Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-28 / 52. szám
1912. december 28. 8. oldal Evangélikus Lap. 52. sz. Csodálkozhatunk-e, ha így üt ki az eredmény, mikor a középiskolai tanulónak nem szabad megtanulnia, hogy Deukalion és Pyrrha és a chaos és Apollon annyi ezer szépséges mithosszal együtt — a vallásos költészet müve, de Noéról, Sámsonról vagy a teremtésről nem szabad mjj^nuliiia, hogy azok nem kevésbé mithosszok? A természeítáni órán rég felcserélte már a Ptolemaios- féle kozmológiát a Kopernikuséval, de ha a káté úgy tanítja, a napnak meg kell állnia az Ajalon völgyben; Mózesnek halála után kell „könyveit“ befejezni. Valóban meglepő az a közömbösség, mellyel még protestáns tankönyvek is elhanyagolják a legközvetlenebbül kínálkozó alkalmat, megelőzni a szakadást a vallás és ismeret, mondjuk: hit és tudás közt; mi akadálya lehet annak, hogy költészetnek merjük mondani, ami annak készült s aminek így van önértéke a keresztyén vallásos tudat alkotásai közt? S ha még a tanítás alsóbb fokán didaktikai óvatosság talán mentheti is ezt az eljárást, — végzetes pedagógiai szűkkeblüség úgy bocsátni ki a középiskolából az ifjúságot, a jövő intellektuális réteget, hogy őszinte és egyszerű módját nem találtuk a természetes tények megvilágításának. A lényeg így esik sokszor áldozatául a formának. Minő kibeszélhetetlen nyereséget ígérne a vallásoktatás, ha hű maradna a tényhez, hogy a fejlődő értelemnek hozzá mért táplálék kell; ha az őszinteséget az értelemmel szemben is gyakorolná. A pedagógiai mulasztást megsínyli a2 ifjúság s így a jövő intelligencia: félig tisztázott élményeivel vagy a kételynek, vagy a tagadásnak lesz könnyű zsákmánya. De meg, mindenekfölött, maga az egyház: vagy félig önállóságra nevelt vallásos egyéniségeket nyer, kiket esetleg a fanatizmus számára is ki lehet még nevelni,' vagy odaengedi a teljes megértésre sóvárgó értelmet idegen, nem egyszer ellenséges és tán kiforratlan nézetek tusakodásának s akik kínos harc után kiforrottan gondolnak az egyházra, igen ritkán óhajtanak résztvenni oly munkában, melynek idegenszerűségénél egyebet nem éreznek. Az egyház ahelyett, hogy munkatársaivá tette volna a lelkesülő értelmet, nem egyszer bizalmatlanná teszi maga iránt, jó, ha nem ellenségévé. Ha megelégszik a lelkesedéssel, ám lássa. De azt hisszük, legnemesebb feladatához lesz hűtelen, ha az igazságból, az értelem éltgtő értékéből nem adja meg a fejlődő értelemnek mindazt, amire a hivatása iránti őszinteség és az intelligencia iránti becsülés éppen úgy kötelezi, mint saját maga létérdeke. „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket“, mondta Jézus. Hol lehetne e felséges próféciát több joggal venni vezérgondolatnak, mint a vallásoktatásban?“ K. L. KÜLÖNFÉLE. Rólunk a főrendiházban. Amit a képviselőházban elmulasztottak, a főrendiházban vezéreink pótolták. Gyurátz és Zsigmondy szóba hozták azt az igazságtalanságot, amely velünk a segélyfelemelésnél történt mellőzéssel történt. Zsigmondy Jenő először kifogásolta, hogy az állami hozzájárulást „segélynek“ nevezik, mert az nem segély, hanem dotáció. Azután kifejtette az igazságtalan elbánást és követelte, hogy a törvényhozás részünkre is 172.600 koronát állítson a költségvetésbe. Gyurátznak a vallásügyi miniszter azt felelte, hogy azért nem kaptunk, mert nem kértünk, Zsigmondynak pedig azt, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a segélyt ezúttal felemelje, megígérte azonban, hogy az előtte szóló kívánságát a jövő évi költségvetésben teljesíteni fogja. Amennyiben azonban lehetséges lesz azt más alapból, már az idén megteszi, szívesen fogja teljesíteni előbb is az evangélikus egyház jogos kívánságát. Leszö gezzük a miniszter ezen ígéretét, de ha a mi követelésünk jogos, akkor sérelmünk nincs orvosolva azzal, hogy 1914-ben megkapjuk a 172.000 koronát, hanem duplán kell azt kiadni két esztendőre a késedelmi kamatokkal együtt. Ezt kívánja a jog és igazság! József története. Kiss Béla bácsfalvai lelkész, e lapnak is egyik érdemes munkatársa, most adta ki „József története“ című mintegy 100 oldalra terjedő verses elbeszélését, melyet a bibliai József elbeszélése nyomán dolgozott át nagy gonddal. A tiz fejezetből álló elbeszélést igen sikerült versezetben írta meg a szerző s valóban célt ért abban, amit kisérő iratában is jelzett, t. i. hogy a népnek és ifjúságnak egy minden tekintben érdekes, tanulságos és valláserkölcsi szempontból is hasznos olvasmányt nyújtson Az elbeszélés irodalmi szempontból is igen értékes, mert ügyesen gördülő versezet, szépen összecsengő rímek, könnyen érthető stylus s mindvégig érdekes meseszövés érdemei e munkának, mely nem szűkölködik itt-ott költői szépségekben sem. Nézetünk szerint e könyvnek nem volna szabad hiányozni az ifjúsági könyvtárakból, mert elsősorban az ifjúság számára nyújt valláserkölcsi szempontból is hasznos figyelmeztetéseket. Mindenesetre szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe e munkát, mely a szerző tulajdona s kapható nála Bácsfaluban (Brassó-megyében) Ára 1 korona. A könyv Geduly Henrik püspöknek van ajánlva. ORGONAHARMÓNIUMOKAT mindkét rendszer szerint a legolcsóbban szállít Pajkr Rezső és Társa Budapest, X., Delej-utcza 25/b. sz. (Tisztviselőtelep.) Árjegyzék ingyen és bérmentve. — Tanerőknek s lelkészeknek külön százalékengedmény. Részletfizetés engedélyezve. — Kérjen :: árjegyzéket pianók és pianinókról. :: Bérmentes szállítás az utolsó vasúti állomásig. Ifj. Kellner Ernő könyvnyomdája, Budapest, V, Csáky-utca 10.
