Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-03 / 5. szám

1912. február 3

3

bemeindefunkcionöreket, a lyceumi igazgatót is és az egyházmegyében (bizonyítja azon tény, hogy az igazgató tagja a nyugdijbizottságnak), akkor joggal figyelmeztethetek az E. A. 98., 137., 159., 170. és 177. §§-ra, melyek nem engedik meg, hogy két tisztség egy személyben egyesüljön ! Avagy ha ez nem helyes, úgy már meghaladott álláspontnak kell tekintenem Jézusnak két úr szolgálatáról mondott szavait! Vagy akkor, amidőn a lyceumnak nincs szüksége az egyházra, helyes és indokolható, hogy az egyháznak se legyen szüksége lyceumra? Avagy a lyceumot statusnak tartsuk a statusban ? Ne legyen hivatalos képvisolöje a lyceumnak az egyházban? Mert a lyceumi igazgatót az egyház felügyelősége nem teszi Krisztusnál is Krisztusa’obá! Vagy az egyiket szereti, vagy a másikat gyűlöli!? Az egyház és iskola szétválasztását nem tartjuk helyesnek, csak Késmárkon lehetne ezt jóváhagyni ? És miért? Mert közös érdek? Ha igy van, akkor csak szomorú, hogy a törvényszék konstatálja ezt.

3. A „Rendtartás“ 6. §-ának utolsó bekezdése a tanári meghívó levelek alakszerűségeit határozza meg imperative. E szerint aláírja azokat a lyceumi felügyelőn kívül többek közt az egyházközségi felügyelő is. Hogyan eszközli majd a felügyelő az aláírást ? Nem bizonyítja ez is, hogy két fontos hivatal van egy kézbe összehozva? Avagy tán erre nem vonatkoznak ? Avagy tán erre nem vonatkoznak az E. A. fentnevezett §§-ai ? Kérdem: mikor fog beszólni és hol az igazgatóból a felügyelő és mikor fog hallgatni a felügyelőben az igazgató? Avagy eleve az legyen programmja: Schweigen ist Geld? Vagy milyen álláspontot fog képviselni az igazgató, amikor mint felügyelő a lyceummal szemben köteles az egyházközség kívánságait a fentartó testülettől követelni? Avagy tán olyankor szabad megtagadni kenyéradóját ?

4. A „Rendtartás“ 12. §-a részletezi azon számos jogosítványt, amelyekre a pártfogóság és a 16. §, amelyre az iskolatanács hatásköre kiterjed. Ez a hatáskör a lyceum igazgatójával és tanári testületével szemben a kijelölési, választási, felügyeleti és az intézettel szemben a rendelkezési jog összes attribútumait felöleli. Helyes az, hogy e fontos megbeszéléseknél és határozatok hozásánál az egyházközség egyik fontos tagja béna legyen? Vagy hogy az igazgató-választásnál az egyház egy szavazatot veszítsen a felügyelőért? Avagy ilyenkor a felügyelő nem igazgató? És ha

5. megemlítem, hogy a „Rendtartás“ 19. §-a szerint a lyceumi felügyelőnek egyetlen helyettese az egyházközségi felügyelő, lehet, hogy adott esetben önmagának legyen a felügyelője? Mert hát harmadik eset nincs a „Rendtartásiban! Pedig megtörtént már, hogy a lyceum felügyelői állása hosszabb ideig üresedésben volt! Avagy olyankor ne tartassanak ülések s ha mégis, hát elnököljön — de ki? Vagy ilyenkor az igazgató hármas minőségű aláírásra jogosult? Tán nem is szükséges? Ha igen, akkor meg minek a „Rendtartás1* ?

6. A „Rendtartás“ 17. §. II. c) pontja< szerint a fegyelmi szék ülésein az intézeti igazgató köteles résztvenni, de szavazati joggal nem bir. Már pedig a fegyelmi széknek hivatalból tagja: az egyházközség felügyelője és lelkésze! Az igazgató a tanári kar ülésén már ítélt, a fegyelmi szék ülésén csak előadó, mint felügyelő vr.gy nem él szavazatával, akkor az egyház jogkörét nyirbálta meg, vagy szavaz s akkor, egyházi hatósági védelemmel ő az egyetlen a kulturnemzetek között, aki másodfokúlag is bíráskodik ! Pedig modern nemzetek közt axioma: hogy senki oly ügyben, amelynek alsófokú eldöntésénél közreműködött, a felső fokon decizive részt nem vehet! Nem tudom, mert az E. A. erről nem rendelkezik, de hiszem, hogy ez a mi egyházunkban is úgy van ! Avagy Isten dicsőségére ez lehetséges, ha másutt nem is, de — Késmárkon?! Es harmadik eset nincs! Erre persze nem gondoltak a rendtartás megalkotói ? Milyen furcsa és kegyetlen is ez az élet! Néha úgy látszik, azt parancsolja: fiat iniuria!

Végezetül még egy megjegyzést! üsszeférhet- lenség be áll ott, ahol egy testületben két külön érdekcsoport egy személyben leli reprezentációját és ez fennforog akkor is, midőn látszólag minden csoport egyet akar, mert az érdekek pillanatnyi szünetelése nem szünteti meg két külön faktornak az önálló érvényesülésre való törekvését. Deinen egy ilyen belső természetű összeférhetlenség esete előre meg nem állapítható, ki nem számítható, azért az E. A. nem is sorolhatta fel ezeket, már csak azért is, mert ezeknek taxativ felsorolása, mint jámbor óhaj is — képtelenség! Hogy hol és mikor áll elő az összeférhetetlenség ténye, ezt a „legis ratio“, a törvényt közelebbről az E. A.-t átlengő szellem kell hogy diktálja az összeférhetetlenséget elbíráló tényezőknél?. Hogy ez a szellem nem engedi meg a hivatalok oly torlódását, a hatásköröknek oly egyesülését, melyek lehetetlenné teszik egy cél érdekében az önzetlen, lelkes munkásságot s hogy erre Késmárkon szükség nincs, hogy a törvény szellemén való erőszak elkövetés csak indokolatlan, egy a szentségtöréssel, azt elhiszi, aki tudja, hogy Késmárkon még a lelkes tanári gárda tagjain kívül is vannak férfiak, akik vállalkoznak a közbecsülésből táplálkozó egyházi tisztségek betöltésére.