Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-21 / 51. szám
1912. december 21 Evangélikus Lap. 51 sz. 11. oldal. Fohász! Ki ott honolsz a fellegekben S hallod, ha éj sötétje lebben, Halld meg fohászom röppenő szavát, Amelynek szárnyat lelkem vágya ád: „A hetvenéves Püspök éljen Még messze tál a hetven éven! Velünk maradjon Ö, a jó, nemes, Az ember névre mindig érdemes! Hisz oly kevés igaz szivű akad, Ki tud szeretni embertársakat !' Ki ott honolsz a nagy egekben S. hallod, ha kis pacsirta rebben, Ón hald meg ajkam esdő szózatát, Mely e világ rideg zaján hat át: „Szeresd tovább is hű Segéded, Ki hinti egyre szent igédet, Ki gyűjti, őrzi. védi nyájadat S a vészben is hű pásztorod marad. Terítsd jöléje védő szárnyaid: Főpásztorul soká maradjon itt /“ Ki ott honolsz a csillagokban S hallod, ha szivünk félve dobban Halld meg kegyesen ezt a hő imát. Mely felbuzog a lég felhőin ál: „Maradjon iskoláink őre Szivével őket egybe szőve. Elméje fényét szórja szerteszét, Árassza mindbe lelke láng hevét. S hirdesse azt, mit eddig hirdetett: Legyen az iskolákba’ szeretet/“ Ki ott honolsz a messze mennyben S hallod, ha egy füvecske rezzen, Halld meg szivem igaz sugallatát, Mit forró érzetem ez ajkra ád: „ Tekints e honra, szép hazámra, Mely e világban olyan árva, Hogy nem lehetne fenmaradnia, Ha nem akadna hű, derék fia. Terítsd e honra védő szárnyaid: E hű Fia soká maradjon itt /“ .Mocskon yi József'. Előfizetési felhívás. Az Evangélikus Lap immár két évfolyamra tekint vissza. Az érdeklődés, mely lapunk iránt evangélikus körökben nyilvánul, legjobb bizonyítéka annak, hogy vállalkozásunknak értéke van. Programmot nem adunk, mert ez evangélikus egyházunkban ismeretes. Legfeljebb arra utalunk még, hogy a legközelebbi jövőben kétszeresen van szükség reformalkotásokra és kezdeményezésre, ami lapunk egyik főfeladata. Nem fogunk nyugodni, míg lelkészeink jogos igényei ki nem elégíttetnek. A sorrendet tekintve, a lelkészi kar anyagi helyzetének javítása és szellemi nívójának emelése első helyen áll és szakítani kell azzal a tendenciával, mely más, többnyire partikulasztikus érdekeket előretolva, a lelkészek érdekeit elhanyagolja. Egyébként is őrállói leszünk egyházunk érdekeinek. Ahol ezekről van szó, nem hajiunk meg senki előtt. Az őszinte szó az, amelyre egyházunknak szüksége van. Az igazság és a valóság az, amelynek szolgálatában állunk. A hitéletben, az egyházi köz- igazgatásban egyaránt. Előfizetési feltételeink a régiek és a lap fején olvashatók. Az előfizetési díjat — legalább fél évre — kérjük a mellékelt postatakarékpénztári lap felhasználásával beküldeni. Budapest, 1912 december hóban. Az Evangélikus Lap szerkesztősége. KÜLÖNFÉLE. A lelkészi korpótlék. A vallásügyiminiszter felhívta a püspököket, hogy a lelkészek szolgálati éveiről a kimutatást záros határidőn belül mutassák be. E tény összefügg a lapunk múlt számában közölt azon hírrel, hogy a lelkészi korpótléka protestáns papok részére azonnal újév után folyósítattni fog. Ezzel összefüggésben einltíjük meg, hogy a „Pesti Hírlap“ szerdai száma nagy örömünkre jóformán szórul-szóra átvette a lelkészi korpótlékról „Krisztkindlr címen közölt szenzációs hírünket. Igen szívesen bocsátjuk ezentúl is „laptársunk“ rendelkezésére apróbb közleményeinket, különösen ha ezután ilyen alkalmakkor forrás gyanát az „Ev. Lap“-ot megemlíteni nem terheltetik. Góbi Imre ünneplése. A Luther Otthon ifjai f. hó 7-én volt igazgatójukat Góbi Imrét kellemes meglepetésben részesítették. Beszerezték Góbi Imre életnagyságú jól sikerült arcképét és azt a Luther Otthon kormányzó-bizottságának elnökei és néhány bizottsági tagja jelenlétében leleplezték. Az intézet egy növendéke Ihrig Károly joghallgató tartalmas, sikerült beszédet mondott, melyet Scholtz püspök meleg és érzésteljes szavakkal kiegészített, mire Góbi Imre egy talpraesett rögtönzött beszében válaszolt. Ezután egyszerű, de igen ízletes vacsora volt, amely az intézet kitűnő konyháját dicsérte. A vacsora után melyen számos toaszt modatott
