napsugárt, amelyre nemcsak protestáns egyházunknak, hanem a hazai liberalizmusnak is oly nagy szüksége van. Hazánkban századok óta a protestáns liberalizmus vezetett. A XIX-ik században, a 40-es évek küzdelmeiben, a 48-iki törvények alkotásánál, az osztrák absolutizmus elleni patentalis küzdelmekben, az alkotmány visszaállítása után a valóban szabadelvű alkotásokban mindig a protestantizmus vitte a vezérszerepet, mert habár a liberális alkotásokban nagy számban vettek részt katholikus államférfiak, a protestáns liberalizmus szelleme hatotta át ezeket is és ez a szellem állta útját az obscurantizmusnak, az állampolgárok vallási békéjét feldúló felekezetiségnek. A szerencsétlen közjogi küzdelmek okozták azt, hogy ez a szellem háttérbe szorult. A „liberalis“ jelző gyűlöletes kezdett lenni, haza- fiatlannak, nemzetellenesnek, honárulónak mondották azt, aki a liberalizmust emlegette. A koalíció uralma alatt a legkülönbözőbb, legellentétesebb irányzatok szövetkezése végtelen Mi protestánsok meghatottan lépünk a feketével bevont kath. templomokba is, ahol az örök elmúlás gyászérzete borul reánk. Az orgona hallgat, a harangok elnémultak, csak az egyhangú, vontatott gyászénekek zsongnak néha végig a szomorúsággal telt mélységes csenden. „És meghomályosodék a nap és a templomnak kárpitja közepén ketté hasada." „És mikor kiállott volna nagy szóval Jézus: Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És mikor ezeket mondotta volna, meghala.“ Micsoda megrendítő, gyönyörűségesen egyszerű szavakkal beszél a biblia! De a szentírás nemcsak az elmúlás, a halál fenséges interpretálója, hanem az igaznak feltámadásáról is beszél nekünk. A kegyes asszonyok drága keneteket visznek, de a sírhoz érve ezt hallják az ott álló két férfiútól: „Mit keresitek a holtak között az élőt. Nincsen itt, hanem feltámadott.“ Ennek a feltámadásnak örömünnepét üljük meg mi is husvét vasárnapján. Nem lesz talán egészen érdektelen, ha egyet-mást elmondunk arról, hogy miképpen ünnepelték régebben s hogyan ünnepelik némely helyen mai nap is husvétot.
