Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-03 / 5. szám

Melléklet az „Evangélikus Lap*4 február 3-iki 5. számához.

Szives figyelmet kérő megjegyzések egy felügyelő választáshoz!

1911. december 12-én volt két esztendeje annak, hogy a késmárki ág. hitv. ev. egyházközség 88 szótöbbséggel a késmárki kerületi lyceum e. i. igazgató tanárát választotta meg közbecsülésnek Örvendő felügyelőjévé. A kisebbségben maradtak megfelebbezték a választást, mert a két állásnak egy személyben való egyesitését összeférhetlennek, annak megerősítését az érvényben levő egyházi törvényekkel össze nem egyeztethetőnek vélték és vélik.

Az egyházmegyei törvényszék csekély 9 havi hosszú vajúdás után megszülte Ítéletét. Elutasító volt. Legfőbb érve, legsúlyosabb indoka: az egyházközség békéjének megőrzése! A jog alapjáról így lecsúszott 1. fokú ítélet ellen a jogot kereső pertársak felebbeztek a kerület törvényszékéhez. Ez az elsőfokú fórum, döntésétől számított 9-ik hónapban meghozta Ítéletét. Csatlakozott elvileg az elsőhöz, de amig szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a felebbezés indokai közül az E. A. 335 és 339. §§ ra való hivatkozásnak „a contrario“ ellent mond az E. A. 105. 142 és 164. §-a, addig a többi felhozott érvet figyelemre nem is méltatta. De mert az „a contrario“ bizonyításnak csak akkor van helye, ha az eldöntendő kérdést illetően nincs más törvényes, tételes intézkedés és mert a II. fokú bíróság ép ezt nem vette figyelembe, ezért a pertársak a III. fokú bírósághoz, a legutolsóhoz adták be felebbezésüket, ahol az ügy „mint jobb sorsra érdemes várja az idők teljességét, az érdemleges tárgyalást.

Nincs okom, amint hogy jogom sincs, hogy a hozott Ítéleteket és azok indokolását bírálat tárgyává tegyem. Merem hinni, hogy a bírák lelkiismeretük szavát beszéltették, mikor az előadó véleménye mellett, vagy az ellen meghozták Ítéletüket. S megvagyok győződve arról is, hogy a legfelsőbb fokú törvényszék előadója is tudta, miért kérte a késmárki felebbezés érdemleges tárgyalásának elnapolását! De mert ma-holnap maga a felebbezés tárgya a késmárki egyház altalános tisztújitása következtében tárgytalanná válhatnék és mert esetleg jobb volna elejét venni egy újabb szizifuszi munka megkezdésének, jelen sorok Írója, amidőn szóváteszi és ismerteti az ügyet, csak azt szeretné ezzel elérni, hogy egy mielőbb bekövetkező döntést provokáljon, s addig is több esetleges, de érdemleges hozzászólással az ügy igazságos megítéléséhez hozzájáruljon. Amikor azonban e sorok Írója hiszi, hogy e lap érdemes szerkesztője sorainak és az ezek nyomán megszólaló véleményeknek helyt ad, előre kijelenti, hogy szolidáris a tátraaljai egyházmegye volt érdemdús felügyelőjének azon véleményével, hogy az 1909. dec. 12-én megejtett felügyelő választás eredményének megerősítése, a késmárki egyház soha jóvá nem tehető jogcsoyikitásáyiak egyházhatósági szayikciója. Ezen elvi kijelentés legyen garanciája minden személyeskedés elkerülésének.

Előre bocsátom, hogy a magam részéről osztom a másod fokú Ítélet nézetét, mely szerint: „ev. gimnáziumi tanár egyh. felügyelőnek megválasztható“. Miért ne? Az ev. tanár, különösen ha nem vall egyházunk ellen, ha annak lánglelkü apostola, ifjúságunk jövőnk záloga között legyen, lehessen egyik feje bármely egyházközségi önkormányzatnak. Bár tagadhatatlan, hogy az E. A. az egész vonalon három elemet különböztet meg: a világit egyházit és tanítóit. (41. 50. 97. 112. 335-339. §.) Maga a II. fokú ítélet