Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
1912. február 10. 3. oldal Evangélikus Lap. 6. sz. papság csak megközelítőleg is annyi vagyont Ivezne a nemzet közös birtokából, mint Magyar- országon. Az osztrák örökös tartományokban csak félannyi a papi birtok, de viszont 23 millió a rkath. lakosság; holott nálunk a rk. papi birtok az ország földjének 4'9°/o s a rk. lakosság csak 8—10 millió. Éhez járul még, hogy az állam nemcsak a rk. papok kongruájának legnagyobb részét, hanem a tanítók fizetéskiegészítését s korpótlékát, sőt a szerzetes tanítókét is a polgárok közös adójából fedezi. S még csak azt sem kérdi meg tőlük: hogyan, mikép, mire fordították a segélyt. Ezt csak tőlünk, szegény mostoha gyermekeitől veszi számon szigorúan . . . Ha a föntebbi adatokkal összehasonlítjuk, de mit ? Lehet-e itt egyáltalán összehasonlításról beszélni? Lehet-e párhuzamot vonni a „dúsgazdag“ — kinek sok évekre eltett javai vágynak — és a szegény elhagyatott Lázár között, ki csak sebeire hivatkozhatik? Hogy fest ez a helyzet az „egyenlőség és viszonosság“ magas nézőpontjáról? Ne risum teneatis amici?... Kapunk valamit. De csak heti rózsáit, ápolhatja gyümölcsfáit, hiszen a lehető legjobb viszonyban van gyülekezetével, vallásos kételyek nem nyugtalanítják, tudományos problémái nincsenek, állásának súlyos, felelősségteljes voltát alig érzi. Ilyen volt általában az evangélikus lelkész képe a XVIII. század irodalmában. Nem is egy század alatt gyökeresen átalakult minden. Újabban is feltűnik még ugyan egy- egy idill, de a művek javarésze, melyek az utolsó évtizedekben a könyvpiacon megjelentek és nagyobb hírre vergődtek, már a modern szellem világításában láttatják az evangélikus lelkész működését. Ezek a modern és hipermodern irók pedig úgy érzik, hogy az idillek kora végkép elmúlt, hogy ma a lelkészt oly társadalom veszi körül, mely politikai, gazdasági és eszmei harcok viharától harsog, mely őt is a küzdelmes élet porondjára szólítja és ennek tigriskarmai azután őt az Isten szolgáját is akárhányszor szétmarcangolják. És éreztetik az újabb irók azt is, hogy a lelkészi pálya éppenséggel nem az a kényelmes, kevés teendővel járó, csöndben le folyó hivatal, az a tövistelen rózsaút, aminőknek némelyek ma is szeretnék feltüntetni, hanem épp egyike a legfáradalmasabb pályáknak, ha nem a legfáradalma- sabb, a legnehezebb, mert tele van súlyos lelki harcokkal, anyagi nyomorúsággal, erkölcsi megaláztatással, mert sokszor a legnemesebb, a legönzetlenebb törekvémorzsákat, azokat is csak kegyelemből, ha már az elviselhetetlen nyomorúság szólni kényszerít. De még ezek a morzsák sincsenek törvény által biztosítva s kiutalva. Mikor jutunk el az egyenlőség s viszonosság elvének megvalósításához Magyarországon? Fájdalom — soha! Farkas Mihály. Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros területén alkotandó ág. hítv. evangélikus egyházközségről. * Beterjeszti: lándorl Dr. Kéler Zoltán előadó. 1. §. A Budapest székesfőváros területén jelenleg fennálló ag. hitv. evang. egyházak, nóvsze- rint a budai, — óbudai, — továbbá a pesti magyar, német és kerepesi-uti egyházközségek különállása, valamint a Deáktóri testvéregyházak működése megszünteitetik és a székesfőváros területén lakó összes ág. hitv. evang. hívok Budapest székesfővárosi ág. hitv. evang. egyház- község elnevezés alatt egy anyaegyház-községbe egyesittetnek. * Felvétetett a legközelebb tartandó zsinat tárgyai közzé. Megfogjuk tenni rá észrevételeinket, de szívesen veonők, ha előbb a legközelebbről érdekeltek szólnának hozzá. (Szerk.) sek ellenére, gúny, közöny, ellenséges indulat, sőt gyűlölet jár a nyomában és mert nincsen pálya, melytől többet követelnének. Az evangélikus papnak ma mindenesnek kell lennie. Egyaránt meg kell értenie a gyermek, a férfi és a nő, a falusi paraszt, a tengerparti halász, az ipari munkás, a mezőgazdasági alkalmazott, a városi polgár, a műveltek, és félműveltek, azegyházias ember, a vallásilag teljesen közönyös, az ateista és új vallást áhitozók lelkűidét, gondolkodásmódját és mindenkinek kell valamit nyújtani, bizony — hogy többet ne említsünk — ezt semmiféle más hivatalnoktól nem követelik és ha elgondoljuk az ebből eredő nehézségeket aligha fogjuk egy könnyebb, e sokaktól fölöslegesnek mondott állást semmibe venni, hanem inkább együtt fogunk érezni azokkal a férfiakkal, akikkel szemben ilyen emberfeletti követeléseket támasztanak. A sok irodalmi mű közül, melyek evangélikus lelkészekkel foglalkoznak, jókkal és rosszakkal, hősökkel és gyávákkal, prófétákkal és farizeusokkal, csak néhányat ragadhatunk ki ez alkalommal. A sorozatot megkezdhetjük egy egészen új regénynyel, Nithack—Stahn evangélikus lelkész, német iró, Der Mittler (A közbenjáró) című művével. A hős neve Arnd, atyja lelkész. A fogékony ifjú korán átlátja azt a sziszifusi munkát, melyet apja a maga hivatásában foly-